A csípőrázás és a sör a szurkolók kedvence

A focivébén 736 futballista léphet pályára, ennyien kerülhetnek reflektorfénybe, mégsem csak a játékosokról szól az egy hónap, hiszen több millió drukkert lát vendégül a németországi csúcsesemény. A főszereplők mit sem érnének a nézők nélkül, akik színt visznek a stadionon kívüli életbe, mindenki őket irigyli, határtalan jókedvüket, mámoros mulatozásukat, látványos hullámzásukat, amelyek nélkül üresen kongó, zárt kapus edzéssé silányulnának a vb-meccsek.

Juha Pál helyszíni tudósítása Berlinből

Milyen mérkőzésre menjünk? A legtöbben azonnal rávágnák, nézzük meg a brazilokat, az angolokat, vagy a németeket - pedig egy összecsapás hangulatát egyáltalán nem csak a sztárjátékosok száma fogja meghatározni. Amikor választanunk kellett, mindig nagy lelkesedéssel vártuk az egzotikus csapatok pályára lépését, de nem is igazán a zöld gyepen zajló taktikai csatát, sokkal érdekesebb, amit a fanatikusok a meccs előtt, közben és utána művelnek. Ők nem 22-en vannak, hanem néha már-már 222 ezren, és ennyien jobb hangulatot tudnak teremteni bármilyen labdaművésznél, aki egyedül mit sem ér.

A 32 csapatból 19-et már láttunk, de tán már mindegyik ország szurkolóival mulattunk együtt. Kik a legjobbak? Nehéz lenne megmondani, eddig még nem szerveztek szurkolói világbajnokságot, és az sem biztos, hogy a legjobb csapaté a leglelkesebb tábor. Egy biztos, óriási különbség van a körítésben attól függően, hogy melyik kontinens képviselői lepik el a vb-helyszínt, a dobok, arcfestékek és a sörösüvegek majdani arányát már előzetesen sejteni lehet.

Az afrikaiak nem alkoholizálnak, számukra nem erről szól a mulatozás, és egymást sem akarják túlkiabálni - hacsak nem kezükbe kerül egy hangszer. A ghánai, angolai, togói hívek szinte mind koromfeketék, és imádnak táncolni. S hogy mennyivel jobban megy nekik ez az európaiaknál, az kiderült például a Ghána-Csehország kölni csoportmeccs előtt, amikor is a Kölni Dómtól - az ország talán legszebb műemlékétől - nem messze versenyt táncoltak a két földrész képviselői. Míg a ghánaiak a remek dobszólóra ütemesen rázták feneküket és látványos mozgáselemeket vittek bele a produkcióba, azt a pár odatévedt cseh drukkert már nem a tánctudásáért tapsolták meg nézők tucatjai. Az egyik félkótyagos piros mezes dülöngélve vidámkodott, mozdulatai inkább hasonlítottak egy álmos hajnali próbálkozáshoz, mintsem egy meccsre készülő vezérszurkoló táncához.

Ugyanebben a városban rendezték a Svédország-Anglia csoportmeccset, ami már egy teljesen más kategória volt. Pontosan látni lehetett, mi a különbség egy afrikai csata és egy euroderbi között. A hangsúly a sörön volt... Az egymilliós Kölnt elfoglalták az angol szurkolók, s bár a stadion "csak" 45 ezres, százezer drukker érkezett a városba, ennek a 80 százaléka brit volt. A meccs előtti hangolás sportszerű és érdekes - az egyik belvárosi kis téren a pityókás szigetországiak lankadatlanul dalolták begyakorolt nótáikat, svédeket bosszantó énekeiket - a végén mégis egymás nyakába borultak, és közös fotókat is készítettek. A meccs utáni végeredmény "látványos" volt. Egész Köln sörszagtól bűzlött, és nem volt olyan pontja a városnak, amelynek 10 méteres körzetében ne lett volna egy (vagy inkább több) összetört sörösüveg.