Már a horvát határ felé autózva érezhető volt, hogy különleges nap lesz a vasárnapi, rengeteg honfitársunk indult útnak zászlókkal és sálakkal, hogy valamelyik tengerparti sörözőben vagy nagyvárosban kövesse figyelemmel Horvátország történetének legfontosabb futballmeccsét.
A benzinkutakon Modricokba, Rakiticekbe és Mandzukicukba futhattak bele a pihenni vágyók. Az egyik piros-fehér kockás mezes magyar sofőr így fogalmazott:
Ha már ilyen szépen vigyáznak a tengerpartjaikra, és örömmel veszik, ha náluk költjük el a pénzünket, az a minimum, hogy a vb-döntőben nekik szurkolunk."
Merthogy erről volt szó: a horvát labdarúgó-válogatott azok után, hogy a selejtezők során csak szenvedett és hajszálon múlott a kijutása, egészen a fináléig menetelt, ahol a sztárokkal teletűzdelt francia alakulat várt rá.
Bár az időjárás finoman szólva ijesztően alakult – Letenyétől egészen Zágrábig szakadt az eső –, a fővárost megkímélte az égi áldás. Persze ha valami csoda folytán hózápor, vagy jégeső zúdult volna rá, alighanem akkor is ezrek vonultak volna utcára.
Magyarország és Budapest a 2016-os Európa-bajnokságon ízelítőt kapott abból, milyen, amikor egy országot összekovácsol egy sikeres futballtornán való szereplés.
A jugoszláv utódállamok és az ott élő emberek nemzeti identitása aligha szorul effajta külső segítségre, de a torna kieséses szakaszában a dánok, az oroszok, majd az angolok kiejtése után látható horvátországi felvételek bizonyították, micsoda eufória és mámor uralkodik errefelé.
Ezek cseppet sem tértek el a valóságtól, sőt nem is igazán adták vissza a hangulatot.
Másfél órával a kezdősípszó előtt ugyanis kis túlzással már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a hivatalos szurkolói zónaként kijelölt Jellasics-téren.
Nemtől és korosztálytól függetlenül mindenki képviseltette magát a tömegben, a futball és Horvátország ünnepéről senki nem akart lemaradni.
Egy ilyen esemény a rendvédelmi szerveket is nehéz feladat elé állította, ám ők is pontosan tisztában voltak vele, miről szólt a mai nap.
Természetesen az emberek biztonsága és a rend fenntartása a legfontosabb a számunkra, de szorosan ott van a sorban mögöttük, hogy Horvátország világbajnok legyen"
- mondta az Origónak egy fiatal egyenruhás. Szakmai titokba is beavatta oldalunkat, elmondása szerint egyeztettek a szurkolók vezetőivel, így nem érhette őket kellemetlen meglepetés.
A tűzoltók is kivonultak, de szerencsére nem volt rájuk szükség, így nyugodtan szurkolhattak a tűzoltóautók tetején. Ha pedig netán valakit elsősegélyben kellett volna részesíteni, arra is ott voltak a horvát mezbe bújt mentőshölgyek.
Óriásit küzdött ez a csapat, már a döntőbejutás is erőn felüli teljesítmény volt tőlük"
- válaszolta kérdésemre egy idősebb drukker, akiről kiderült, hogy egy alsóbb osztályú zágrábi focicsapat edzője, így a szakmában is otthon van.
A hosszabbítások miatt eggyel több meccs van a lábunkban, ráadásul egy nappal kevesebbet pihenhettünk, ez sajnos döntő lehet.
Félek, hogy ezt a fáradtságot és ekkora terhelést még azzal a mentalitással sem lehet kompenzálni, ami a csapatot jellemzi. De ne legyen igazam."
Pedig a tréner ráhibázott. Habár az első félidőben jobban játszott a horvát csapat, egy öngóllal és egy tizenegyessel a franciák vezettek. Bár Perisic góljánál kis túlzással felrobbant a Jellasics-tér, elképesztő hangorkán, majd füst és fényáradat lengte be placcot.
Szünetben is szóba elegyedtem néhány szurkolóval, mindannyian biztosak voltak abban, hogy másodszor is sikerül az egyenlítés, és végig nyílt lesz a találkozó. Pogba azonban az 59. percben elcsendesítette Zágrábot, hat perccel később pedig Mbappé a kiürítést is megkezdte.
Legtöbben persze megvárták a lefújást jelentő hármas sípszót, és mint kiderült, több szempontból is jól jártak. Egyrészt Lloris komikus hibája után még egy katartikus élményt átélhettek, másrészt a 75. perc körül a tömegbe hatalmas, jéggel és dobozos sörökkel teli ládával megérkező fiataloktól is vehettek frissítőt. Szó se róla, az eladók remekül betömték a piaci rést.
A mérkőzés végén a tömeg hatalmas ujjongásban és vastapsban tört ki, úgy ünnepeltek, mintha Horvátország nyert volna 4-2-re.
Ennek a világbajnokságnak minden perce ajándék volt a számunkra. Nem elveszítettük az aranyérmet, hanem megnyertük az ezüstöt."
- summázott egy fanatikus, miközben épp a nála lévő füstbombát próbálta begyújtani.
Modricék ezzel a második hellyel lekörözték Sukerék 20 évvel ezelőtti bronzérmét és Horvátország legjobb eredményét érték el a világbajnokságok történetében.
Ha a tendencia nem szakad meg, a 2038-as viadalra talán már most érdemes lehet megtenni a horvát aranyat.