Erdei Zsolt újra itthon

Las Vegast megjárva szerencsésnek vallja magát Erdei Zsolt, de nem a nyerőautomaták miatt, hanem mert már profi pályafutása elején megmutathatta magát és boksztudását az amerikai piacnak-publikumnak. A magyar ökölvívó legközelebb Michalczewski és Kovács István társaságában szeptember 15-én Hamburgban húz kesztyűt.

Ma érkezik haza öthetes egyesült államokbeli tartózkodása, szombaton sikerrel megvívott Las Vegas-i mérkőzése után az Universum Box Promotion egyik magyarja, Erdei Zsolt. Tegnap Hamburgban értük utol az Amerikát "meghódító" bunyóst.

- Vlagyimir Klicsko és Juan Carlos Gomez nehéz-, illetve cirkálósúlyú világbajnok, előbbi ráadásul címmérkőzést vívott. Ezek után minek tulajdonítja, hogy mellettük a Las Vegasban szereplő hamburgi hármas tagja lehetett?
- A szerencsének. Eredetileg nem is volt betervezve a meccsem, azért jöttem ki, hogy ne maradjak otthon egyedül, hanem továbbra is együtt készülhessek edzőmmel, Fritz Sdunekkel, no meg nézzem az amerikaiakat, tanuljak tőlük. Aztán a Premiere World tévétársaság kérésére Jürgen Brähmernek haza kellett jönnie egy németországi gálára, így került előtérbe az amerikai szereplésem.

- Szóval az Universum részéről nem tudatosan tolták előre új félnehézsúlyú ígéretként, aki Ulrich veresége és Michalczewski majdani visszavonulása után a csúcsra juthat?
- Egyelőre talán még nem, de az biztos és jól is esik, hogy hosszú távon számítanak rám. Sdunekkel már elemezgettük leendő komolyabb riválisaimat, Peter Hanraths menedzser pedig félkomolyan azt mondta, hogy egy-két év múlva akár én is vívhatok címmérkőzést Las Vegasban.

- Jó is volna, de melyik kategóriában? Korábban szó volt a nagyközépsúlyról, de eddig mindig félnehézsúlyban szerepelt.
- Egyelőre ez így is marad.

- S mi maradt meg önben a Las Vegas-i fellépésről, az amerikai ökölvívásról?
- Érdekes volt minden szempontból. Nekünk, európaiaknak nagy álmunk, hogy Las Vegasban bokszolhassunk, s ha ez megtörténik, rájövünk, itt is előfordulnak gyenge bunyósok, de nekik szerencséjük van. Az amerikai stílus is teljesen más, mint azt edzéseken egy fekete bőrű partnerem segítségével megtapasztaltam: sokat hajolgatnak, rugalmasabban mozognak az ottaniak.

- Ellenfele, Dennis Matthews viszont nem annyira, hiszen simán verte őt. Jobban figyelt, mint júniusban Budapesten, ahol ukrán riválisa meglepte egy nagy pofonnal?
- Persze, nemcsak a meccsen, hanem az edzéseken is, hiszen Fritz mindig mondta, hogy emeljem az öklöm, koncentráljak a védekezésre. Sikerült, mert bár a srác nem volt túl jó - csak igen erős -, összesen ha egy fél kósza ütést beszedtem.

- Eddig hat mérkőzést vívott, de már három országban. Hol volt a legjobb?
- Természetesen otthon, Magyarországon. Érdekes módon Las Vegasban nem is voltak olyan sokan, körülbelül félháznyian. Ám ők alaposan ki voltak éhezve a "vérre", hogy valaki a földre kerüljön. Amikor a mérkőzésvezető technikai kiütéssel beszüntette a meccsemet, fütyültek, pedig tántorgott az amerikai, nyilvánvalóan nem tudott volna visszaütni. De hát ez egy ilyen cirkusz, a modern kori gladiátorok küzdelme.

- Amelynek központi helyszíne nem Róma, hanem Las Vegas. Milyen benyomásokat szerzett a híres-neves nevadai városról?
- Tényleg nagy a fény, a pompa, műanyag minden, de igaz. Voltunk egy monumentális Siegfried és Roy show-n, fehér tigrisek, miegymás. Nekem azért sokkal jobban tetszett a Grand Canyon, amit helikopterrel jártunk be. Előtte állandóan nyaggattam az egész csapatot, nehogy lemaradjunk a lehetőségről. Maximálisan megérte.

- Mikor bokszol újra?
- Öt hét Amerika után két hetet itthon leszek, az elsőn pihenek, a másodikon már mozgolódom, aztán megyek vissza Hamburgba. Szeptember 15-én ugyanis már bokszolok Michalczewski gáláján, mint Kokó.

- És az első címmérkőzés?
- Arra azért még várni kell, egyelőre hat menetre vagyok felkészülve.

Deák Zsigmond

Korábban:

Erdei meghódította Las Vegast