"Az elveszett elődöntő után szomorúak, idegesek és csalódottak is voltunk" - mondta Decsi Tamás. Bosszantott bennünket a vereség, meg az is, hogy ilyen szinten, egy olimpián nem jelez a gép, ami egészen elképesztő. De utána összekapta magát a csapat és úgy jöttünk ki ide a bronzmeccsre, hogy mindenképpen nyerni szeretnénk.
Még odahaza, az elutazás előtt megbeszéltük, hogy bármi is lesz az eredmény az olimpián, bárhogyan is alakul a helyzetünk, lesz csere, hogy a tartalék ember is éremhez jusson.
Úgy voltunk vele, hogy innen érem nélkül nem megy haza egyikünk sem. Természetesen szerettünk volna döntőt vívni Koreával, sajnáljuk, hogy ez most nem jött össze.
Ennek ellenére én nagyon boldog vagyok, mert az olimpiai érem hiányzott csak a kollekciómból. Most ez is megvan. 38 éves vagyok. Ha most megnyertük volna az olimpiát, egészen biztosan abbahagyom, mert onnan nincs feljebb. Így, hogy bronzérmesek lettünk, vannak még elérendő célok, van újabb motiváció.
El fogok gondolkodni a saját pályafutásom folytatásán, mert fizikailag rendben érzem magam, s amíg tudok segíteni ennek a csapatnak, addig boldogan jövök le edzésre, boldogan versenyzek ezzel a remek társasággal"
- mondta el az Origo kérdésére Decsi Tamás.