A BBC tette föl a mindenkit kínzó kérdést: milyen nyelven kommunikálnak egymással az öltözőben a belga fociválogatott játékosai? A válasz pedig korántsem egyértelmű. Az ország ugyanis kétnyelvű, a déli részen, Vallóniában franciául, míg az északi országrészben, Flandriában hollandul beszélnek a derék belgák. Az ember azt gondolná, hogy alapvetés lenne, hogy mindkét országrészben beszélik - legalábbis valamennyire - a másik nyelvet is, ez azonban nincs így.
Olyannyira, hogy a holland anyanyelvű Kevin De Bruyne nem is tud szót érteni a csak franciául beszélő Eden Hazarddal. Pontosabban nem is tudna, de itt jön a képbe korunk lingua franca-ja, az angol nyelv, amit viszont mindketten remekül elsajátítottak, ha nem az iskolában, akkor Manchester Cityben és a Chelsea-nél töltött évek alatt.
Az öltözőben is az angol a hivatalos nyelv, ezt használja a spanyol születésű szövetségi kapitány, Roberto Martínez is. Persze vannak kivételek, akik nem csupán mindkét nyelvet beszélik, de bőven túl is teljesítik a kvótát:
Vincent Kompany öt, míg a kongói felmenőktől származó Romelu Lukaku hat nyelven (a francia és a holland mellett angolul, spanyolul, portugálul és szuahéliül) beszél.
A BBC emlékeztet rá, hogy hasonló a helyzet a svájci válogatottnál is, ahol ráadásul nem is kettő, hanem egyenesen négy (francia, német, olasz és romans (vagy rétoromán)) nyelvet beszélnek.
Ramon Vega korábbi svájci válogatott futballista elmondta, hogy annak idején a francia, a német és az olasz anyanyelvű játékosok szigorúan külön asztaloknál étkeztek, a taktikai értekezleteket franciául tartó angol szövetségi kapitány,
Roy Hodgson pedig sosem lehetett benne biztos, hogy valóban átmenetek-e a tanácsai.
A helyzet most sem lehet egyszerűbb, amikor a szigorúan vett svájciak mellett albán, bosnyák, horvát, spanyol-chilei, elefántcsontparti, zöld-foki-szigeteki, szudáni származású játékosok nézik és hallgatják, vajon mit akar tőlük kérni Vladimir Petkovic szövetségi kapitány.