Egy Perm városában élő kutya- és sportőrült, bizonyos Mihail Rudasevszki nevéhez kötődik a nem mindennapi ötlet kifundálása. Sportja természetesen magába olvasztja az agility elemeit, némi oroszos ízekkel fűszerezve. Van benne futástól kezdve légpisztolyos lövészeten át a gránáthajításig sok feladat, sajátos ekletkitában ötvözve.
A triatlon első próbája nem más, mint másfél kilométeres terepfutás a kedvenccel együtt - de póráz nélkül! - erdőben vagy valamilyen parkban. Kevésbé jó kondiban lévőknek ajánlanak egy könnyebb variánst, amelyben csak száz métert kell futni - persze szintén időre -, de úgy, hogy az eb három méternél jobban nem távolodhat el gazdijától.
A futást féltávnál céllövés szakítja meg, ám a feltaláló érdekes módon ezt nem számítja külön próbának. A második állomáshoz már pórázzal érkezik a versenyző páros, ahol egy eljátszott támadást kell kivédenie az állatnak, egy beöltöztetett banditával szemben. Ez természetesen azt feltételezi, hogy viszonylag nagy testű kutyussal versenyzünk - Rudasevszki meg is jegyzi, hogy e próbatételt elhagyhatjuk, ha nem tetszik.
A harmadik stáció emlékeztet legjobban az agilityre, ebben különböző ügyességi feladatokat kel megoldani. Némileg a hajdani, Zsíros-hegyi úttörő-akadályversenyekre asszociálhatnak róluk azok, akik elég idősek ehhez, hiszen szerepel a programban például gránáthajítás 25 méterről, három méter sugarú körbe. (Ne feledjük, a hajdani Szovjetunióban ez ugyanolyan bevett gyakorlat volt az iskolai tornaórákon, mint mondjuk nálunk a szekrényugrás.) Az ebnek és gazdájának viszont közösen kell ugrania, falat és létrát másznia, s végül kúsznia.
(Arany-Média)