Szepesi vb-döntőt közvetít Berlinben

Futballszurkolók milliárdjai alig várják már a vasárnap este nyolc órát, amikor a XVIII. németországi labdarúgó-világbajnokság döntője elkezdődik, a Franciaország-Olaszország meccs helyszínén, Berlinben azonban egyelőre síri csend honol. A 3,4 milliós német fővárosban, pénteken még egyetlen egy francia szurkoló sem tűnt fel a legfontosabb pontokon (a Reichstag melletti Fan Festen, avagy az Unter den Linden nevű elegáns sétálóutcán), s az olaszok közül is csak 5-6 azzurri kiabálta világgá azt, hogy - szerintük - Itália bizony meg fogja nyerni a világbajnokságot.

Juha Pál helyszíni riportja Berlinből

Persze még van jó néhány óra a nagy mérkőzésig, és a főszereplők 50 százaléka még meg sem érkezett a tett színhelyére: bár a gallok szombaton edzettek egy jót az Olimpiai Stadionban, a taljánok egyelőre az ország másik végén, a Ruhr-vidéki Duisburgban készülődnek a fináléra.

Berlin felett az ég egyelőre nem derűs, ami a szurkolásnak, sörözésnek, korzózásnak, de a focizásnak sem kedvez. Pénteken délelőtt még 30 fok fölötti volt a hőmérséklet, de az iszonyatosan fülledt időjárás délutánra mindent kiengedett magából. Rég nem látott vihar támadta meg a 64. vb-meccs helyszínét, több órán át zuhogott az eső, és az sem menekült, aki bebújt egy kis eresz alá, mivel az "égi áldás" legalább 60 km/órás széllel párosult, így a városban minden csurom vizes lett, amit nem négy fal választott el a külvilágtól.

Az [origo] tudósítója a csodálatos szépségű berlini dóm nagyjából széltől is védett bejáratánál bújt meg, de itt sem teltek eseménytelenül a percek, hiszen a villám belecsapott a monumentális épület csúcsába. Jöttek is a tűzoltók tucat számra, az óriásvihar hangorkánja és a szirénák üvöltése bizarr hangulatot teremtett a patinás épület környékén.

Mit lehet tenni, ha pocsék az idő, nincsen focimeccs, drukkerek sehol, de mi mégis egy kis labdarúgásra vágyunk? A Német Történeti Múzeum egy nagyon is aktuális kiállítással várta a világbajnokságra érkezőket, s ki gondolná, hogy a mundialok történetét feldolgozó terem könnycseppet csal a magyar látogató szemébe. Jelenleg nincs focink, ezzel mindenki tisztában van, azt viszont még egy indiai, ecuadori vagy német rajongó is tudja (és tényleg kívülről fújta Puskás és társainak a nevét), hogy a magyar válogatott a huszadik század közepén a világ csúcsán volt. "Csak" ezüstérmet nyert, de a legjobb volt.

"A játék" - labdarúgó-világbajnokságok a sportfotózás tükrében. Ez a múzeum mottója, plakátján pedig két játékos látható: Fabien Barthez földöntúli örömérzéssel az arcán rohan jobbra, alatta pedig egy olasz játékos látható, amint az arcába temetett kézzel fekszik a földön (minő véletlen, 50 százalék, hogy lesz egy ilyen jelenet az idei döntő után is, már ha a franciák legyőzik az olaszokat).

A kiállítás feldolgozza egy vb-meccs pillanatait: az első szakaszban a mérkőzés előtti életképekkel nyit, aztán jön az első, majd a második félidő, és végül a hosszabbítás és az ünneplés perceit mutatja be sportfotókkal és rövid leírásokkal - ahogy az 1930-tól 2002-ig történt. A tárlat külső körében meccsfotókat, diadalmas és szomorkodó focisták arcképét, díjnyertes alkotásokat csodálhat a szemlélődő, míg belül az eddigi 17 világbajnokság képes és szöveges bemutatását érdemes alaposan végigböngészni.

Magyarország 1938-ban és 1954-ben is döntőt játszott: Franciaországban az olaszoktól 4-2-re kaptunk ki, míg a berni csoda szókapcsolatot Puskásék 3-2-es németek elleni, svájci veresége hozta - sajnos - világra. A több száz fénykép között megannyi magyart is fel lehet fedezni, ami jelzi: egykor még fontos volt országunk a világ legnépszerűbb sportágának a világtérképén (32 eddigi vb-meccsükből 15-öt nyertek meg a mieink, amivel az összesített ranglista 15. helyét foglalják el...).

Egy exkluzív tv-felvételbe is belekukkanthatunk, amely azt mutatja be, hogy az 1998-as vb-döntő szünetében Zinédine Zidane-ék hogyan készültek a brazilok elleni második félidőre - 2-0-s gall vezetésnél. Zizou fekszik, a szövetségi kapitány biztatja, Didier Deschamps és Lilian Thuram egymást hergelik és nyugtatják, soha nem hallott és látott titkokra derül fény a pár perces egyedi felvételből. Már nyolc éve volt a nagy vb-döntő, s most vasárnap újra itt lesz Zidane, Thuram, Barthez a finalista francia együttesben - gondolta volna bárki 1998-ban?

S amit tudatosan a végére hagytunk: három fehér "kispadon" rádióközvetítésekbe lehet belehallgatni. Mit gondolnak, ki a leghangosabb? Az egész teremben Szepesi György hangját hallani, aki az ő utánozhatatlan stílusában kommentálja "élőben" az 1954-es magyar-német vb-döntőt. Kettő nullára vezettünk, igen, meg volt az esélyünk a vb-győzelemre, de nem sikerült, a 8-3-as csoportgyőzelem után a legvégén elbukott a magyar válogatott. Magyar hangok, magyar futballsikerek Berlinben - érdemes megnézni és meghallgatni. Visszapörgött az idő, 1954-et írunk, és vb-döntőt játszik a magyar válogatott. Kérjük újrajátszani - mihamarabb, minél többször.