Ghána

 

Az egykoron Afrika egyik futballnagyhatalmának számító ghánaiak visszaeséséről mindent elárult, hogy előselejtezőt kellett játszaniuk. A Ghána-Szomália párviadal mindkét összecsapására Ghánában került sor, mivel a szomáliaiak lemondtak a hazai pálya előnyéről, és a ghánaiak semmit sem bíztak a véletlenre, már az első mérkőzésen egy ötöst rúgtak, majd a visszavágón is sima győzelmet arattak.

A csoportkörben aztán már esélyesnek számítottak Dél-Afrika mellett, de a rajt nem sikerült valami jól, hiszen az első fordulóban 1-0-s vereséget szenvedtek Burkina Fasóban. A két favorit a következő körben Kumasiban találkozott egymással, és a dél-afrikaiak kissé tartalékosan érkeztek meg Ghánába, míg a hazaiaknál ezzel szemben mindenki a portugál mester, Manuel Barreto rendelkezésére állt, és a ghánaiak az első perctől kezdve valósággal nekiestek ellenfelüknek.

A vezető gólra mindössze negyedórát kellett várni, az Udinese légiósa, Sulley Ali Muntari kapásból bombázott a hálóba, és a vendégek a félidő hátralévő részében szinte a félpályán sem jöttek át. Az újabb gólok csak a szünet után születtek, akkor a csapatkapitány, Stephen Appiah volt kétszer eredményes, és a ghánaiak ilyen arányban is teljesen megérdemelten nyertek, javítva az első fordulóban történt botlásukat.

Hogy aztán megint elmaradjanak a várakozástól, mivel Ugandában még az egy pontnak is örülhettek, Baffour Gyan csak a hajrában egyenlített. Időközben nem is annyira Dél-Afrika, hanem a Kongói Demokratikus Köztársaság vált a legnagyobb riválissá, a kongóiak ezzel feljöttek a második helyre, és a Zöld-foki-szigeteket 2-0-ra verő Ghána csak jobb gólkülönbségének köszönhetően előzte meg őket.

A két csapat közötti első rangadó gól nélküli döntetlent hozott (azon a meccsen már nem Barreto, hanem Sam Arday ült a ghánai kispadon), aminek valószínűleg a vendégként szerepelt kongóiak örültek jobban, de "visszavágón" is ikszeltek az együttesek (akkor irányította először a gárdát a jelenlegi mester, Ratomir Dujkovic), akkor viszont 1-1 lett a végeredmény, vagyis Ghánának sikerült idegenben betalálnia, aminek köszönhetően lépéselőnybe került - de Dél-Afrika is visszatért a versenybe.

A ghánaiak ezt követően véres verítékkel verték Burkina Faso gárdáját (a vendégek az első félidőben még vezettek, és a győztes találatot Matthew Amoah kilenc perccel a lefújás előtt érte el), így a Dél-Afrika elleni idegenbeli összecsapáson nem sok esélyt adtak az együttesnek. Michael Essienék azonban váratlanul érett játékot mutattak be Johannesburgban, és 2-0-ra legyőzték a 2010-es vébé házigazdáját, aminek köszönhetően az élre ugrottak a csoportban - és ezt már nem is adták ki a kezükből.

A hátralévő két találkozót magabiztosan hozta a csapat, Ugandát 2-0-ra, a Zöld-foki-szigeteket pedig idegenben 4-0-verte, és így ötpontos fórral fejezte be a kvalifikációt - Afrikában ez volt a legfölényesebb csoportgyőzelem.