Hollandia csak a pofonra várt

Csak vezetnie kellett Mexikónak, hogy Hollandia összekapja magát: a második félidő középétől folyamatosan jöttek vissza a meccsbe, és ha nem is lógott a levegőben az egyenlítés, Hollandia sokat tett a gólért. Louis van Gaal nem véletlenül a világ legjobb edzője. 

Hollandia gyengén játszott, gyakorlatilag meccsben sem volt a második félidő közepéig. Louis van Gaal csapata hiába passzolt többet és jobb százalékkal, és hiába volt nála többet a labda, egyetlen (pontatlan) kapura lövésig sikerült csak eljutnia a mexikóiak vezető góljáig.

Érdemes megnézni az első félidő statisztikáit: Hollandia sehol nincs, Mexikó háromszor annyiszor találta el a kaput, mint ahányszor a hollandok összesen próbálkoztak. A közép-amerikaiak sokkal veszélyesebbek voltak, a párharcokat is jó százalékban nyerték meg, és bár nem sokat passzoltak az ellenfél térfelén, gyors helycseréikkel sikeresen zavarták össze Hollandia védelmét.

Hollandia-Mexikó (első félidő) Forrás: OptaSports

A pofon azonban fokozatosan visszahozta Hollandiát a meccsbe, áttelepült a játék a mexikói térfélre, és ha nem is mondhatjuk, hogy a levegőben lógott az egyenlítés, a hollandok komoly erőket mozgósítottak az egyenlítés érdekében.

Furcsa volt, hogy a mexikóiak ötvédős rendszerének a szélét próbálták megbontani a hollandok (a magyarázat az, hogy ehhez volt eszközük), de hogy sikerrel tették, azt a beadások száma mutatja: Hollandia 30 beadással próbálkozott, ez kiemelkedően magas szám.

Van Persie - Huntelaar összehasonlítás (76 perc - 17 perc) Forrás: Origo

Van Gaal nem szívbajos, simán lehozta a gyengén játszó Robin van Persie-t az utolsó negyedórában, amikor az életéért harcolt a csapata, a csereember Klaas-Jan Huntelaar pedig a 77. perctől a végéig kiosztott egy gólpasszt, és bevágta a győztes gólt. A csatár mellett a holland kapitányt is dicséret illeti, ezt nevezik igazi nyerő cserének.