Nincs olyan fontos játékelem, amiben Kamerun felülmúlta volna Mexikót, a közép-amerikaiak megérdemelten nyertek. A mexikóiak játékban jobban alkalmazkodtak a körülményekhez, több mint kétszer annyit passzoltak, mint a kameruniak, és igyekeztek rövid passzokkal felépíteni a támadásaikat, miközben az afrikaiak a hosszú labdákat erőltették.
Érdekes, hogy a lényegesen veszélytelenebb Kamerun többször próbálkozott kapura lövéssel, de 13 kísérletéből mindössze egyszer találta el a kaput, igaz, ebből az egyből a 93. percben kis híján egyenlített is. A kameruniak 11 százalékos lövéspontossága nagyon gyenge, főleg a mexikóiak 44,4 százalékával összehasonlítva, ráadásul ebben a statisztikában nem szerepelnek a blokkolt lövések (a mexikói védők négy kísérletet is blokkoltak).
Mexikó statisztikáiban nem szerepel a két meg nem adott gól, azokkal együtt 11/6 lenne a kapura lövési statisztika. A végeredmény pedig 3-0, ami talán jobban megfelelt volna a játék képének is.
A kameruniak támadójátéka egyértelműen Samuel Eto’o megjátszására épült, de a Chelsea sztárját nagyon jól fogták a mexikói védők. Eto’o mindössze 30-szor ért labdába, 13 sikeres passza nagyon kevés, és nem lehet büszke arra sem, hogy csak kétszer próbálkozott lövéssel, de a kaput egyszer sem találta el. A legsiralmasabb mégis az, hogy 9 párharcának kétharmadát elveszítette, a mexikói védők megették a kameruniak kulcsjátékosát.
A másik egykori barcelonai ezzel szemben a mezőny legjobbja volt, Rafa Márquez 35 évének minden rutinjával fogta össze csapata védelmét. A negyedik vébéjén szereplő középhátvédnél csak egy társa passzolt többet, Márquez ráadásul 14 hosszú passzából 12-t célba juttatott. Három megelőző szerelése azt mutatja, rutinosan olvassa a játékot, az pedig, hogy minden felszabadítása sikeres volt, arról árulkodik, hogy a játékintelligencia nem kopik meg a korral.
A mérkőzés élő közvetítését itt, értékelő cikkünket itt találja.