Egészen hihetetlen, hogy Hollandia ilyen flegma játékkal is simán legyőzte Chilét. A csoportot száz százalékos teljesítménnyel megnyerő hollandokon végig érezni lehetett, hogy igazából csak annyi érdekli őket, hogy ne kapjanak ki, de gyakorlatilag tökéletes védekezésüknek köszönhetően mégis legyőzték a kapu előtt impotens Chilét.
A dél-amerikaiak több mint kétszer annyit passzoltak, mint Hollandia (226-492), ráadásul Chile passzpontossága elfogadható (82 százalék), míg a hollandoké botrányos (66 százalék) volt. Az ellenfél térfelén már a chileiek sem villogtak, minden harmadik passzukat elrontották, és bár a hollandok náluk is gyengébben passzoltak, az ő Arjen Robbenre épülő támadójátékuknak nem is volt szükségük sok passzra.
Hollandia így is többször lőtt kapura (13), mint Chile (8), és jóval pontosabb is volt: négyszer is eltalálta a kaput (40 százalék), Chile pedig mindössze egyszer (15 százalék). Ezek után már nem is meglepő, hogy a Chilénél volt jóval többet a labda, kétharmad-egyharmad arányban birtokolták a labdát a csapatok, de a hollandoknak nem is kellett irányítaniuk a játékot, elég volt, hogy Robben néha elnyargalt vele az ellenfél kapujáig.
Robben egyértelműen a mezőny legjobbja volt (a FIFA is őt választotta a meccs emberének), bár gólt nem sikerült szereznie, egy gólpasszt (!) így is villantott, és ha nem is volt nála sokat a labda, amikor hozzá került, mindig megélénkült az egyébként elég lapos meccs.
Chile legjobbja, Alexis Sánchez ment, ahogy tudott, de sokszor társ nélkül maradt. A két játékos statisztikái nagyon hasonlítanak egymáséra, de van két nagyon fontos kategória, amiben a holland sokkal jobb volt. Sánchez 34 párharcát döntetlenre hozta (17-et nyert, ugyanennyit veszített el), míg Robben 11 megnyert párharcára 6 elveszített jutott úgy, hogy mind a hatszor vissza is szerezte a labdát.