Montoya 40 évesen védene a futballvébén

Aki látta az argentinok Horvátország elleni előkészületi mérkőzését, annak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a gauchók legnagyobb problémája a kapusposzton volt. A horvátok ellen Roberto Abbondanzieri rendkívül bizonytalan volt, de korábban a szövetségi kapitány, José Pekerman által favorizált Leo Franco és Germán Lux sem remekelt. Az argentin közvélemény pedig egyre inkább azon a véleményen van, hogy Pekermannak a veterán Carlos Fernando Navarro Montoyát is ki kellene próbálnia - aki már 40 éves is elmúlt!

A világbajnoki selejtezők során az argentin csapatban eleinte Pablo Cavallero védett, aki azonban később kikerült a csapatból, miután az akkor másodosztályú Celta Vigóból a Levante UD-be szerződött, ahol viszont csak cserekapus volt, ráadásul ki is esett a legjobbak közül. Ezt követően a Boca Juniors hálóőre, Roberto Abbondanzieri kapta meg az egyes számú mezt, a barátságos mérkőzések során pedig még a Mallorcában légióskodó Leo Franco, illetve River Plate-ben szereplő Germán Lux kapott még játéklehetőséget - de egyikük sem tudta meggyőzni a közvéleményt arról, hogy ők lennének a megfelelő emberek a posztra.

Abbondanzierit a Bocában nyújtott teljesítménye egy darabig még "megvédte", de róla is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy amolyan klasszikus bravúrkapus: hatalmas védésekre képes, a büntetőpárbajokban pedig általában remekel, de ugyanakkor mindig benne van a potyagól lehetősége is, nem képes megbízhatóan védeni.

Így aztán Argentínában egyre többen vitatkoznak arról, hogy ki is lehetne a megoldás a problémára, és a fiatal Óscar Ustari mellett (aki tavaly az U20-as válogatott korosztályos világbajnokságot nyert, és az Independientében hétről hétre jól véd) sokan kezdték emlegetni Carlos Fernando Navarro Montoya nevét is.

A hálóőrnek nagy szerepe volt abban, hogy a 2005-ös aperturában a Gimnasia la Plata gárdája végül ezüstérmes lett, és esetleges beválogatása karrierjének megkoronázása lehetne: az El Mono becenévre hallgató portás ugyanis a múlt héten töltötte be 40. életévét, és több mint húsz esztendeje mutatkozott be az élvonalban!

Navarro Montoya a kolumbiai Medellínben született 1966. február 26-án, de Argentínában nőtt fel, és a Vélez Sarsfield volt az első klubja, és 1984 áprilisában debütált a felnőttek között. Az 1986-87-es idényben a kolumbiai Independiete Santa Fében védett, majd visszatért a Vélezhez, hogy 1988 nyarán a Boca Juniorshoz szerződjön - ahol aztán hat évet töltött el, bajnoki címet és dél-amerikai Szuperkupát nyerve. A Buenos Aires-i egyesületnél azóta is úgy emlegetik a nevét, mint a klub történetének egyik legjobb kapusáét.

A Bocából 1996 nyarán Spanyolországba szerződött, ahol azonban nem volt szerencséje az egyesületekkel: egy-egy szezont töltött az Extremaduránál, a Méridánál és a CD Tenerifénál, de mindegyikkel kiesett az élvonalból, pedig a Mérida kapusaként a Primera División harmadik legjobb légiósának választották Rivaldo és Roberto Carlos mögött.

Úgy tűnt, ezután visszavonul a sportágtól, de 2002-ben megint felvette a kapuskesztyűt, és a Chacarita Juniors portása lett, majd az Independiente következett, végül a Gimnasia la Platában kötött ki, amellyel a 2005-ös aperturában ezüstérmes lett, teljesítménye alapján pedig a Nemzetközi Futballstatisztikusok Szervezete, az IFFHS az elmúlt esztendő húsz legjobb kapusa közé rangsorolta.

Nem csoda, hogy az argentin közvélemény szerint érdemes lenne őt kipróbálni a nemzeti tizenegyben, sőt, sokak szerint egyenesen neki kellene megkapnia az egyes számú mezt a vébén. Mindezzel kapcsolatban csak egyetlen bökkenő van: Navarro Montoya már volt válogatott, azonban kolumbiai színekben. A medellíni születésű portás ugyanis még 1985-ben védett két vb-selejtezőn a kolumbiai válogatottban, így aztán elméletileg nem szerepelhet az argentin nemzeti tizenegyben.

Szerepeltetéséhez valószínűleg a FIFA állásfoglalását kellene kérni, és még így is valószínű, hogy az argentinok nemleges választ kapnának.