Belgium 60 percig csalódást keltően futballozott, nem sokat mutatott abból, miért tartják sokan a vébé egyik titkos esélyesének. Algéria a szervezett védekezésen kívül nem csinált semmi különöset, a belgák mégsem tudták olyan nyomás alá helyezni ellenfelüket, amitől megroppantak volna az észak-afrikaiak.
A szünetben beállt Dries Mertens is aktív volt, de a legfontosabb csere egyértelműen Marouane Fellaini volt, aki belső középpályás létére új színt hozott a belga támadásokba. A ManUnitedben csalódást keltő szezont futó középpályás Hazard vonaláig lépett fel, labdákat szerzett, verhetetlen volt a párharcokban, és bár nem passzolt hibátlanul, fejesével visszahozta a meccsbe a kétségbeesés határán táncoló belgákat.
Fellaini három megnyert fejpárbaja közül az első gólt eredményezett, hat párharcából ötöt megnyert, és bemutatott két sikeres szerelést is, amivel (20 játékperc alatt) a második legeredményesebb belga lett ebben a játékelemben. Akár duplázhatott volna, de második fejesét óriási bravúrral védte az algériai kapus. Ez a két kísérlete volt, azaz tökéletesen célzott a mérkőzésen.
Nem úgy a belga válogatott, amely hiába passzolt hihetetlenül pontosan (a meccs nagy részében 91 százalék körül volt ez a mutatójuk), és birtokolta a játékidő bő kétharmadában a labdát, egyszerűen nem bírt az algériaiak védekezésével, sőt, helyzetet sem nagyon tudott kialakítani. 17 lövésükből 10 a büntetőterületen kívülről indult, ami azt mutatja, hogy nem nagyon sikerült bevinniük a labdát a 16-oson belülre.
Pedig a belgák 582 passza (ennek 8,9 százaléka volt csak hosszú) is mutatja, mit akartak játszani, de Romelo Lukakunak olyan rossz napja volt, hogy a labdabirtoklási fölény ellenére nem tudtak helyzeteket kialakítani. Aztán a cserék megoldották a dolgot, amikor már úgy nézett ki, elbuknak Algéria ellen.