Már itt érvényesült a hajóvezetők különböző taktikai elképzelése, hiszen míg a mezőny zöme Vodice irányában igyekezett teret nyerni az első fordulóhoz, addig néhányan az ellenkező irányt választották. A Prvic szigeti csatornába való tényleges fordulónál azonban kiderült, hogy a kockázatot vállalók fogtak jobb szelet és így az élbolyban hajtották végre a manővert.
Nem sok idő maradt a nyugodt vitorlázásra, mert Lupac szigeténél újabb meghatározó döntést kellett hozni. Zlarin szigete volt a választóvíz, amely szinte megfelezte a mezőnyt. Az egyik csoport jobban bízott a part közeli szelekben, míg 12 kapitány a nyílt vízi hajózás mellett döntött. Utóbbiak jártak jobban, mert a gyenge hátszél folyamatos spinakkeres vitorlázást tett lehetővé, míg a többiek körülbelül 2 órát "ültek a lavórban".
A primosteni ellenőrző ponton 13 tengeri mérföldre a rajttól, a 26-os (Bíró György), majd 17-es (Nika Miklós) és a 13-as (Molnár Csaba) hajó között mindössze 7 perc különbség volt és a teljes mezőny áthaladásához sem kellett több 50 percnél.
A szelet a ragyogó napsütés végképp felszívta, ezért a nemzetközi zsűri úgy döntött, hogy a délután 5 óráig megtett 20 tengeri mérföldnél a biztonságos trogiri megérkezés érdekében leinti a versenyt.
A második szakaszgyőzelmet a 17-es hajó (Nika Miklós) szerezte meg 6 perccel a 13-as (Molnár Csaba) előtt, amelynek külön érdekessége, hogy ugyanekkora különbséggel haladtak át az ellenőrző ponton is. A bronzérmes 18-as (Bende Attila) pedig a 9. helyről küzdötte fel magát a dobogóra.
Bízunk a harmadik napon felerősödő szélben, amellyel a kitűzött teljes távolságot sikerül a versenyzőknek befejezniük.
Lázár Lénárd
(A tudósításhoz a Westel 900 Rt. biztosítja a technikai hátteret.)