Nehéz megmondani, hogy a védők remeklése (az argentin oldalon Demichelis és Garay, a hollandon Vlaar és De Vrij pazarult futballoztak), vagy a csapatok kockázatvállalási kedvének teljes hiánya miatt volt-e ilyen rossz mérkőzés a Hollandia-Argentína.
Hollandia Messi megállításában merítette ki a taktikája lényegét, az első félidőben nem is csinált mást, csak ívelgette előre a labdákat Robben és Van Persie felé (látszik a hosszú passzok magas arányából). Bár Argentína fölénye távolról sem volt nyomasztó, a második félidő elejétől a hollandok is feljebb jöttek, és bár sokkal jobban passzoltak az ellenfél térfelén, mint Argentína, továbbra sem alakult ki sok helyzet.
Nevetséges egy vb-elődöntőben, hogy Hollandia mindössze egyszer találta el Argentína kapuját (Robben veszélyesnek semmiképp sem nevezhető lövése), és az argentinok sem lehetnek büszkék négy pontos lövésükre 120 perc alatt.
A lesek, a szögletek, a labdabirtoklás és megnyert/elveszített párharcok alapján kiegyenlített volt a meccs, a beadásoknál is sokáig fej-fej mellett haladtak, de amikor Messi kihúzódott a szélre, megugrott a pontos beadások aránya: Argentína minden negyedik beadása jó volt, a hollandoknak majdnem 10 beadás kellett ahhoz, hogy egy embert találjon.
Nem volt nagy meccse egyik csapat világsztárjainak sem, Messi a közepesnél kicsivel jobb, Robben egy kicsit rosszabb volt. Sokáig Messié volt az egyetlen kaput eltaláló lövés, és a beadásai is jobban sikerültek, mint a hollandnak, aki ugyan ebben a fegyvernemben soha nem volt erős, viszont csak néggyel passzolt kevesebbet Messinél, és lényegesen pontosabb volt nála.
Ami viszont döntő játékelem volt, azok a párharcok. Messi 14-et nyert, 10-et elveszített, azaz bőven pozitívra hozta ki a mérlegét, Robben viszont öt megnyert párharcára 12 elveszítettet tud felmutatni, ami két ilyen kulcsembernél döntő különbségnek mondható.