Magyar-horvát pólódöntő lesz Melbourne-ben

A magyar férfivízilabda-válogatott óriási izgalmak közepette, hosszabbítás után 12-11-re nyert Spanyolország ellen az elődöntőben, a Melbourne-ben zajló vizes világbajnokságon. A Kemény-legények döntőbeli ellenfele a horvát csapat lesz, amely nagy meglepetésre három góllal legyőzte a világ- és Európa-bajnoki címvédő szerbeket.

Vb-elődöntő:
Magyarország - Spanyolország 12-11 (3-2, 2-4, 4-1, 1-3 - 2-1, 0-0)
gól: Madaras, Biros 3-3, Kiss G., Molnár 2-2, Szivós, Kis G. 1-1, illetve Molina 4, X. Garcia 2, Minguell, Martin, F. Perrone, R. Perrone, Perez 1-1

Kemény Dénes legénysége hibátlanul menetelt a világbajnokság legjobb négy csapata közé, a döntőbe jutásért azonban kétségtelenül az eddigi legerősebb ellenfelével, az Európa-bajnoki bronzérmes spanyol csapattal kellett szembenéznie.

A párharc esélyese azért ezúttal is az olimpiai címvédő magyar válogatott volt - többek között a belgrádi Eb-n és a montreali vb-n is legyőzte elődöntőbeli riválisát -, a spanyolok azonban tiszteletre méltó eredményeket értek el a felkészülési mérkőzéseken, egy ízben a szerbeket is megverték (más kérdés, hogy háromszor viszont kikaptak tőlük), és mindeddig Melbourne-ben is jó formát mutattak.

Az első spanyol támadás kivédekezése után Molnár Tamás egy kapunak háttal becsavart centergóllal üdvözölte az ellent. Molina válasza kevésbé volt látványos, de ugyanúgy egy gólt ért, Xavier Garcia találata pedig már kifejezetten hatásosnak bizonyult (1-2).

Az emberelőnyt kihagytuk, és a következő két támadásunkat sem koronázta siker, a spanyolok elszántan, a mieink idegesen pólóztak, hogy aztán Kiss Gergely hétméteres bombagóljában kisüljön a feszültség (2-2). A következő emberelőny már nem is maradt kihasználatlan, szépen kijátszott akció végén Biros passzából Madaras kapásgólja hozta vissza a vezetést (3-2).

A második negyedet Madaras úgy kezdte, ahogy az elsőt abbahagyta, emberelőnyben dobott góllal, amelybe ezúttal egy blokkolni igyekvő spanyol kéz is besegített. Nem hagyták annyiban az ibériaiak, Minguell távolról gyakorlatilag begurította a labdát a rövid sarokba, Molina ötméteresből kiegyenlített, Xavier Garcia góljával pedig ismét náluk volt az előny (4-5). Egy elherdált emberelőny után egy másikban Szivós a bal szélről volt eredményes, Molina azonban nem engedte, hogy fellégezzünk (5-6).

Tenni kellett valamit, Szécsi helyére Nagy Viktort küldte vízbe Kemény Dénes, a cserekapus pedig azonnal egy bravúrral akadályozta meg, hogy kettőre nőjön a különbség. Ezután azonban hiába kért időt a szövetségi kapitány, Kásás csak a kapufát büntette emberelőnyből.

A nagyszünet után Biros és Madaras emberelőnyben, némileg elhamarkodottan elengedett labdája könnyű zsákmány volt Aguilarnak, miközben Martin maradt érthetetlenül egyedül magyar kapu előtt, és ki is használta a ziccert (7-5). Úgy tűnt, itt baj lehet, a világklasszis csapat azonban arról ismerszik meg, hogy képes felállni a padlóról, Madaras és Kis Gábor is elvállalta a lövőhelyzetet, s jól tette (7-7), aztán Biros úszott meg, és újra mi vezettünk! Kiss Gergely a kapus hóna alatt vágta be a kilencedik magyar gólt, míg a spanyolok kihagyták a negyed utolsó emberelőnyét (9-7).

Az utolsó játékrészben Perrone lövése Nagy fejéről pattant a hálónkba, a bíró azonban érvénytelenítette a gólt, mert időközben időt kért a spanyol kapitány. Sajnos, sokra nem mentünk mindezzel, az emberlőnyt Xavier Garcia váltotta gólra, majd Perrone is betalált, immár szabályosan (9-9). És még mindig volt a mérkőzésben fordulat, bár erről már szívesen lemondtunk volna: négy perccel a vége előtt Molina a messzi távolból tüzelt a bal felső sarokba. Ráadásul a bírók sem igazán engedték már támadni a mieinket, amikor viszont már kénytelenek voltak megítélni egy magyar emberelőnyt, a gyönyörűen kijátszott figura végén Biros centerből egyenlített (10-10). A másik oldalon Kis Gábor kezében halt el a spanyol fór, Kiss Gergely és Kásás azonban nem tudta a javunkra fordítani az állást, mint ahogy pár másodperccel a vége előtt Perez kezéről is lesodródott a labda, így hosszabbítással folytatódott az idegtépő ütközet.

Biros Péternek szerencsére a nagy tét sem csökkentette a vállalkozókedvét, egy gyorsan elvégzett szabaddobásból pattintotta be a ráadás első gólját (11-10). Perrone próbált másodszor is egyenlíteni, de Nagy Viktor szinte rávetette magát, és meggátolta ebben, Kiss Gergelyt viszont nem lehetett megállítani, középre adását Molnár minden sanyargatás ellenére a hálóba ütötte. Igaz, ami igaz, Perez három másodperccel a dudaszó előtt behúzott labdája szépségdíjas volt, a záróperiódusban azonban már emberelőnyből sem tudtak betalálni a spanyolok, így 12-11-re megnyertük az összecsapást.

Az aranyérem sorsa vasárnap magyar-horvát mérkőzésen dől el.

Kemény Dénes szövetségi kapitány: "Végletekig izgalmas találkozón vagyunk túl, ahol nem játszottunk jól, de sikerült a döntőbe kerülnünk. Ez a spanyol együttes az elmúlt időben szinte mindenhol a legjobb négy között végzett. Tudtam, hogy nehéz lesz, de ennél azért könnyebbet vártam."

"Jól kezdtünk, később azonban sokat hibáztunk, amit kihasznált az ellenfél. A végén sikerült mozgósítani a tartalékjainkat, és ennek köszönhetjük a fináléba kerülést" - értékelt a két gólt szerző Kiss Gergely.

- Mennyire lepte meg önöket, hogy a másik ágon a horvát együttes került a döntőbe?
- Tudtuk, hogy jó csapat, hiszen az elmúlt hónapokban sokszor készültünk együtt. Erős és magas vízilabdázok, akik a labdával is jól bánnak.

- Más úgy a fináléra készülni, hogy nem a szerbek, hanem a horvátok lesznek az ellenfelek?
- Természetesen, hiszen más játékstílust képvisel a két válogatott. Most lesz most másfél napunk, hogy minden szempontból elemezzük a horvátok játékát. A mai napon 75 százalékos teljesítményt nyújtottunk, tehát van hová fejlődünk a fináléra.

- Gondolta volna, hogy ilyen nehéz mérkőzés lesz az elődöntő? - kérdeztük Szivós Mártont, aki főleg a védekezésével hívta fel magára a figyelmet.
- Számítottam rá, hiszen kiváló csapat volt az ellenfél, és egy vb-elődöntő nem lehet sétagalopp. A másik ágon a szerbeknek előzetesen 51, a horvátoknak 49 százalék esélyt adtam a győzelemre.

[origo]