Az 1958-as vb svéd-német elődöntője évekre megmérgezte a két ország közötti sportdiplomáciai kapcsolatot. A címvédő szurkolóit a svéd sajtó a mérkőzést megelőzően rendkívül negatívan állította be, randalírozó csürhének nevezve a nyugatnémeteket, akik mintegy ezren érkeztek Göteborgba, de többségüket be sem engedték a stadionba. A németeknek az sem tetszett, hogy a mérkőzést a magyar Zsolt István vezette, mondván, a négy évvel korábbi döntő óta hazánkban ellenszenves a Nationalelf.
Zsolt hozott is pár érdekes ítéletet: a svédek egyenlítő gólját sokak szerint kezezés előzte meg, majd a magyar játékvezető 1-1-nél kiállította Erich Juskowiakot, amit a hátvéd nehezen viselt, alig akart lemenni a pályáról. Nem sokkal később a svédek durván lerúgták Fritz Waltert, aki a folytatásban csak bicegett a pályán - cserére már nem volt lehetőség. A német szövetség elnöke, Peter Joseph Bauwens a mérkőzés után kijelentette, hogy soha többé nem játszanak Svédország válogatottjával. A német labdarúgásban azóta is csak göteborgi csataként emlegetik a mérkőzést.
A csoportokban mindenki játszott mindenkivel, ám pontazonosság esetén újabb mérkőzés döntött. Három rájátszásra került sor, a magyar válogatott Wales ellen bukott el, Anglia a vb-újonc Szovjetunió ellen búcsúzott, Észak-Írország pedig Csehszlovákiát verte hosszabbításban. Az extra meccsekre kényszerült együttesek öt nap alatt háromszor léptek pályára, mindegyik ki is esett a negyeddöntőben. A vébére tudományos alapossággal felkészülő brazil válogatott (a delegációban egy pszichológus is helyet kapott) a fiatal Pelé, illetve Vavá és Garrincha vezérletével az elődöntőben öt gólt rúgott a franciáknak, akik Just Fontaine világbajnoki rekordot jelentő 13 találatával kiérdemelt gólkirályságával vigasztalódhattak. Brazília a döntőben Svédországot sem kímélte, majd a lefújást követően a dél-amerikai klasszisok a svéd zászlóval futottak tiszteletkört, kivívva a hazai drukkerek szimpátiáját.
Wales nem jutott ki, mégis indulhatott
Az 1958-as torna mindmáig az egyetlen, ahol mind a négy brit válogatott szerepelt. Igaz, ez sem ment egyszerűen. Anglia kvalifikációja nem jelentett meglepetést, a skótoknak azonban Spanyolországot, az északíreknek pedig Olaszországot kellett megelőzniük, hogy ott lehessenek Svédországban. Eleinte úgy tűnt, hogy egyedül Wales számára lesz nehéz feladat a selejtező, hiszen John Charlesék Csehszlovákia mögött végeztek.
Igen ám, de a FIFA kikötötte, hogy egyetlen válogatott sem lehet ott a vébén anélkül, hogy selejtezőt játszott volna, márpedig Izrael valamennyi ellenfele (Törökország, Szudán, Egyiptom és Indonézia) visszalépett. A nemzetközi szövetség ezért úgy döntött, hogy az egyik európai másodikat kisorsolja, hogy Izrael ellen játsszon, és a szerencse Walesnek kedvezett.
Az északírekkel akadt egy kis probléma a vébén, a csehszlovákok elleni első meccsük ugyanis vasárnapra esett, márpedig az ország törvényei szerint azon a napon nem lehet mérkőzést játszani. Az északír szövetség végül az utolsó pillanatban engedte a játékosoknak, hogy pályára lépjenek.
Pályázó: Svédország. |