Poborsky feneke villant a luxuspocsolyában

Hétfőn végre nőtt a gólátlag a németországi labdarúgó-világbajnokságon, a vasárnap hat találat után ugyanis ezúttal kilencszer rezdültek a hálók. A nap első találkozóján Ausztrália - 0-1-ről fordítva - 3-1-re győzte le Japánt, majd a csehek hármat gurítottak az Egyesült Államoknak, és végül Itália 2-0-ra diadalmaskodott Ghána ellen. Ezúttal időrendben a középső, azaz a gelsenkircheni meccset és körítését veséztük ki a helyszínről, amelyen Pavel Nedvedék olyan játékkal rukkoltak elő, hogy máris kikiáltották őket a torna egyik legnagyobb esélyesének.

Juha Pál helyszíni tudósítása Gelsenkirchenből

• Képek a helyszínről

Németországban nyilvánosságra hozták, hogy mennyi szurkoló utazott el eddig a XVIII. labdarúgó-világbajnokság helyszíneire, s a büszke házigazdák számításai szerint, a jó időjárásnak is köszönhetően, múlt hét péntek óta 3 millió fővel nőtt meg hirtelen az ország népessége. Jónak jó volt az idő, de a hétfői az már sok(k) volt, a sörárusok örömére, az izzadékonyok bánatára. Gelsenkirchen buszain tán 40 fok is lehetett (légkondi nem volt, de nyitható ablak sem), az ember ilyenkor úgy élvezné a strandot, de mivel az nem volt a környéken, a leleményes drukkerek taktikát váltottak. A stadion és a belváros között félúton, egy nagy - ám kihalt - üzletközpont díszkútjában áztatták a lábukat, valaki búvárosdit játszott a fél méteres "luxuspocsolyában", Poborskynak pedig a feneke is felvillant (a karakteres arcú középpályást reklámozó fanatikus épp átöltözőben volt, és nem szégyenlősködött).

Gelsenkirchen centrumát elfoglalta Amerika. Nem kell rosszra, politikára gondolni, a tengerentúli szurkolók voltak annyian, hogy a városközpontban az egyik teret teljesen ellepték, és kiálltak produkálni magukat. Zászlókat lengettek, és csak úgy itták a sört, volt, aki egyszerre három poharat tartott a kezében ("Minek kétszer sorba állni?"), egy fiatalember pedig azzal "játszott", hogy tud-e egyszerre négy üvegből inni - nem sikerült neki.

A cseh szurkolók halkan hömpölyögtek a Ruhr-vidéki településen, szinte elbújtak a sok amerikai között, s gyakran közös fotókat készítettek egymásról a két válogatott éljenzői. Az amerikaiak érdekes felütést alkalmaztak a fényképezgetések előtt: "Ájn-cváj-sáj-sze" - kürtölték szét. A szurkolási kultúrájuk egyébként nem volt túl színes (persze könnyű ezt mondani a megaegzotikus ecuadori, trinidadi és angolai szimpatizánsok látványa után), a már emlegetett kis téren annyit hozott ki belőlük az alkohol, hogy háromnegyed óráig torkuk szakadtából júeszéjt (U.S.A.) kiáltottak. Ennyi. Nincs síp, dob, hegedű, tánc, csak sok ember egy rakáson - illetve kettőjük elszakadt a csoporttól, és az állomáson futottak vagy 4-5 kört, közben persze országuk fentebb említett rövidített nevét harsongták.

Jólesett a hideg víz

Míg az E csoport első fellépőinek a "12. játékosai" mulatoztak, addig Ausztrália igen izgalmas meccset játszott Japánnal. A távolkeleti ország szerzett vezetést, aztán a hajrában nyolc perc alatt 3-1-re módosította az állást az 1974 óta vb-részvételre ácsingózó Socceroos.

A gelsenkircheni stadion felett pedig ekkor már javában helikopterek köröztek, nem volt nagyon sok konkrét jele, de érezni lehetett, hogy bizony ennek a meccsnek a biztonságára jobban odafigyelnek a vendéglátók. Immáron az aréna környékén folytatták a bolondozást a tengerentúliak, de ezúttal sem túl eredeti módon, három sörömittas USA-fan vette a bátorságot, és a Scorpions "Wind of Change" című slágerét próbálta meg "karaokézni", a produkcióra pedig a szörnyű kifejezés már-már dicséretként hat, még szerencse, hogy az eredeti énekes hangját nem vették le a képzeletbeli korongról. Nem messze ettől a helyszíntől igazi amerikai fílinget árasztó pompomlányok emelgették a lábukat, nehogy távol érezzék az NHL- és NBA-meccsek hangulatától magukat a óceán átszelésére vállalkozó drukkerek.

Láss csodát, az iszonyatos meleg ellen a Schalke csodaarénájának volt ellenszere, s ezúttal nem a rengeteg sörárusra gondolunk. A stadiont - többek között a csapatok kérésére - fogták, és szinte teljesen befedték, így mindössze a nézők egytizede kapott a tűző napsütésből, a pálya viszont teljesen le volt árnyékolva. Annyira azért sportszerű volt a napocska, hogy a meccs végére alulról feltette székhelyét a nézőtér felső részére, így a szurkolók igazságosan osztozkodhattak a hőség tűrésében.