Dél-Korea: a tékvandó már senkinek nem jut eszébe róluk

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy Dél-Korea megismétli a 2002-es sikert, és egészen az elődöntőig eljut a labdarúgó-világbajnokságon, de az is biztos, hogy minden csapatnak nagyon komolyan számolnia kell az ázsiai válogatottal, amely szervezett és önfeláldozó játékával alaposan megnehezítheti az ellenfeleket dolgát.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Minden mérkőzésen rendkívül lelkesen futballoznak, hátrányban sem adják fel a küzdelmet, ami szimpatikussá teszi a csapatot.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Erőnlétben és szervezettségben szinte lehetetlen felvenni velük a versenyt, ugyanakkor egy-egy váratlan megoldást nem biztos, hogy megfelelően le tudnak reagálni. Játékosaik viszonylag alacsonyak, a fejjáték sohasem tartozott az erősségeik közé.

Mit várunk tőlük?

A világbajnokságon könnyen megtörténhet, hogy olyan csapatot állítanak ki, amelyben minden játékost Parknak, Kimnek vagy Linek hívnak. Az első perctől az utolsóig fáradhatatlanul robotolnak, a fáradtságra nincs szavuk, ha rajtuk múlna már régen kétszer 60 percből állna egy mérkőzés.

Kire figyelünk?

A legnagyobb sztárjuk kétségtelenül a manchesteri Park Dzsi Szung, de a fiatalabb generációból Li Csung Jongot (Bolton) és Ki Szung Jongot (Celtic) tartják a legnagyobb tehetségnek. Utóbbit a dél-koreai Gerrardnak is szokták nevezni pazar rúgótechnikája miatt.

A gyenge pont

A 2002-es sikercsapatból többen még tagjai a válogatottnak, és bár az elmúlt években megpróbáltak frissíteni, a fiatalabb játékosok bármennyire is tehetségesek, kellő rutin nélkül még nem tudnak megfelelően teljesíteni. Ráadásul az utolsó felkészülési mérkőzést Spanyolország ellen játsszák, és egy esetleges súlyos vereség csökkentheti az önbizalmukat.

Róluk mondták

"Jól emlékszem Hura, az 1986-os világbajnokságon játszottam ellene. A dél-koreaiak azonban akkor nem futballoztak, hanem tékvandóztak" - az argentin szövetségi kapitány, Diego Maradona így emlékezett vissza ázsiai kollégájára, akivel most ismét találkoznak.

31/50

Kapusok: 6/10
Ugyan a selejtezősorozat első felében még Dzsung Szung Rjong védett, az utolsó hat mérkőzésen egyaránt a veterán Li Vun Dzse kapott lehetőséget, és alighanem a világbajnokságon is ő lesz az első számú kapus. A 36 esztendős Li 2002 óta nemzeti hősnek számít, már a negyedik vébéjére készülhet, a rutinja pedig nagyon sokat érhet.

Védelem: 6/10
A 14 selejtezőn mindössze hét gólt kapott az együttes, ami mindenképpen a hátsó alakzatot dicséri, ugyanakkor az ellenfelek korántsem voltak túl erősek. A rutinos balhátvéd, Li Jung Pjo, illetve a középhátvéd Cso Jong Hjung helye biztos a csapatban, a többi poszton azonban nagy a verseny.

Középpálya: 7/10
Ez a csapatrész a dél-koreaiak legnagyobb erőssége, hiszen itt szerepel a legtöbb európai légiós. Elsőként természetesen a csapatkapitány Park Dzsi Szungot kell említeni, de szintén Angliában futballozik a jobbszélső Li Csung Jong, míg Ki Szung Jong a skót Celticben vált gyorsan kedvenccé.

Csatársor: 6/10
A támadósor összetétele nagyban függ attól, hogy a csapat milyen taktikát alkalmaz - ha 4-3-3-as szisztémában játszik, akkor a középpályás Li Csung Jong feljebb húzódik. A Monacóban légióskodó középcsatár, Park Dzsu Jung kihagyhatatlan, és mellette két veterán, Li Dong Guk vagy An Dzsung Hvan szerepelhet.

Szövetségi kapitány: 6/10
Hu Dzsong Mo számára nem ismeretlen a válogatott irányítása, hiszen már harmadszor ülhet a nemzeti csapat kispadján, azonban korábban rendre csak ideiglenes megoldásnak számított két külföldi szakember között. Remek szeme van a fiatal tehetségek felfedezéséhez, az elmúlt években igyekezett egy generációváltást véghezvinni a válogatottnál.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Jobbhátvédként a selejtezőkön legtöbbször Oh Beom Szeok kapott lehetőséget, azonban a legutóbbi, Elefántcsontpart elleni barátságos mérkőzésen Csa Du Ri játszott ezen a poszton, és remek teljesítményt nyújtott - a jelek szerint ő lehet a megoldás a védelem jobb oldalán.

Hu Dzsong Mo harmadik ciklusát tölti a válogatott élén

Nem csak a szépre emlékezünk

Dél-Korea mindig is meghatározónak számított Ázsia labdarúgásában: a sportágat már a XIX. század vége felé ismerték az országban, és a második világháború után a kontinensen először itt alakult profi bajnokság. Első világbajnoki szereplése rettenetesen sikerült 1954-ben: a magyaroktól kilenc, a törököktől pedig hét gólt kapott csapata, rúgott gól nélkül utazhatott haza.

A nyolcvanas évek második felében fejlődésnek indult a koreai labdarúgás: a válogatott kijutott az 1986-os világbajnokságra, ahol pontot csípett el Bulgária ellen, és a későbbi világbajnok argentinoktól is csak 3-1-re kapott ki. Négy évvel később az uruguayiak az utolsó percben szerezték meg ellenük a győzelmet, az 1994-es világbajnokságon pedig kétgólos hátrányból álltak fel a németek és a spanyolok ellen is. Két döntetlent is játszottak, ami alapján joggal bíztak benne, hogy 1998-ban végre megszerzik első világbajnoki győzelmüket, de csalódniuk kellett.

A 2002-es vébén aztán (társ)házigazdaként minden előzetes várakozást felülmúlt a válogatott: csoportjában az Egyesült Államokat, Portugáliát és Lengyelországot megelőzve az élen végzett, mégpedig veretlenül, és a folytatás is sikeres volt - még ha a vitatott játékvezetői ítéletek miatt kétségbe vonják sikerük jogosságát.

Felejthetetlen pillanatuk

2002-ben a koreaiak történetük során először túljutottak a csoportkörön, Olaszország ellen játszottak. Ellenfelük vezetést szerzett, de a mérkőzés hajrájában az ecuadori játékvezető, Byron Moreno által támogatott koreaiaknak sikerült egyenlíteniük, a hosszabbításban pedig a mindent eldöntő aranygólt is megszerezték An Dzsung Hvan révén, aki az idő tájt Olaszországban légióskodott. A gólt követően elképesztő ünneplés kezdődött az országban.

Mi lett volna, ha

Az olaszok kiverését követően Spanyolország ellen büntetőpárbajban jutott tovább a válogatott. Az elődöntőben Németország ellen sem játszott rosszul, az első félidőben csak Oliver Kahn parádés védésein múlott, hogy a házigazdák nem szereztek vezetést. A második játékrészben pedig Michael Ballack csak egy kétségbeesett szabálytalanság révén tudta megakadályozni, hogy a koreaiak helyzetbe kerüljenek. A német középpályás sárga lapot kapott, majd pár perccel később megszerezte a győztes gólt, így Németország játszhatta a döntőt Brazília ellen - Ballack nélkül.

Négy évvel később a dél-koreai együttes a csoportkör után búcsúzott a további küzdelmektől, pedig a németországi torna jól kezdődött számára: Togo legyőzése után Franciaország ellen döntetlent játszott. Az utolsó találkozón Svájc ellen megvolt az esély a győzelemre, ami továbbjutást ért volna, ám Pascal Zuberbühler az első félidő hajrájában több bravúros védést is bemutatott, így a koreaiak 2-0-ra kikaptak. Pedig ha nyertek volna, akkor csoportmásodikként mentek volna tovább, és a nyolcaddöntőben Ukrajna lett volna az ellenfelük.

Út Dél-Afrikába

Az együttes kiemeltként csak a harmadik körben kezdett a selejtezősorozatban, és rögtön egy csoportba került a Koreai NDK-val. Ez a két mérkőzés okozta a legtöbb izgalmat, hiszen a másik két ellenfél, Jordánia és Türkmenisztán nem jelentett nehézséget a csapat számára, az észak-koreaiak ellen pedig mind a két mérkőzés döntetlennel zárult.

A következő fordulóban a koreaiak megint összekerültek, ám ezúttal a délieknek hazai pályán sikerült legyőzniük az északiakat. Ennél sokkal fontosabb volt azonban, hogy a csapat Szaúd-Arábiában is nyerni tudott, majd hazai pályán 4-1-re verte az Arab Emírségek együttesét. Innentől kezdve nem is volt kérdéses, hogy a koreaiak kijutnak a vébére, de még arra is figyeltek, hogy mindezt veretlenül harcolják ki.

Csoportellenfelei: Argentína, Nigéria, Görögország.

www.global-soccer.eu