A Szovjetunió felbomlása után a futballszakértők azt jósolták, hogy az egykori szuperhatalom tagállamai külön-külön is sikeresek lehetnek a nemzetközi porondon, ám a korábbi remek eredményeket egyik sem tudta megismételni, sőt, a közvetlen jogutód Oroszország is sokkal kevesebb sikert ért el.
Pedig a szovjet válogatott egyértelműen az európai élcsapatok közé tartozott, különösen a kontinensviadalokon szerepelt kiválóan: az első Európa-bajnokságot 1960-ban megnyerte, négy évvel később ezüstérmet szerzett, és a következő két tornán is ott volt a legjobb nyolc között, majd 1988-ban megint a második helyen végzett. A világbajnokságok során már nem tudtak ilyen jól szerepelni a szovjetek, de az 1974-es és 1978-as mundiál kivételével mindig ott voltak a sportág legrangosabb eseményén, és 1966-ban egészen a negyedik pozícióig meneteltek.
A Szovjetunió szétesése óta az oroszok harmadszor kvalifikálták magukat a világbajnokságra. Az 1994-es világbajnokságon az emlékezetes játékos sztrájk tett be nekik, a legnagyobb sztárok ugyanis összevesztek a szövetségi kapitánnyal, Pavel Szadirinnal, így az oroszok legjobb játékosaik nélkül utaztak az Egyesült Államokba. Egy emlékezetes meccset azért így is vívtak, a Kamerun elleni 6-1-es diadal során Oleg Szalenko öt gólt ért el. Emellett Brazíliától 2-0-ra, Svédországtól 3-1-re kaptak ki.
1998-ban nem kvalifikálták magukat, míg 2002-ben ugyancsak a csoportkörben estek ki: Tunéziát ugyan megverték 2-0-ra, de aztán Japántól 1-0-ra, Belgiumtól pedig 3-2-re kikaptak. Most 12 évvel később Brazíliában javíthatnak.