A start Taskentben volt még márciusban, így aztán egész tavasszal tekerhettek, és még csak nem is lehettek biztosak benne, hogy sikerül beszerezni az aláírást Kahntól.
Felkarolta azonban őket egy német újságíró, aki tudatta Kahnnal, mily eltökélt rajongói akadnak üzbég földön, és a kapus hajlandó volt találkozni a nagyon hosszú távú biciklisekkel.
A nagy pillanatban mindkét üzbég elsírta magát, miközben buzgón ölelgette Kahnt, és egyre csak azt hajtogatta oroszul: "Kahn úr, el sem tudja képzelni, mekkora megtiszteltetés ez nekünk!"
Maga Kahn is elcsodálkozott ekkora kitartáson. "Egyszerűen nem tudom elhinni, elképesztő!" - mondta, ám a két autogramon kívül mással nem jutalmazta az üzbég teljesítményt.