Hogy Neymar hiánya, vagy az ellenfelek játékerejének változása okozta-e Brazília megsemmisülését, az talán nem is fontos, de az tény, hogy a legjobb négy között lejátszott két meccsükön a brazilok 10 gólt kaptak 7 + 3-as elosztásban.
Pedig Hollandia ellen játszott Thiago Silva is, de ezúttal pont ő volt az, aki nehéz helyzetbe hozta a csapatát – sőt, ha a játékvezető helyesen ítél, 3 percig tartott volna a PSG középhátvédjének a bronzmeccs. A második holland gól párja, David Luiz kapitális hibájából született, így az első negyedóra végére úgy állt a helyzet, hogy Hollandia mindkét kapura lövéséből gól született, és a brazilok máris komoly hátrányban találták magukat.
Bár a védekezés nem volt sokkal acélosabb, mint Németország ellen, a bronzmeccsen inkább a brazil támadások tompasága volt feltűnő. Brazília 11 kapura lövése egyébként sem túlságosan sok (főleg úgy, hogy 75 percük volt az egyenlítésre), de még ennél is siralmasabb, hogy mindössze kétszer sikerült eltalálniuk a kaput, és Jasper Cillessennek egyszer sem kellett komolyat védenie.
Mindez annak ellenére, hogy a brazilok sokkal többet és pontosabban passzoltak, megvoltak a helyzeteik is, de az utolsó passzok nem ültek, és a brazil csatárjáték sem mutatott szemernyivel sem jobb képet, mint a vébé korábbi meccsein.
Bár Robin van Persie sem volt ellenállhatatlan, még a fáradtan mozgó holland is lefocizta a pályáról Jót, a második számú brazil centert. Bár Jo többet és jobban passzolt, egyetlen kapura lövés nélkül hozta le a 95 percet, ami tökéletesen elfogadhatatlan a brazil válogatott centerétől.
Jo ráadásul a párharcokban is gyalázatosan teljesített, egyetlen egyet nyert meg, négyet veszített el, és pont ugyanígy teljesített a levegőben is. Arányait tekintve ugyanígy teljesített a földön Van Persie is, de ő az első negyedórában megtette, amiért pályára küldték.