A jövő argentin sztárjai nyerték az U20-as futballvébét

Argentína a korosztályos viadalokon hagyományosan jól szerepel, és fokozottan igaz ez a húsz éven aluliak világbajnokságára, ahol a gauchók a legutóbbi hat tornából négyet megnyertek, csak 1999-ben és 2003-ban engedték át másnak az aranyérmet. A 2001-es világbajnoki csapatból olyan klasszisok nőttek ki, mint Javier Saviola, Fabricio Coloccini, Maxi Rodríguez vagy Germán Lux, akiket pár napja a nagyválogatottban is láthattunk a Konföderációs Kupán. Könnyen lehet, hogy a mostani világbajnokok közül pár év múlva többen szintén a felnőttek között szerepelnek majd.

Pablo Vitti (csatár, Rosario Central, 1985. VII. 9.)
A 2004-es clausurában robbant be az élvonalba, akkor tíz találkozón szerepelt, és az utolsó előtti fordulóban a Gimnasia la Plata ellen megszerezte első gólját is. Tavaly ősszel már háromszor volt eredményes, tavasszal pedig öt találatig jutott, úgy, hogy ezt két találkozón érte el: az Almagro elleni mesterhármast szerzett, majd a San Lorenzo ellen kettőt vállalt. Közvetlenül a vébé előtt került be a válogatottba, a világbajnokságon két mérkőzésen játszott, egyszer kezdőként, egyszer pedig csereként. A hírek szerint az Atlético Madrid érdeklődik iránta.

Neri Cardozo (csatár, Boca Juniors, 1986. VIII. 8.)
Neki is ez volt a második junior-világbajnoksága, elvégre már a 2003-as viadalon is pályára lépett, igaz, többnyire csak csereként. Ugyanabban az esztendőben ott volt a 17 éven aluliak vébéjén is, ahol viszont gólt is szerzett. Akkor még nem mutatkozott be a felnőttek között a Bocában, erre a 2004-es clausuráig várnia kellett, és rögtön az első meccsén, a második fordulóban a Rosario Central ellen rögtön duplázni tudott. Azt a bajnokságot négy góllal zárta, a nemrég véget ért szezonban pedig az aperturában és a clausurában is kétszer volt eredményes.

Sergio Agüero (csatár, Independiente, 1988. VI. 2.)
Már elképesztően fiatalon bemutatkozott az Independiente első csapatában: 2003. július 5-én, vagyis egy hónappal és három nappal a 15. születésnapját követően csereként pályára küldték a San Lorenzo ellen. Következő meccsére majd egy évet kellett várnia, igazából csak tavaly ősszel robbant be a köztudatba, köszönhetően annak, hogy az apertura utolsó két játéknapján egyaránt betalált: előbb az Estudiantes, majd az Arsenal ellen volt eredményes. Tavasszal mindössze négy mérkőzésen szerepelt, de így is három gólt ért el, és Ferraro kivitte őt a vébére. A tornán háromszor küldték pályára, mindannyiszor csereként, így a döntőben is. Beceneve - némileg megmagyarázhatatlan módon - Kun.

Gustavo Oberman (csatár, Argentinos Juniors, 1985. III. 25.)
Ő is Ferraro kinevezésének köszönheti a világbajnoki címet, hiszen korábban sohasem szerepelt a korosztályos válogatottakban. A vb-szerepléshez persze az is kellett, hogy az ősszel beverekedje magát az Argentinos Juniors kezdő tizenegyébe: az aperturában 18 mérkőzésen szerepelt, és egyetlen gólja a San Lorenzo ellen három pontot ért csapatának. Tavasszal három gólig jutott, a Boca Juniors elleni bajnokin idegenben szerzett győztes találatot. A vébén némi meglepetésre a kezdő tizenegyben találta magát, csak egyszer volt csere, ám éppen akkor szerezte egyetlen találatát a spanyolok ellen.