Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mindannyian hosszan tudnánk sorolni azokat a meccseket, amelyekről azt gondoljuk, hogy igazságtalan eredmény született. Hogy csak egy esetet idézzek fel, bizonyára sokan emlékeznek a 2010-es vb Argentína-Mexikó nyolcaddöntőjére. Az argentinok vezető gólját Carlos Tevez szerezte jókora lesről, de Rosetti játékvezető az asszisztensére hagyatkozva megadta. A jelenetet azonban valamiért – a szabályokkal ellentétesen – megismételték a stadion kivetítőjén. Mindenki, így a két csapat és a játékvezetők is láthatták, hogy valóban les volt. Rosetti konzultált az asszisztensével, de végül mégis megadták a gólt. Arra juthattak valószínűleg, hogy az benne van a játékban, hogy tévesen megadnak egy gólt, de abból lenne az igazán nagy botrány, ha a kivetítőn látottak alapján vonják vissza. Tudták, hogy rossz döntést hoztak, de tudták, hogy nem másíthatják meg, pedig a technológia akaratlanul is segített. Meg persze azt is tudták, hogy ezek után nem fognak több mérkőzést kapni a vébén. Így is lett. Az igazság azonban a szabályok áldozatául esett. Argentína 3-1-re nyert és továbbjutott.
Nyolc évvel később, a Franciaország-Ausztrália mérkőzést úgy nyerték meg a franciák, hogy mindkét góljukat a technológiának köszönhetik. Az elsőnél a VAR – Video Assistant Referee – segítségével adták meg a 11-est, amit a játékvezető magától nem fújt be. (Ugyanez történt pár órával később a Peru-Dánia meccsen is.) A második francia gólnál pedig a gólvonal-technológia jelezte, hogy teljes terjedelmével bent volt a labda. Az animációból és a lassításból az derült ki, hogy millimétereken múlt, de tényleg bent volt. Nem tudhatjuk, hogy e nélkül a játékvezető megadta volna-e, azt meg pláne nem tudhatjuk, hogy ha lett volna alapvonali játékvezető, ő látta volna-e azt a pár millimétert. Ez a mérkőzés azonban másként alakult volna technológia nélkül.
A Leuveni Egyetem 1000 mérkőzést vizsgáló kutatása alapján a meccsek 9%-ának lett más az eredménye a technológia használatával, a döntések helyessége 93%-ról 98,8%-ra nőtt. A technológia nemcsak arra jó, hogy igazságos döntések szülessenek, hanem elejét veszi a pályán zajló tumultuózus jeleneteknek, a bíró arcába üvöltő játékosok indulatkitöréseinek. Lehet ugyan, hogy a VAR alkalmazására várni kell egy kis időt, lehet, hogy 20-30 másodperc múlva fújják vissza a jelenetet, de szerintem ez még mindig a kisebbik rossz. Természetesen okozhat még problémát, ha azalatt a 20-30 másodperc alatt más fontos esemény is történik a pályán. Lehet, hogy a játékvezetőnek vitatott helyzetben magának kéne kérni a videót a játék azonnali megállításával, de akkor még több lenne a játékmegszakítás, ami amúgy is a rendszer legnagyobb kritikája. Ám a játék igazságtalanságánál nincs rosszabb. Rontja az élményt, elidegenít a futballtól. Rengeteg vita után már nem lehetett tovább húzni a technológia bevezetését.
Lionel Messi a kihagyott 11-esig nem hitte el, hogy neki komolyan kéne futballoznia Izland ellen. Nem hitte el, hogy ezek a nagydarab fiúk a végén bárminek örülhetnek majd. Unottan poroszkált a pályán, alig futott. Annak a szenvedélynek, amit Ronaldo arcán láttunk a spanyolok ellen, a nyomát sem lehetett felfedezni Messin. Aztán jött az a 11-es, amit olyan rosszul rúgott, mintha direkt kérték volna, hogy rúgja kézre a kapusnak, de azért kelljen egy kicsit nyújtózkodnia, hogy gyönyörű fotókat készíthessenek róla. És a kihagyott büntető után sem bosszankodott. De utána legalább elkezdett játszani. Ám akkor már késő volt. Mindazonáltal az egész argentin csapat mintha felkészületlen lett volna taktikailag. Érthetetlen, hogy még a meccs végén is ívelgették be a labdákat a sokkal magasabb védők közé, érthetetlen, hogy átlövések helyett rendre igyekeztek betörni a 16-oson belülre, ahol a szálfa méretű védők rendre megették őket. Nem is lehetett győzelem a vége. Persze lehet mondani, hogy bezzeg, ha Messi belövi. De ezzel a hozzáállással nem csoda, hogy nem lőtte be.
Izland tökélyre fejlesztette azt a játékot, amit már az Eb-n is láttunk tőlük. Nekik ez az esélyük, ezzel jutottak el idáig is. Nem szép az biztos, de hatékony.
A szakemberek számára kötelező tanulmány, hogy hogyan lehetett döntetlent játszani Argentína ellen úgy, hogy minden statisztikai adatban sokkal rosszabbak voltak: 22-78 a labdabirtoklás százalékos aránya; 221-782 a passzok száma, a passzaik 37%-a pontatlan volt; 2-10 a szögletarány; 8-27 a kapura lövések száma, ezen belül 2-7 a kaput eltalált lövés; a mérkőzés 41%-ban a pálya izlandi kapu előtti harmadában zajlott és csak 17%-ban az argentin kapu előtt. A végeredmény mégis 1-1.
A labdarúgó-vb egy hónapig tart, a legjobb négy közé kerülő csapatoknak hét meccset kell lejátszaniuk. A sztárcsapatok, akik reálisan erre készülnek, az elején inkább tartalékolják az energiát, a csúcsformát a második két hétre időzítik, amikor már a kieséses szakasza zajlik a világbajnokságnak. Így azután a franciáktól és az argentinoktól visszafogott teljesítményt láttunk, Ausztrália és Izland viszont csúcsformában igyekezte ölni a focit. A másik két meccs sokkal élvezetesebb volt, hiszen azoknak a csapatoknak, amelyek elsősorban a csoportból való továbbjutásra koncentrálnak, mindent bele kell adniuk. A Peru-Dánia meccsen ez mindkét csapatnak sikerült, sajnálhattuk a szimpatikus vesztest. Horvátország is megtette a magáét, míg Nigéria adós maradt a jó teljesítménnyel, és nem igazán látszik, hogy mitől lesz ez jobb.
Pályára lép a címvédő Németország és sokak kedvence, sőt favoritja, Brazília. Ugye mindenki emlékszik még arra a 7-1-re? Ha az egyikük csoportelső lesz, a másik pedig második, akkor már a legjobb 16 között találkoznak. Minden más esetben csak a döntőben. (Vagy a bronzmeccsen, de az már szinte érdektelen.)
