Miért érdemes szurkolni nekik?
Az algériaiakat akár a 14. európai válogatottnak is tekinthetjük, hiszen keretükben alig találunk olyan játékost, aki nem Franciaországban született és nőtt fel. Az ország legnépszerűbb zenei stílusának, a rainak a képviselői, mint Khaled vagy Rachid Taha, többször megfordultak a Sziget világzenei színpadán.
Hogyan lehet legyőzni őket?
Túlzott lelkesedésük gyakran taktikai fegyelmezetlenséget eredményez, és a nagy rohamozásban könnyen le lehet kontrázni őket. Kapusposzton nem állnak valami jól, érdemes távoli lövésekkel próbálkozni ellenük.
Mit várunk tőlük?
Óriási elszántságot, brutálisan kemény belemenéseket, és azt, hogy nagyon könnyen elveszítik a fejüket. Néhányan a himnuszok alatt valószínűleg csak zavartan pislognak majd - csak nehogy elkezdjék a La Marseillaise-t énekelni.
Kire figyelünk?
A válogatottban két korosztályos világbajnok is helyet kaphat: Murad Megni és Hasszan Jebda egyaránt aranyérmet nyert az U17-es francia válogatottal 2001-ben, de később mindketten az afrikai országot választották.
A gyenge pont
Az algériaiak az idei Afrika-kupa előtt éveken keresztül semmilyen komoly nemzetközi tornán nem szerepeltek, így a csapatból hiányzik a kellő rutin. Egyik poszton sem hemzsegnek a klasszisok, de a csatársor különösen gyengének tűnik.
Róluk mondták
"Mindig szívvel-lélekkel játszanak, sohasem befolyásolja őket a nagy nyomás. Még ha gólt is kapnak, nem adják fel, és ugyanolyan elánnal futballoznak, egészen az utolsó sípszóig. A szenvedély és a győzni akarás a legnagyobb erényük" - mondta az algériai válogatottról az egykori kiváló angol csatár, Gary Lineker, aki jelenleg szakkommentátorként dolgozik.
24/50 Kapusok: 4/10 Védelem: 5/10 Középpálya: 6/10 Csatársor: 4/10 Szövetségi kapitány: 6/10 |
A világbajnokság előtt Szadan újabb francia születésű játékosokat győzhet meg arról: érdemes elfogadniuk az algériai válogatott meghívását. A Boulogne-sur-Mer védője, Habib Bellaid, illetve a Sochaux középpályása, Ryad Boudebouz megszerzése egyaránt nagy fogás lenne.
Nem csak a szépre emlékezünk
Egészen az 1980-as évekig az algériai labdarúgásról nem sokat lehetett hallani, akkor azonban egy kivételes válogatott állt össze az észak-afrikai országban. A csapat kvalifikálta magát az 1982-es világbajnokságra, ahol fantasztikusan szerepelt, csak rosszabb gólkülönbségével maradt le a továbbjutásról.
Benzema és Nasri is algériai származású, de mindketten a francia válogatottat válaszották
Négy évvel később Mexikóban is ott volt a válogatott, de nem tudta megismételni korábbi sikerét, ezt követően pedig nem jutott ki a vébére - annak ellenére, hogy 1990-ben például megnyerte az Afrika-kupát. Algériai származású világklasszisok egész sora játszott francia válogatottban Zinedine Zidane-tól kezdve Karim Benzemán keresztül Samir Nasriig, az utóbbi időben azonban a folyamat megfordult, és egyre több francia születésű játékos választja inkább azt algériai csapatot.
Felejthetetlen pillanatuk
Az 1982-es világbajnokságon Algéria az első mérkőzését az egyik nagy esélyessel, az aktuális Európa-bajnok NSZK-val játszotta, és a 90 perc a torna talán legnagyobb meglepetését hozta. Az afrikai együttes óriási lelkesedéssel futballozott, és teljesen megérdemelten győzte le a németeket a két legnagyobb klasszis, Rabah Madzser és Laktar Bellumi góljaival. A világ a következő napokban algériai csodáról beszélt.
Mi lett volna, ha
A németek legyőzése után Ausztria ellen némileg balszerencsés módon kapott ki az együttes, hiszen Bellumiék rengeteg helyzetet hagytak ki, illetve az osztrák kapus, Friedrich Koncilia fantasztikusan védett. A harmadik mérkőzésen aztán 35 perc alatt háromgólos előnyt szerzett az együttes Chile ellen, és ez az eredmény szinte biztosan garantálta volna a helyet a következő körben. A második félidőben azonban kiengedett az együttes, és a dél-amerikaiak szépíteni tudtak.
A győzelem ugyan így is meglett, de ez az eredmény lehetővé tette az osztrákok és a németek számára, hogy a vb-történelem egyik legbotrányosabb találkozóján egy nappal később pontosan azt az eredményt alakítsák ki, amely mindkettőjüknek tökéletes. Az NSZK úgy nyert 1-0-ra, hogy a csapatok szinte keresztbe fociztak a pályán - Algéria pedig a három négypontos csapat közül a legrosszabb gólaránya miatt kiesett. Ha megőrzi a 3-0-s eredményt Chile ellen, akkor a legjobb 12 között alighanem Franciaországgal és Észak-Írországgal került volna egy csoportba.
Út Dél-Afrikába
Azok után, hogy a válogatott ki sem jutott a 2006-os és a 2008-as Afrika-kupára, Algéria egyáltalán nem számított esélyesnek a selejtezők során, és a kvalifikációs sorozat első körében nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiessen. Az utolsó fordulóban Libéria ellen idegenben csak egy gól nélküli döntetlent játszott, és ha a Szenegál-Gabon mérkőzésen nem döntetlen születik, akkor Algéria csak második lett volna a csoportjában.
Gambia azonban a 87. percben egyenlített, így Algéria ment tovább, és a második csoportkörben már jobban is szerepelt, az Afrika-kupát az utóbbi években kisajátító Egyiptomot például hazai pályán legyőzte. Kairóban egy egygólos vereség is elég lett volna az algériaiaknak, ám a botrányos körülmények között lejátszott meccsen a hazaiak a 95. percben megszerezték a második góljukat, így a két együttes között pótselejtezőre volt szükség. Ezt semleges pályán, Szudánban rendezték, és itt Algéria megint legyőzte az Afrika legjobbjának tartott Egyiptomot.
Csoportellenfelei: Anglia, Egyesült Államok, Szlovénia.