A brazil csapat végig dominált a mezőnyben, míg a horvátok azt a taktikát választottak, amely az ő helyzetükben célravezetőnek tűnt, behúzódtak a saját térfelükre, és kontrákra építettek, innen nézve egyáltalán nem meglepő, hogy Neymaréknál volt a labda a játékidő majdnem 62 százalékában.
A párharcokból is a házigazda jött ki jobban, ami érdekes, hogy az első félidőben rengeteg beadást hárított a horvát védeme, de a statisztika alapján a légi ütközetekben is erősebbek voltak a brazilok, akiknél ezen a téren David Luiz és Thiago Silva vitte a prímet. Pippo Inzaghi fénykorában két perc alatt összehozta azt a lesmennyiséget, amely a feleknek a nyitómeccsen összejött, ebből is látszik, hogy nem volt igazi oda-vissza játék, a horvátok kivártak, a brazilok meg daráltak.
A horvátok az ajándéktizenegyesig tartották magukat, és öttel többet szereltek, mint a brazilok, ugyanakkor négyszer annyit szabálytalankodtak, mint az ellenfél, ez van, ha jól cselező, lendületes játékosokat kéne megállítani valahogy.
Ha a meccset nem is, a sárgákat sikerült döntetlenre hoznia a horvátoknak, akik közül Lovren különösen morcos lehet: ellene ítélte a japán bíró az érdekes tizenegyest, és bónuszként még egy lapot is kapott érte.
Összehasonlítottuk a brazilok két gólt szerző klasszisát, Neymart, valamint a horvátok támadoját, Ivica Olicot, és a számok jól mutatják, hogy egyirányú játék folyt a pályán. A mostani meccsen is gyakran önzőző Neymar kétszer annyit passzolt (42-19), és sokkal pontosabb is volt, 80 százalék közelében járt, ami elég pazar mutató, igaz, az ellenfél térfelén azért romlott a hatékonysága.
A két gólt szerző brazil a tizenhat párharcból kilencből jött ki győztesen, Olic hússzor találkozott ellenféllel, és csak nyolcszor lett övé a labda.