Az A-csoportban már korábban eldőlt, hogy Oroszország és Uruguay jut tovább. A harmadik fordulóban épp egymással találkoztak a csoport első és második helyéért, mint ahogy a két kieső, Egyiptom és Szaúd-Arábia is megmérkőztek egymással a presztízsért. Érdekes volt látni, hogy a tét hiánya milyen érdekesen hatott a csapatokra. Az uruguayiak felszabadultan, az oroszok motiválatlanul kezdték a meccset. Mintha nem is ugyanazt az orosz csapatot láttuk volna, mint amelyik az első két meccsét dinamikus, ötletes játékkal nyerte. Persze felvetődhet az is, hogy
Egyiptom és Szaúd-Arábia nem jelentett komoly kihívást,
az első számottevő ellenfél pedig nem engedte őket kibontakozni. Hogy mi az igazság, az majd a folytatásban derül ki, de az biztos, hogy a 23. percben már 2-0-ra vezetett a dél-amerikai csapat. Gól után sárga lapból jött kettő a 27. és a 36. percben, s mivel mindkettőt Smolnikov kapta, emberhátrányba is került a házigazda.
Még egy nagy különbségű végeredmény képe is felrémlett, de az oroszok nem adták fel, a második félidőben sokkal több akarattal játszottak, helyzeteik is voltak, ám a győzelmet már zsebben érző Uruguay talált be a hosszabbításban.
A párhuzamos meccsen mindkét csapat szeretett volna szépen búcsúzni. A Szalah vezette Egyiptom kezdett jobban, bátrabban, és hamar el is dönthették volna a meccset. De a lélektan megint főszerepet játszott, mert a gyors vezetés, majd a kidolgozott - bár kihagyott - helyzetek, a másik oldalon pedig egy kihagyott 11-es elkényelmesítették az afrikai csapatot. Szaúd-Arábia viszont kezdte elhinni, hogy lehet keresnivalója, és habár az előzetes esélyek nem mellettük szóltak, előbb egy újabb – 5 perc videózás ellenére is nagyon könnyű síppal befújt – 11-essel egyenlítettek, majd szép játékkal – szemben a szórványos egyiptomi kontrákkal – a hajrában a győzelmet is megszerezték. Hiába, ebben a játékban nem lehet 1-0-nál elhinni, hogy vége a meccsnek. Egyiptom csak magát okolhatja, Szalah is csak egyet tudott a helyzeteiből kihasználni, csalódottan és nulla ponttal mehetnek haza. Hector Cuper pedig prolongálta magát a lúzer kategóriában, az állásában viszont aligha.
A két mérkőzés után azon gondolkodtam, hogy ha most újrajátszanák az Oroszország-Szaúd-Arábia mérkőzést, vajon hogyan alakulna? Nem valószínű, hogy még egyszer 5-0-ra nyernek az oroszok. Ők ugyanis úgy tűnik, nem tudják minden meccsen és minden ellenfél ellen hozni a maguk játékát.
A lesajnált szaúdiakról pedig kiderült, hogy tudnak futballozni.
Vagy csak az ellenfél engedte meg? Az ellenfél mindenesetre azt a luxust is megengedte – magának –, hogy elnagyképűsködje a mérkőzést. Ez már régen nem az a játék, amiben egy játékos – jelen esetben Szalah – majd megnyeri a meccset a csapatnak. Mert ha a csapat közben kap két gólt, akkor miről is beszélünk?
Egyiptom meg pláne ne legyen senkivel szemben nagyképű! Szaúd-Arábia megérdemelten győzött. Ezt is le kell írni, ha már többször is feltettük a kérdést, hogy hogy kerülnek ide. Nos, ebben a csoportban, és ezáltal a világbajnokságon végül nem ők voltak a leggyengébbek.
Téttel a B-csoportra előzetesen mindenki rálegyintett, Spanyolország és Portugália biztosan fog továbbjutni. Hát, nagyon rezgett a léc. A már kiesett Marokkó úgy játszott Spanyolország ellen, mintha számukra is tétje lett volna. Persze volt egyfajta tétje, bebizonyítani, hogy jobbak annál, mint amilyen eredményeket elértek az előző két meccsen.
Irán ellen is jobbak voltak, de a végén egy öngóllal kikaptak.
Spanyolország ellen pedig kétszer is vezettek. Ám egy rendkívül feszült, rengeteg vitával tarkított, olykor durva meccsen végül döntetlen született. Csakúgy, mint a másik mérkőzésen. Többszöri, és még így is vitatott videobírós ítéletek, kihagyott Ronaldo-tizenegyes, és a végén 1-1-nél egy óriási iráni helyzet, ami ha góllal végződik, kiejtette volna Portugáliát, és továbbjuttatta volna Iránt.
Így végül a spanyolok eggyel több lőtt góllal megnyerték a csoportot a portugálok előtt, Irán 4 ponttal harmadik lett. Spanyolország Oroszország, Portugália Uruguay ellen folytatja. Csak az nem egyértelmű, hogy milyen esélyekkel. Sem Portugália, sem Spanyolország nem volt meggyőző. Nyilván most sokan felteszik a kérdést, Spanyolországban meg pláne, hogy mi lett volna, ha nem rúgják ki Lopeteguit? Sajnos soha nem tudjuk meg a választ.
Ha a két ibériai csapat csak ennyit tud Marokkó és Irán ellen, akkor mégis miben reménykednek?
Persze tudjuk, a csoportmeccseken nyújtott teljesítmény nem feltétlen mérvadó, de akkor is. Sokan tippelték Spanyolország világbajnoki győzelmét, de ezzel a teljesítménnyel, ilyen védelemmel, ilyen bizonytalan kapusteljesítménnyel biztosan nem fog sikerülni. Rengeteget kell javulniuk. Vajon Hierro mit tud ehhez hozzátenni? És vajon Portugáliában van ennél több?
Jön délután a C-csoport. A már továbbjutott Franciaország – ők vajon pihentetnek, vagy sem? – Dániával játszik. Egy döntetlen esetén ebben a sorrendben tovább is jutnak. Dán győzelem fordított sorrendet jelent. Dán vereség viszont a már kiesett Peruval játszó Ausztráliának jelent esélyt. Egymással 1-1-et játszottak, így auszi győzelem esetén 4-4 pontjuk lenne, magyarán jöhet a számolgatás, vagy a fair play mutató, vagy a sorsolás.
Este a D-csoport következik. Horvátország már továbbjutott, de még nem csoportelső. Izland, Nigéria és Argentína reménykedik még. Az edzőválságtól és reménytelen játéktól sújtott Argentínának győznie kell Nigéria ellen, különben kiesik. De ez is csak akkor elég, ha Izland nem győz a horvátok ellen, vagy győz, de végül rosszabb lesz a gólkülönbsége, ami most amúgy 1 góllal jobb. Megszületik a vébé eddigi legnagyobb meglepetése, és Messiék mehetnek nyaralni?