Jacek Bak
A lengyel nemzeti tizenegy csapatkapitánya 1973. március 24-én született Lublinban, és a helyi Motor Lublin volt az első klubja. Alig volt 17 esztendős, amikor már bemutatkozhatott a felnőttek között, az 1989-90-es idényben három találkozón jutott szóhoz. A következő szezonban már több lehetőséget kapott, az 1991-92-es bajnokságban pedig alapember volt, és két gólt is szerzett, aminek köszönhetően átcsábította a Lech Poznan. Új klubjával első idényében bajnok lett, és ennek köszönhetően 1993 februárjában bemutatkozott a nagyválogatottban. Még két éven keresztül játszott a poznani együttesben, majd 1995-ban külföldre igazolt, mégpedig a francia Olympique Lyonba, amely akkoriban még csak erős középcsapatnak számított Franciaországban. Baknak egy idény kellett, amíg tökéletesen beilleszkedett az együttesbe, de az 1996-97-es pontvadászatban már alapember volt a lyoniaknál. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, a következő szezontól már csak kiegészítő emberként vették számításba, de megbízható játéka miatt egészen 2000 őszéig maradt a keretben. A 2000-200-es idény első fordulójában még pályára lépett, gólt is szerzett, majd 4,3 millió euróért eladták őt az RC Lensnak, ahol további négy idényt töltött el, és menet közben megkapta a francia állampolgárságot is. Ott volt a legutóbbi világbajnokságon, de csak az első, Koreai Köztársaság elleni mérkőzésen szerepelt, mivel a vereség miatt őt tették meg az egyik bűnbaknak. Janas azonban kulcsfigurának tartja, neki adta a csapatkapitányi karszalagot, még azután is, hogy Bak tavaly nyáron a katari Al-Rajjanba szerződött. Általában középhátvédként szerepel, de a védelem minden posztján, sőt, szükség esetén védekező középpályásként is bevethető
Euzebiusz Smolarek
A Smolarek név régóta ismerős a futballrajongók számára, hiszen Wlodzimierz Smolarek a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején tagja volt a lengyel válogatottnak, amelyben összesen 68 alkalommal szerepelt, és az 1982-es világbajnokságon bronzérmet szerzett. Euzebiusz nevű fia 1981. január 9-én született Lódzban, futballozni azonban már Németországban, a Germania Groesbeekben kezdett el, mivel apja az idő tájt az Eintracht Frankfurtban légióskodott. Később a Feyenoord játékosa lett, így fiacskája Hollandiában folytatta a sportág elsajátítását, egészen pontosan az oudekerki Spirit nevű gárdában, de hamarosan a rotterdamiak utánpótlásánál kötött ki. A Feyenoord ifistáival korosztályos bajnoki címet nyert, és már a 2000-2001-es idényben bemutatkozott a felnőttek között, sőt meglehetősen sokszor vetették be, elvégre 25 találkozón játszott, és három gólt is szerzett: az elsőt 2000 decemberében a Fortuna Sittard ellen. A következő idényben valamivel kevesebb lehetőséget kapott, de panaszra nem volt oka, hiszen hazája válogatottjában is debütálhatott, a Feyenoorddal pedig eljutott az UEFA-kupa döntőjébe - azonban pár nappal a finálé előtt doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott, így az eltiltás miatt sem a döntőben, sem a világbajnokságon nem léphetett pályára. Egyéves kihagyás után 2003 novemberében tért vissza a pályára, és a 2003-2004-es idényben hét gólt ért el - azonban a következő szezon elején Ruud Gullit alig adott neki játéklehetőséget. Volt rotterdami edzője, Bert van Marwijk csábította Dortmundba, ahol az előző pontvadászat első felében még csak kölcsönben szerepelt, de a BVB a nyáron 750 ezer euróért végleg megvette.
Sebastian Mila
Az új generáció legtehetségesebbnek tartott tagja 1982. július 10-én született Koszalinban, és a helyi Gwardia a nevelőegyesülete. Édesapja, Stefan is futballista volt, igaz, csak amatőr szinten. Mila később megfordult a Baltyk Koszalinban is, majd a Lechia Gdanskba szerződött, ahonnan már kitűnt a tehetségével, meg is hívták a korosztályos válogatottba. 1999-ben az U19-es együttessel ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, bár a döntőben nem lépett pályára. Részt vette az 1999-es U17-es világbajnokságon is, de csak egy találkozón szerepelt. 2001 nyarán a 18 éven aluli válogatottal megnyerte az Európa-bajnokságot, abban a csapatban már alapember volt. A legjobbak között a Groclin Grodzisk együttesében mutatkozott be a 2001-2002-es idényben (kilenc mérkőzésen futballozott), a következő pontvadászatban pedig már rendszeresen pályára lépett. A 2003-2004-es bajnokságban különösen jól ment neki a játék, hiszen nyolc gólt ért el, és a nagyválogatottba is meghívót kapott. Az ezt követő idényt is Grodziskban kezdte, de a bajnokság közben az FK Austria Wien kétmillió euróért megvette - így egy szezon alatt két országban is kupagyőztes lett, mert mindkét egyesülete elhódította a kupát. A jelenlegi pontvadászatban azonban kiszorult a bécsi gárda kezdő tizenegyéből, eddig csak 12 bajnokin szerepelt, és két gólt ért el. Rendkívül technikás, ballábas középpályás.