Cristiano Ronaldo először 2003. augusztus 20-án, Kazahsztán ellen lépett pályára a válogatottban, így az első világbajnoki szereplésére 2006-ig kellett várni. A németországi torna nyolcaddöntőjében Portugália Hollandiát győzte le 1-0-ra – a meccs 16 sárgát és 4 piros lapot hozott –Ronaldót a 34. percben le kellett cserélni sérülés miatt, igaz előtte is inkább csak a labda cipelésében jeleskedett.
A negyeddöntők során, Anglia ellen kisebb botrányba keveredett a portugál sztár. A manchesteri csapattársát, Wayne Rooneyt az angol sajtó szerint az ő reklamálására állította ki Horacio Elizondo játékvezető. A meccs 120 perc után is 0-0-ra végződött, végül Portugália büntetőkkel jutott tovább, Ronaldo tizenegyese zárta a meccset.
Az elődöntőben már nem volt szerencséje a Portugáloknak, Zinédine Zidane 33. percben szerzett tizenegyesből lőtt góljával a franciák jutottak a döntőbe. Bár Ronaldo végig a pályán volt, sokat nem tudott hozzátenni a csapata játékához. A németek ellen 3-1-re elvesztett bronzmérkőzést is végigjátszotta, itt sem szerzett gólt és nem játszott főszerepet.
Utolsóként a spanyol válogatott jutott be a negyeddöntőbe a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon, miután 1-0-ra legyőzte a portugál csapatot Fokvárosban, így Cristiano Ronaldóék az oroszországi tornához hasonlóan már a 16 között búcsúzni kényszerültek.
Bár Ronaldo ezen a meccsen is végig a pályán volt, nem talált be, és nem tudta betölteni a vezér szerepét sem a portugál csapatban. Vicente del Bosque alakulata gyakorlatilag saját 16-osához szegezte a portugálokat, David Villa találata után pedig eldugták a labdát, és búcsúztatták CR7-éket.
A 2014-es brazíliai világbajnokságon kisebb combsérüléssel bajlódott Cristiano Ronaldo, így nem tudott százszázalékos teljesítményt nyújtani. Ez meg is látszott a csapat eredményességén, ugyanis a portugálok már a csoportkör után búcsúztak.
Portugália Németország és az Egyesült Államok mögött végzett a harmadik helyen a G-csoportban, Ronaldo pedig egyedül Ghána ellen talált be, az egyeneses kieséses szakaszban pedig már nem mutathatta meg magát.
A 2018-as torna nagyon jól indult Ronaldo számára. A spanyolok elleni nyitómeccsen a mesterhármasának köszönhetően sikerült 3-3-as döntetlent játszani a Portugál válogatottnak. Ezt követően Marokkó ellen is gólt lőtt, ekkor mindenki azt gondolhatta, az Európa-bajnoki cím után akár a vb-elsőség sem elérhetetlen a világklasszis vezetésével.
Ám az Uruguay elleni nyolcaddöntőben újra csődöt mondott CR7, mert bár próbálkozott becsülettel, amikor a legjobban kellett volna, szinte eltűnt a meccsen. Így nem lehetett más a vége, mint vereség, és búcsú a világbajnokságtól.
A mérleg: hét egyenes kiesés vb-meccs, 604 pályán töltött perc, nulla gól és gólpassz.
Annak ellenére, hogy Lionel Messi csupán 2005. augusztus 17-én játszott először az argentin válogatottban – emlékezetes volt a debütálás, miután mindössze két percet töltött a pályán, mielőtt kiállították volna Vanczák Vilmos lekönyökléséért – senkit sem lepett meg, hogy José Pékerman behívta a 2006-os, németországi világbajnokságra készülő 23 fős keretbe. Az első csoportmérkőzést (2-1-es győzelem Elefántcsontpart ellen) még a padon ülte végig, Szerbia és Montenegró megsemmisítéséből viszont csereként beállva góllal és gólpasszal vette ki a részét. A Hollandia elleni 0-0-s meccsen pedig kezdőként 70 percet kapott.
Az egyenes kieséses szakasz két mérkőzést jelentett Argentína számára: a Mexikó ellen, hosszabbításban kiharcolt győzelem (2-1) során 36 percet kapott. A 84. percben pályára lépő ifjú titán kis híján hős lett, de a rendes játékidő ráadásában rúgott gólját les miatt nem adta meg Massimo Busacca játékvezető.
A házigazda németek elleni negyeddöntőt (1-1, tizenegyesekkel 4-2 a németeknek) a padról nézte végig. De mindenki tudta, hogy ennek a történetnek még lesz folytatása.
A 2010-es dél-afrikai torna, igyekszünk óvatosan fogalmazni, nem Messi tornája volt. Az argentinok öt mérkőzést játszottak, ezeken Leo két gólpasszt jegyzett, egyet a csoportkörben, egyet pedig a Mexikó elleni (3-1) nyolcaddöntőben. A negyeddöntőt biztosan szeretné örökre elfelejteni: a Németországtól elszenvedett 4-0-s vereség a legnagyobb zakó volt, amit a csapat vb-n kapott 1974 óta. Messit hiába választották be a torna all-star csapatába, és hiába lett év végén másodszor is övé az Aranylabda, egyre hangosabb lett a „bezzeg Maradona" kórus, mely szerint 1986-ban egy ugyancsak közepes képességű csapatot vezetett a vb-győzelemig egy zseniális focista. A különbség csupán annyi, tesszük hozzá, hogy annak a csapatnak nem az edzője volt Maradona, nem úgy, mint a 2010-esnek.
A 2014-es brazíliai tornára – nem meglepő módon – újra
esélyesként érkeztek az argentinok, akik újfent hibátlanul nyerték a csoportot. És úgy tűnt, hogy Messi is bombaformában van: a három csoportmeccsen (Bosznia, Irán és Nigéria ellen) négy gólt szerzett. Jöhetett az egyenes kieséses szakasz, itt azonban megint csak megállt a tudomány: a döntőig vezető úton négy mérkőzésen összesen 450 percet töltött a pályán, ez alatt egyetlen gólpasszt tudott összehozni (kivételesen nem Mexikó, hanem Svájc ellen). Hogy nem örült a vb-Aranylabdának, nem fedi teljesen a valóságot.
Oroszországba egy pocsék selejtezősorozat után érkezett meg Argentína, amelyik a legutolsó mérkőzésen (3-1 Ecuadorban, Messi mesterhármasával) kvalifikálta csak magát. Leo nem volt bombaformában, a válogatottat feszítő legkülönbözőbb ellentétekről pedig bőséggel írtunk mi is. A csoportkörből az utolsó fordulóban Nigéria ellen kiizzadt továbbjutás (Messi végre gólt szerzett) már jelezte, hogy nem sok jóra számíthatnak az argentin szurkolók. A nyolcaddöntőben az olajozott villámként száguldozó franciák esélyt sem adtak Messiéknek – a 4-3-as eredmény megtévesztő, a 8-3 sokkal jobban mutatná a játék valós képét. Messi kedvetlen volt, nem úgy nézett ki, mint egy, az övéit harcba vezető kapitány. Adott ugyan két gólpasszt, de szemmel láthatóan tisztában volt vele, hogy neki Oroszországban már nem osztanak több lapot.
A mérleg: nyolc egyenes kiesés vb-meccs, 960 pályán töltött perc, nulla gól és négy gólpassz.