A somorjai edzőtáborban, edzés és ebéd között beszélgettünk Gangl Edinával. Első dolga volt, hogy fotót készítsen az interjúról, hiszen közösségi oldalán mindenről beszámol a rajongóinak, magánéletével kapcsolatban sem titkolózik.
Hogyan telnek a napok egy edzőtáborban?
Amilyen gyönyörű a környezet, olyan jó a hangulat is. Nagyon finomakat eszünk, nagyon szép a szállás, a víz fantasztikus, a konditerem jól felszerelt, minden adott ahhoz, hogy jó első hetet tudjunk magunk mögött. Az edzések között pihenünk is, és nagyon sokat beszélgetünk. A kapitány szokta beosztani a szobákat, és érdekes, hogy akárkivel is kerülünk össze, mindig sok közös témánk van. Rengeteget nevetünk, ugratjuk egymást folyamatosan.
A tavalyi Eb-győzelem után többen is azt nyilatkozták a csapatból, hogy nagyon együtt volt a társaság, egységes volt a válogatott. Most is megvan ez az egymásra hangolódás?
Kicsit dolgoznunk kell most ezen, hiszen a klubversenyek alatt mindenki szanaszét van. Amikor nagyon sokáig ellenfelek vagyunk, majd utána egyik napról a másikra egy csapatban kell játszanunk, az nem megy könnyen. De szerintem nincs gond az átállással, persze kell hozzá idő, hogy megint összekovácsolódjunk.
Sokat lelkiznek?
Látjuk, ha valakinek van valami baja, ha fáradtabb, nehezebben megy neki. Kötelességünk ilyenkor odamenni, és kihúzni a bajból, hiszen mindenkinek az a célja, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. Ez pedig akkor valósulhat meg, ha minden egyben van, úgyhogy ha valakinek gondja van, akkor igyekszünk felsegíteni.
Régóta ismerjük már egymást, tudjuk, hogy kit hogyan kell kezelni, ki az, aki szereti, ha odamennek hozzá, ki az, akivel csak másnap lehet beszélni a történekről, ki az, akinek már a vízben, és ki az, akinek a parton kell megmondani, mi a baj.
Tizennyolcan vagyunk az edzőtáborban, tizenhárom az utazó keret létszáma, ebből a szempontból természetes, hogy nem tudunk mindannyian szoros kapcsolatot teremteni egymással. Vannak mélyebb és nem annyira mély barátságok, ez természetes. De mindenkinek megvan az, akivel nagyobbakat tud beszélgetni.
Nagy harc várható a szűk keretbe kerülésért?
Fontosnak tartom, hogy senki ne érezze magát biztonságban.
Ön sem?
Nem érzem magam biztonságban, és nem is szeretném. Történt jó dolog is, például a tavalyi Európa-bajnokság, ami miatt érezhetném, hogy jó formában vagyok, de történt rosszabb is, az olimpia, ami miatt nem lehetek elégedett a teljesítményemmel.
Ezeket mind úgy kezelem, hogy elmúltak, ez most egy új felkészülés, egy új világverseny. Szeretnék a csapatba kerülni, és szeretnék megharcolni a helyemért.
Mi volt az oka annak, hogy nem lett meg a bronz Rióban?
Lezártnak tekintem az olimpiát, már a jövőre koncentrálok.
Milyen eredménnyel lenne elégedett a budapesti világbajnokságon?
Nagyon szeretnék érmet. Nekem két világbajnoki kilencedik helyem van, nem szerepeltem a bronzérmes csapatban. Jó lenne hazai közönség előtt szépen csillogó érmet szerezni.
Mi lesz a taktikájuk, hogyan készülnek az ellenfelekre?
Jól felépíthető vb-t tudunk játszani, a gyengébbektől megyünk majd az erősebbekig. Az első két meccs az atmoszféra, a hazai pálya megszokásáról szól majd. Tudjuk gyakorolni a taktikai dolgokat.
Fontos lesz, hogy magabiztos győzelmeket arassunk az első meccseken, hogy lendületet és önbizalmat szerezzünk.
Aztán jönnek a hollandok, annak a vége azért is nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy kivel kerülünk majd össze keresztbe. Mostanában jó meccseket játszottunk a hollandokkal, esélyesek lehetnek az éremre, akár az aranyra is. De nagyon örülök, hogy a szurkolóink segítenek majd nekünk!
Ezek szerint bízik a hazai pálya jelentette előnyben?
Igen, és nagyon izgatott vagyok! Nem izgulok, hanem izgatott vagyok. Nagyon sokan fogják nézni a meccseinket, mint a 2014-es budapesti Eb-n, amikor megnyertük a bronzot.
Emlékszem, olyan szeretet vett minket körül, hogy másfél óra volt, amíg ki tudtunk menni az uszodából,
annyian gratuláltak, fotót kértek, aláírást, az a hangulat hátborzongatóan jó volt.
Az este nyolcas meccskezdés befolyásolhatja a teljesítményüket?
Sok csapatnak megvan az, hogy mikor játszik szívesen, és mikor nem. Naplementében senki sem szeret játszani, a tükröződéstől semmit sem látni. De ez az esti 8 óra 10 perces kezdés ideális lehet a fényviszonyok miatt. Elég későn van mondjuk, sokat tud az ember agyalni azon, hogy mikor játszunk már, mi lesz a meccsen, de így talán még éhesebbek leszünk a sikerre. Az Eb-döntőt is nyolc után játszottuk valamikor. Még a torna elején láttam egy programfüzetet, benne volt a döntő időpontja, akkor ráböktem, hogy azon a meccsen szeretnék majd játszani, és így is lett.
Vannak babonái?
Rengeteg, reggelig tudnám sorolni! Ha bemegyek az uszodába, mindig ugyanazon a helyen öltözködöm, például minden öltözőben az ajtó mellett, vagy a bejárattól legtávolabbi ponton. Ugyanarra a fogasra akasztom a ruháimat. Mindig ugyanazon a helyen ugrom a medencébe, mindig adok puszit a kapufának. Ha lehet, én teszem be a kosárba a labdát úgy, hogy előtte megpuszilom, és a bírónak is úgy adom ki, hogy előtte nyomok rá egy puszit.
A zenehallgatás is elmaradhatatlan, a komolyzenétől a rockig minden van a palettán.
Mozarttal kezdek, utána jön Bizet Carmenje, aztán egy-két mai darab, egy kis Pavarotti, majd egy kis Pink és Tankcsapda a végén.
Elég vegyes a kínálat.
Igen, de a koncentrációmhoz ez kell. Megvan, hogy melyik zenére, melyik fázisban mit képzelek el: játékszituációt, az előző évek tapasztalatait, ki hogy lő, hogyan tartja a labdát a kezében.
Szerelme, Molnár Mátyás sportriporter is kint lesz a helyszínen?
Igen, ott lesz, biztosan szurkolni fog minden mérkőzésen, ahogy eddig is.
Szokott tanácsokat kapni tőle?
Szakmai dolgokról nem szoktunk beszélni, de az olimpia után például nagyon sokat segített abban, hogy helyrerázódjak. Volt egy mély beszélgetésünk, kérdezte, miért nem sírok, hiszen látja rajtam, hogy nagyon kivagyok. A szavai hatására végül sikerült kisírnom magam, és meg is könnyebbültem. Azzal le is zártam azokat a negatív eseményeket, onnan elkezdtem felfelé menni, és pozitívan látni a dolgokat.
Az ingázás megvan még az életében?
Amikor Egerben tanultam, és ott is edzettem, majd a testnevelő tanári diplomám vége felé jártam, akkor többet utaztam, most az államvizsga miatt ingázom többet. De főleg Budapest és Mosonmagyaróvár között utazom, habár sajnos nem túl gyakran tudok hazamenni a szüleimhez.
Mit tanul?
Rekreációt, mert úgy éreztem, hogy elég sok helyen el lehet vele helyezkedni, nagy fantáziát látok benne, ráadásul a testnevelői diplomámtól nincs messze. Azért szerettem a tesit, mert sok kiegészítő sportágat ismerhettem meg: a kézilabdát, röplabdát, kosárlabdát is kipróbálhattam. Feltöltött az, hogy egyetemre jártam. Közeli kapcsolatba kerültem a kolis társaimmal, iskolatársaimmal, ott is nagy szeretet vett körül a tanáraim, szaktársaim részéről is. Most már kicsit másabb a helyzet, eltávolodtam kicsit az iskolától, Egertől is.
A szépségével kapcsolatos elismeréseket hogyan fogadja?
Kedvesnek tartom, de csak a sokadik helyen értékelem. Van ezer más dolog, amit fontosnak tartok, mint azt, hogy most beválasztottak-e a szépek válogatottjába, vagy sem. Örülök, hogy azért még mindig a teljesítményem a leginkább meghatározó. Első a vízilabda, és utána minden más.
Gyerekvállalásról tavaly azt mondta, hogy előbb a riói olimpia, majd utána lehet szó családalapításról. Van újabb mérföldkő?
Most a világbajnokság a legfontosabb, aztán meglátjuk. De nagyon közel van a következő olimpia is, és nagyon motivál az, hogy érmet szerezzek egy olimpián. Nem tettem le erről az álmomról, de most a vb következik, aztán meglátjuk.
A cikk megjelenését támogatta a FINA Budapest 2017.