Hollandia

A holland fociválogatott eddigi vb-szereplései.

A holland nemzeti tizenegy már a második világbajnokságon is szerepelt, ám az 1934-es viadalon rögtön az első körben kiesett az akkoriban jó játékerőt képviselő Svájctól elszenvedett 3-2-es vereséggel. Négy évvel később megint az első forduló jelentette a végállomást az Oranjének, bár a szelekció majdnem meglepetést okozott azzal, hogy kis híján búcsúztatta az előző kiírás ezüstérmesét, Csehszlovákiát, amely csak hosszabbításban tudott nyerni.

Ezután azonban hosszas szünet következett a világbajnokságok szempontjából a hollandok számára: az 1950-es és az 1954-es viadalra nem is neveztek, ezt követően pedig rendre elvéreztek a selejtezők során. A változást a hatvanas évek végén kezdődő folyamat, a "totális futball" megalkotása és alkalmazása hozta, amely elsősorban az Ajax nevéhez fűződött, és a válogatott is főként a hetvenes évek elején Európa legjobbjának számító klubra épült. Az 1974-es világbajnokságra gond nélkül kvalifikálta magát a válogatott, és az NSZK-ben rendezett tornán a Johan Cruyff, Johan Neeskens, Arie Haan, Ruud Krol, Rob Rensenbrink nevével fémjelzett gárda mindenkit lenyűgözött. A csoportból való könnyed továbbjutás után a középdöntőben az Oranje kapott gól nélkül verte az NDK-t, a brazilokat és az argentinokat is, bejutva a döntőbe, ahol a házigazda volt az ellenfele. A nyugatnémet drukkereket leszámítva mindenki a hollandokért szorított, akik már a második percben megszerezték a vezetést, ám végül mégis vesztesen vonultak le a pályáról.

Négy évvel később a kijutás megint nem jelentett problémát, és a holland gárdát annak ellenére is az esélyesek közé sorolták, hogy a legnagyobb sztár, Cruyff (aki a selejtezők során még a csapat tagja volt) végül nem vállalta a szereplést a vébén. Argentínában a hollandok a csoportmérkőzések során ugyan a második helyre szorultak Peru mögött, de így is bejutottak a legjobb nyolc közé, a középdöntőben viszont fantasztikusan futballoztak, az osztrákoknak egy ötöst rúgtak, majd ikszeltek az NSZK-val, és az olaszok elleni 2-1-es győzelem azt jelentette, hogy megint érdekeltek voltak a döntőben. A történelem megismételte önmagát: az Oranje ellenfele megint a házigazda csapat volt, és a németalföldiek megint csak ezüstérmesek lettek. A rendes játékidőben nem született döntés (Dick Nanninga az utolsó percben a kapufát találta telibe), a hosszabbításban pedig a hazai közönség által lelkesített argentinok Mário Kempes vezérletével megszerezték a győzelmet.

A sikerkorszak után jött a törvényszerű visszaesés: a következő két vébére a hollandok nem jutottak ki, az 1986-os viadal előtt éppen a magyarok mögött szorultak a második helyre a kvalifikációs sorozatban, és bár a belgák elleni pótselejtezőn javíthattak volna, végül kikaptak a szomszédoktól. Pedig ebben a csapatban már sokan szerepeltek abból a gárdából, amely 1988-ban Európa-bajnokságot nyert, és az 1990-es vébére titkos esélyesként utazhatott ki. Olaszországban azonban az Oranje elmaradt a várakozástól, már a csoportjából is alig jutott tovább, majd a nyolcaddöntőben (igaz, egy rendkívül emlékezetes és színvonalas összecsapáson) 2-1-es vereséget szenvedett az NSZK ellen, és így kiesett.

A válogatottat ennek ellenére továbbra is a világ élvonalába sorolták, és az 1994-es világbajnokságon megint esélyesként emlegették a tulipánosokat. A holland együttes akkor jobban is szerepelt, mint négy évvel korábban, a csoportból való továbbjutás után simán verte Írországot, ezt követően azonban az első számú favorit Brazília volt az ellenfele. Az unalmas első félidő után a második játékrészben felpörögtek az események: a selecao bő negyedóra alatt kétgólos előnyt szerzett, azonban a hollandok felálltak a padlóról, és egyenlítettek - hogy végül mégis vereséget szenvedjenek.

Újabb négy év elteltével, 1998-ban a holland együttes ismét remek játékerőt képviselt, de a végső diadal kapujában megint elbukott. A csoportelsőség Mexikó, a Koreai Köztársaság és Belgium ellenében nem jelentett problémát, a nyolcaddöntőben azonban Jugoszlávia ellen alaposan megizzadtak a németalföldiek, a győztes gólt Edgar Davids a rendes játékidő letelte után érte el, miközben a másik oldalon Sinisa Mihajlovic tizenegyest hibázott. A negyeddöntőben megint rendkívül nehéz ellenfél várt a csapatra Argentína képében, és a találkozó a torna egyik legjobb 90 percét hozta. A holland csapat gyorsan vezetést szerzett, de az ellenfél hasonlóan gyorsan egalizált, és nagy küzdelem kezdődött meg a győztes találatért - amelyet Dennis Bergkamp az utolsó percben szerzett. A csatár Frank de Boer hosszú indítását vette le, majd egy csellel becsapta védőjét, és a külsővel a hosszú sarokba tekert - a gólt a világbajnokság legszebb találatának is megválasztották.

A két, utolsó pillanatban megszerzett győzelem után úgy tűnt, hogy a hollandok végre levakarhatják magukról a világbajnokságokon kiérdemelt örök vesztes jelzőt, de az elődöntőben Brazília ellen megint ők húzták a rövidebbet. A rendes játékidőben 1-1-es döntetlen született, a hosszabbítás sem hozott döntést, így következtek a tizenegyesek, amelyek során a brazilok voltak higgadtabbak - és így ők jutottak a döntőbe, míg a hollandoknak maradt a kisdöntő, amelyen motiválatlanul játszottak, és el is veszítették a horvátok ellen.

A 2002-es vébére ki sem jutott az együttes, 2006-ban pedig hiába maradt veretlen a csoportban, és játszott 0-0-t Argentínával, az egyenes kiesés első meccsén kikapott 1-0-ra Portugáliától.
Legutóbb azonban majdnem minden összejött az együttesnek. A csoportban legyőzte Dániát (2-0), Japánt (1-0) és Kamerunt (2-1), majd sorrendben nyert Szlovákia (2-1), Brazília (2-1) és Uruguay (3-2) ellen. Az egyetlen vereség éppen a döntőben született, Iniesta a 116. percben tett arról, hogy Hollandia elbukja harmadik vb-döntőjét is.