Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Eb-győzelem, vb-győzelem, Eb-győzelem – ezt a szériát produkálta 2008 óta a spanyol fociválogatott, és a sorminta most megszakadt. Amilyen magasan szárnyalt, olyan hatalmasat zuhant a csapat a mostani vébén: a hollandok elleni 1-5-ös vereség után még reménykedtek a szurkolók, de aztán Chile is elpáholta a világbajnokot (0-2).
Két meccs, két vereség, 1-7-es gólkülönbség. Az elmúlt három világversenyen összesen kapott hat gólt a csapat. A továbbjutásra már matematikai esély sincs, mert Hollandia és Chile is hatpontos. Öröm lesz pályára lépni a zárómeccsen Ausztrália ellen, gondolhatják most Xaviék.
Ezzel a címlappal jelent meg a madrid Marca című lap, amely az "ízzé-porrá zúzott" csapatot siratta. A közösségi oldalakon sok rajongó is hasonlóan tragikusan látja a helyzetet, akadt, aki egy kanapén heverő csontváz fényképét tette ki, mondván: "Addig nem állok fel innen, míg Fernando Torres gólt nem lő!", más a Sikoly című festménybe illesztette be Vicente del Bosque szövetségi kapitány arcát.
Láttunk fotót egy szép nagy sírkőről is, rajta a felirattal: Tiki-taka 2008–2014. Ezzel el is érkeztünk a lényeghez, a spanyol stílus állítólagos halálához. A spanyol foci ellendrukkerei most könnyen tesznek hangzatos kijelentéseket, de ezeket jobbára az érzelmek diktálják.
Igen, Spanyolország hatalmasat égett. A védelem szétesett. A klubjában szórványosan szereplő Iker Casillas finoman szólva bizonytalanul védett. Az éveken át szájtátva csodált Xavi és Iniesta önmaga árnyéka volt. A csatárokig már el sem jutott a labda. Több meghatározó játékos kiöregedett, a nemrég visszavonult Puyolt nem sikerült pótolni a védelem közepén, Xabi Alonsót mindkét meccsen le kellett cserélni. Ez elképesztően sok gyenge pont egy vb-címre pályázó csapattól.
Nem elég, hogy több kulcsember túl van a fénykorán, a játékosok egy része motiválatlan volt – ezt Xabi Alonso maga is elismerte. Nem csoda: ezek a focisták nem csupán a válogatottal nyertek meg mindent, de sokan a klubjukban is halmozták a trófeákat. Néhány hete Atlético Madrid–Real Madrid BL-döntőt játszottak, a fergeteges Barcelona-korszak éppen csak véget ért. A Sevilla Európa Ligát nyert, éppen a Valenciát gyűrve le az elődöntőben. A néhány külföldön játszó pedig csak mellékszereplő a válogatottban.
Mindezek ellenére butaság volna megírni a tiki-taka gyászbeszédét. Még a higgadtabb spanyol lapok is csak generációváltást sürgettek, és nem a fociszövetség feloszlatását. Egy stílus ugyanis nem bukik meg olyan könnyen, mint egy csapat. Nem lehet kijelenteni, hogy "a tiki-taka rossz, a kontrajáték jó", természetes, hogy korszakok váltják egymást.
Lehet, hogy a következő spanyol generáció nem lesz világbajnok, az is lehet, hogy nagyon sokat kell majd várni a következő nagy generációra. De még akkor sem kell temetni a labdabirtoklásra és sok rövid passzra építő játékot. A spanyol U19-es válogatott 2012-ben, az U21-es tavaly nyert Eb-t.
És ha ez nem lenne elég, változtatni is lehet egy stíluson. A németek nyilván egész másképp nyertek vébét 1954-ben, mint 1990-ben, azóta pedig, ha lehet, még nagyobbat változott a csapat játéka. Mégis mind egy echte német foci, nem lettek ettől angolok vagy olaszok. Ritkán előfordul, hogy egy bizonyos stílus folytathatatlanná válik (a hagyományos, ívelgetős angol játék tényleg halott, már csak romantikus alsóbb osztályú csapatok használják), de a tiki-taka nagy korszaka épp csak fél napja ért véget.
Egy ideje már dolgoznak az ellenszeren, elvégre a klubfociban rengeteg tapasztalatot halmozhattak fel e tárgykörben a Barcelona nagy ellenfelei. Tavaly a Bayern egyszerűen átszaladt a katalánokon a BL-elődöntőben, az idén a Real ugyanezt tette a Guardiola-féle Bayernnel szintén a BL-ben, a spanyol válogatottat pedig a villámgyors hollandok oktatták. Kár, hogy nem a csúcson lévő tiki-taka ellen láthattuk ezeket a csapatokat, az lett volna a csoda!
Del Bosque kapitányi kinevezése 2016 nyaráig érvényes, nagy kérdés, kitölti-e. Az mindenesetre rossz előjel, hogy számára a felkészülés során "semmi nem utalt" egy lehetséges kudarcra. Az viszont biztos, hogy még emészteni kell a lebőgést, ez kiderült Xabi Alonso nyilatkozatából is, aki nem volt képes kimondani az "igen" szót a kérdésre: véget ért-e egy korszak? A felelete mégis egyértelmű volt: "A korszakok vereségekkel érnek véget, és ez egy fájdalmas vereség."
Ki lesz a spanyol Benedek Tibi?
Spanyolországgal ugyanaz történt, mint 2012-ben a magyar vízilabda-válogatottal.
