Fantomgólok, Isten keze, Sztálingrád

Puskás Ferenc meg nem adott gólja világbajnoki aranyat jelenthetett volna 1954-ben, tizenkét évvel később Geoff Hurst minden idők legvitatottabb találatát szerezte a világbajnoki döntők során, Toni Schumacher következmények nélkül tarolhatta le Patrick Battistont, Maradona pedig kézzel ütött gólt Angliának. Itt az idő, emlékezzünk a labdarúgó-világbajnokságok történetének tíz legnagyobb játékvezetői tévedésére.

NSZK - Magyarország 3-2 (1954)

Egy perc volt hátra a döntőből, a kiválóan játszó magyar válogatott kétgólos előnye azonban a második félidőben egygólos hátránnyá változott. Tóth Mihály tökéletes jobb oldali beadására Puskás mesterien csapott le, és a tehetetlen Tureket becsapva a hálóba juttatta a labdát. A walesi partjelző jelzésére azonban a játékvezető, az angol Ling les címén érvénytelenítette a találatot.

Ezzel az NSZK lett a világbajnok, az az idő tájt a világ legjobb csapataként nyilvántartott, négy éve veretlen, olimpiai bajnok magyar válogatott pedig az ezüstérmes. Megjegyzendő, Hidegkuti a kapufát, Kocsis pedig a felső lécet is eltalálta a mérkőzés során, valamint Turek is több bravúrt mutatott be. A németek csak berni csodaként emlegetik azt a nevezetes napot.

Puskás később így nyilatkozott: "A bíró először megadta a gólt. Már a kezdőkörben álltunk, amikor a partjelző felemelte a zászlóját. Ezt sosem fogom neki megbocsátani. Majdnem egy perc telt el a gól óta! De mit tehettünk volna? Mégsem verhettük össze a walesit a pálya szélén."

Anglia - Argentína 1-0 (1966)

Tíz perc volt még a szünetig. Az argentin csapat némi fölényben futballozott, a dél-amerikaiak apró szabálytalanságok elkövetésével akadályozták meg az angolokat a folyamatos játék kialakításában. Az NSZK-beli játékvezető, Rudolf Kreitlein már ötödször figyelmeztette a dél-amerikaiakat, amire Antonio Rattin, a csapatkapitány hevesen reklamálni kezdett.

Mivel Rattinnak már korábban szólt, Kreitlein kiállította, de az argentin nem volt hajlandó elhagyni a pályát nyolc teljes percig, akkor a spanyolul is beszélő angol bíró, Ken Aston, aki közben leért a nézőtérről, lekísérte a gyepről.

A mérkőzést végül az angolok Geoff Hurst 77. percben szerzett fejesgóljával nyerték meg, az összecsapás mégis a durva, helyenként egészen brutális belépők sokaságáról maradt emlékezetes (még az eleganciájáról, könnyedségéről nevezetes Bobby Charlton is keménykedett a végén).

Alf Ramsey, az angolok szövetségi kapitánya nemes egyszerűséggel állatoknak titulálta az argentinokat, annak ellenére, hogy számszerűleg az ő csapata követett el több szabálytalanságot. Rattin azzal védekezett, hogy nem értette meg az angol bírót, és ezért nem hagyta el a pályát, csak akkor, amikor Aston spanyolul elmagyarázta neki a helyzetet.

Aston a találkozó után hazafelé autózott, amikor a londoni csúcsforgalomban ülve eszébe jutott a megoldás. A közlekedési lámpák mintájára sárga és piros lapokat kell bevezetni, s ez áthidalja a nyelvi nehézségeket.

Anglia - NSZK 4-2 (1966)

Stiles indította a jobb szélen Ballt, aki elhúzott Schnellinger mellett, és középre tette a labdát. A beadásra Hurst érkezett, aki megelőzve Schulzot kapura lőtt. A labda a felső lécről a gólvonalra pattant, Weber pedig szögletre mentett. A svájci bíró, Dienst nem volt biztos a dolgában, ezért kikérte partjelzője, Bahramov véleményét, aki a fejével a kezdőkör felé bökött, jelezve, hogy gólt látott. Dienst elfogadta szovjet segítője döntését.

Ugyan a felvételeken nem látszott egyértelműen, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon, később matematikai modellezés segítségével bebizonyosodott, hogy nem lehetett érvényes a gól. A labdához legközelebb helyezkedő angol játékost, Huntot megkérdezték, miért tett ünneplő kézmozdulatokat az esetnél ahelyett, hogy rástartolt volna a kapu előtt pattogó játékszerre. Hunt úgy nyilatkozott, ő sem volt biztos a gólban, de nem tudta volna Weber előtt elérni a labdát, így hát nem is próbálkozott.

Azért mielőtt a németek balszerencséjét, esetleg csalást emlegetnénk, érdemes megjegyezni, hogy az NSZK második gólja előtt - amelyet éppen Weber jegyzett - Schnellinger kezét érte a labda. Ennek azonban a végeredményt tekintve nem volt jelentősége, Hurst mesterhármast vágott, az angolok pedig győztesen vonultak le a pályáról.

Egyébként nem ez volt Dienst első vitatott ítélete hasonló szituációban. Hat évvel korábban, mikor a Benfica a döntőben az FC Barcelonát legyőzve megnyerte a BEK-et, Gestana fejesét is bent látta, holott a kapufán megpattanó labdát a spanyolok kapusa még a vonal előtt elérte.
Bahramovtól állítólag élete utolsó pillanataiban is megkérdezték, mitől volt olyan biztos abban, hogy bent volt a labda, mire ő egy szóval felelt: "Sztálingrád."

Brazília - Svédország 1-1 (1978)

Clive Thomas a braziloktól a győzelmet vette el. A mérkőzés utolsó percében Nelinho szöglete után Zico gólt fejelt, Thomas azonban nem adta meg a gólt, mert a beadás pillanatában, mindössze nyolc másodperccel a rendes játékidő letelte után lefújta a találkozót.

A brazilok pedig hiába tiltakoztak, a döntetlennel csak másodikak lettek a csoportban Ausztria mögött. A felvételek bejárták a világot, a FIFA pedig később eltiltotta az angol sípmestert, azonban nem a fenti eset miatt. A videofelvételek tanúsága szerint ugyanis a mérkőzésen egy korábbi szituációban, amikor Bo Larsson, a svédek játékosa egy szerencsétlen mozdulattal majdnem öngólt vétett, látványosan a fejéhez kapott.

Húsz évvel később talált követőre a nem túl népszerű bíró, 1998-ban az FA-kupa harmadik fordulójában Marcus Gayle (Wimbledon) gólját érvénytelenítette hasonló módon Steve Dunn a Wimbledon és a Wrexham összecsapásán. Thomas így kommentálta az eseményt: "Húsz éve minden kupameccs előtt azért imádkoztam, hogy megismétlődjön ez a szituáció."

NSZK - Franciaország 3-3 (1982)

Az öt perccel korábban Genghini helyére becserélt Patrick Battiston került helyzetbe Platini tökéletes passza után. A francia előbb érte el a labdát, mint Harald Schumacher, a nyugatnémetek kapusa pedig egy különösen durva bodicsekkel leterítette.

Igaz, az eset még a tizenhatoson kívül történt, de mindenki a piros lap villanására várt, Charles Corver, a holland bíró azonban kirúgást ítélt. A mérkőzésre felügyelő spanyol rendőrök nem akarták a pályára engedni az orvosi személyzetet, így Battiston három teljes percig feküdt eszméletlenül a gyepen.

Később Schumacher felajánlotta, hogy kifizeti a francia fogászati költségeit (a védőnek két foga bánta az ütközést), de ez sem használt különösebben a hálóőr imázsának.

Argentína - Anglia 2-1 (1986)

Az egyik legemlékezetesebb vb-gól: az Isten keze. Shilton nem érte el a labdát, de (bal keze használata nélkül) Diego Maradona felett is elsuhant volna. Történt mindez gól nélküli állásnál, a tunéziai bíró, Ali Ben Naceur pedig az angolok heves tiltakozása ellenére gólt ítélt.

Öt perccel később Maradona a futballtörténelem egyik legnagyobb gólját szerezve bizonyította, hogy szabályos körülmények között is képes betalálni, mindez azonban nem vigasztalta az angolokat, akiknek kilenc perccel a találkozó vége előtt Lineker révén már csak a szépítésre futotta.

A kétgólos Diego a mérkőzés után Isten kezéről beszélt, Hoddle pedig hányingerre panaszkodott, ám meg kell jegyeznünk, a mérkőzés képe alapján megérdemelt volt az argentinok sikere.

A szigetországiaknak amúgy ezt az esetet kivéve nem panaszkodhattak a bíróra, korábban ugyanis számos brutális angol belépőt nézett el nekik a játékvezető, többek között amikor Fenwick vágta fel látványosan Maradonát. A mérkőzés két gyökeresen ellentétes futballkultúra csatáját hozta: a rámenős, agresszív angol futball szenvedett vereséget a cselekre, trükkökre, finom megoldásokra építő játékstílust képviselő dél-amerikaiaktól.

Bulgária - Mexikó 1-1 (1994)

Kremenliev és Alves Zague birkózott a tizenhatoson belül egy ártalmatlan szituációban, amikor mindkettejük nagy meglepetésére a szíriai bíró, Dzsamal el-Sarif a sípjába fújt, és a tizenegyespontra mutatott.

García Aspe nem hibázott, ezzel Sztoicskov vezető gólja után a mexikóiak egyenlítettek. Itt azonban nem ért véget az arab játékvezető ámokfutása, az egyébként sportszerű mérkőzésen El-Sarif hat sárga lapot osztott ki, és idő előtt kellett elhagynia a pályát Luis Garcíának, valamint a már említett Kremenlievnek is.

A két együttes játékosai később bevallották, hogy a bíró produkcióját látva inkább hagyták, hogy tizenegyesekkel dőljön el a mérkőzés, és kerülték a kényesebb szituációkat, nehogy El-Sarif egy újabb bakival (teljesen véletlenszerűen) továbbjuttassa valamelyik csapatot.

Ennek ellentmond, hogy a bolgárok azért próbálkoztak, sőt egy kapufát is lőttek ezek után, mindenesetre a büntetőrúgások végén ők örülhettek a továbbjutásnak.

Koreai Köztársaság - Olaszország 2-1 (2002)

A 2002-es mérkőzésre valószínűleg mindenki emlékszik, akárcsak az ecuadori bíró, Byron Moreno nevére. A játékvezető rögtön a negyedik percben megítélt egy erősen vitatható tizenegyest a hazaiak javára, de ez még nem volt olyan vészes, elvégre Panucci valóban megrángatta az egyik koreai mezét. Buffon azonban kivédte a büntetőt, így Moreno tovább folytatta ámokfutását.

A tizenhatos környékén szinte mindent befújt a koreai csapat javára, a másik oldalon viszont nem állította ki Kim Te Jungot, aki láthatóan visszakönyökölt Del Piero irányába, egy alkalommal pedig az egyik ázsiai csatár úgy rúgta fejbe Maldinit, hogy csoda volt, az olasz fel tudott állni.

A hazaiaknak végül sikerült egyenlíteni, így jöhetett a hosszabbítás, ahol Moreno továbbra is főszereplő volt. A 103. percben Totti cselezett ki két védőt, miközben betört a tizenhatoson belülre, majd a harmadik szorításában elesett. A bíró szerint nem értek hozzá, és felmutatta a sárga lapot a támadónak, majd mivel ilyen már volt neki, a pirosat is.

Moreno a biztonság kedvéért majd minden egyes olasz akciót befújt lesnek, és így elvette Tommasi teljesen szabályos gólját, Dél-Korea pedig végül begyötörte a győztes találatot.

A meccs után még maga a FIFA elnöke, Sepp Blatter is elismerte, hogy történtek bírói tévedések a találkozón, de azt állította, Olaszország nem ezért esett ki.

Koreai Köztársaság - Spanyolország 0-0, 11-esekkel 5-3 (2002)

A koreai menetelés a negyeddöntőben folytatódott, az egyiptomi Gamar al-Gandur segítségével. A 49. percben spanyol gól helyett kifelé ítélt szabadrúgást, a lassítások alapján nehéz lenne megmondani, hogy miért. A hajrában Joaquín az alapvonalról középre adott, ám Morientes hiába fejelt a kapuba, a partjelző azt jelezte, hogy a szélső kivezette a pályáról a labdát. Nem volt igaza.

A ráadásban egy újabb meg nem adott, teljesen szabályos gól, illetve két lesnek ítélt, szintén szabályos szituáció terhelheti a játékvezető és asszisztensei lelkét, a büntetőpárbajban pedig Dél-Korea ment tovább.

A spanyol sajtó, amely a Koreai Köztársaság-Olaszország meccs előtt még rossz vesztesnek nevezte az olaszokat, kénytelen volt elismerni, hogy az olaszuknak igazuk lehetett. A meccs után a Marca címlapján az alábbi szó volt olvasható nagy betűkkel: Atraco, vagyis "Rablás", alatta pedig: Italia tenia razón, azaz "Olaszországnak igaza volt".

Horvátország - Ausztrália 2-2 (2006)

Az angol Graham Poll az egyik legelismertebb játékvezetőnek számított, és a 2006-os vébé mindhárom csoportkörében kapott mérkőzést. A horvát-ausztrál találkozó nem tűnt egyszerűnek, hiszen mindkét csapat a továbbjutásért küzdött, és ennek megfelelően az összecsapás rendkívül kemény volt. Poll látszólag jól kézben tartotta a találkozót, azonban a hajrában nagyot bakizott.

A 90. percben felmutatta a horvát Simunicnak a sárga lapot, és mivel a védőnek már volt egy figyelmeztetése, ki is kellett volna állítania őt. Simunic a fejét csóválva el is indult lefelé, ám amikor látta, hogy a piros nem villan, a játék pedig folytatódik, maradt. Persze nem sokáig: három percre rá Poll megint sárgát adott neki, és ezúttal már a piros sem maradt el. Így Simunic lett a vébék történetének első, és alighanem egyetlen focistája, akinek egy mérkőzésen háromszor is felmutatták a sárga lapot.

Mint kiderült, Poll az első sárgát rosszul könyvelte el, és nem a horvát, hanem az ausztrál hármasnak, Moore-nak írta be a figyelmeztetést, mivel Simunic ausztrál akcentussal szólt hozzá. Nem csoda, elvégre a bekk Ausztráliában született, és ott nőtt fel, de felnőttként a horvát válogatott tagja lett.

Így viszont a bírónál a második sárga még csak az első volt Simunicnak. Poll több meccset természetesen nem vezetett a tornán, sőt, maga kérte, hogy küldjék haza. Karrierje ugyan nem ért véget, az angol bajnokságban és a BL-ben is vezetett még meccseket, nagy nemzetközi tornára azonban saját kérésére nem jelölték.

www.global-soccer.eu