A laza Király a jó Király

Vitathatatlan, hogy a jelenlegi magyar labdarúgó-válogatottban Király Gábor a legelismertebb egyéniség. Évek óta stabil kapusa a Bundesliga élvonalába tartozó Hertha BSC-nek, emellett a nemzeti tizenegyben is - egy-két kivételtől eltekintve - kiegyensúlyozottan, olykor bravúrosan teljesített. A nemzetközi porondon is komoly respektet szerzett a Szombathelyről indult kapuvédő, akinek édesapja annak idején szintén megsüvegelt futballistája volt a "Halinak". Király Gabi ezenkívül köztudottan önkritikus alkat, akivel nem csupán a selejtezősorozatról, hanem karrierjéről, a magyar futball állapotáról is beszélgettünk.

Király és mackója

- Amikor rövid NB I-es szerepléssel a háta mögött elege lett a langyos magyar fociból és mindenképpen neki akart vágni a nyugat-európai profivilágnak, mitől érezte azt, hogy ott biztosan megállja a helyét?

- A válogatottban több magyar labdarúgó játszik külföldi elitbajnokságokban, a nemzeti tizenegyben mégsem tudnak egységes csapatként funkcionálni. Miért nem?
- Erre jobb, ha mindenki saját maga válaszol. Vallom, hogy mindenki csak a saját teljesítményéről mondjon véleményt. Én mindenkor a maximumra törekszem, igyekszem kritikusan értékelni a produkciómat, de hogy a válogatott miért nem funkcionál erős egységként - őszíntén nem tudom.

- Számos ragyogó védése mellett a románok elleni budapesti fellépésen több rossz ütemű kifutással vétette észre magát. Mitől volt bizonytalan, ideges?
- Talán a túlzott győzni akarás miatt, amitől görcsössé váltam. Szerettem volna segíteni a védőinknek, ám nem sikerült. Hiába, nekem a jó védéshez el kell lazulnom, különben úgy járok, mint a románok elleni hazai meccsen.

- Az olaszok ellen jól ellazult?
- Igen. Elhatároztam, hogy többet nem görcsölök be. Egyébként a parmai mérkőzést megelőzően már a Bundesligában is jól ment a védés, éreztem, hogy újra megindult nálam valami. Korábban pedig mondták is a berlini csapattársaim, végre merek újra bohóckodni. Az olaszok ellen újra könnyedebbre vettem a figurát, egyszer például fél kézzel húztam le egy beadást, márpedig az ilyen engem mindig megnyugtat.

- Tartja még azt - aminek gondolatától Jürgen Röber, a Hertha edzője egyenesen megőrül -, hogy egy alkalommal a felső kapufára pattintja a labdát, és úgy indítja a csapattársát?
- Erről nem mondok le. Sőt, a srácok már várják is. Van Burikkal, az egyik védőnkkel meg is beszéltem az egészet, de nem akadt még olyan szituáció, hogy ezt biztonságosan megtehettem volna. Kockázatos ugyanis, mert ha nem jön be, képzelheti, mit kapnék Röbertől.

"A lényeg a pályán nyújtott teljesítmény"

- Nem tartja kissé visszatetszőnek, hogy ilyen selejtezőbeli kudarcszéria után a parmai meccset sokan túlzottan is progresszívnek tekintették?

- Mennyire viseli meg a sajtókritika?
- Semennyire, mert két éve nem olvasok újságot. Aki pedig ismer, tudja jól, van önkritikám. Nekem többet ér a játékostársak és az edzők véleménye, hiszen közösen visszük a bőrünket a vásárra. Más kérdés, hogy a sajtó alaposan befolyásolja a közvéleményt, főként a laikusokat.

- Mit gondol arról, amivel egy-két MLSZ-vezető Sebők Vilmost gyanúsítja, mondván: engedély nélkül hagyta el a dunavarsányi edzőtábort?
- A Bundesligában mindegy. hogy valaki iszik vagy sem, kimarad vagy sem, a lényeg a pályán mutatott teljesítmény. Röbernek is többször írták levélben, hogy több játékost láttak lumpolni, amire az edzőnk nem is regaált, s még az érintetteknek sem jelezte az esetet. Amíg a csapat és az eredmény rovására nem megy, addig mindenki azt csinál, amit akar. Ugyanakkor sikertelenség esetén erre azonnal rá lehet fogni mindent, ezért sem szabad ilyen magas labdát feladniuk a játékosoknak.

- Tudva, hogy erre a legritkább esetben szoktak válaszolni, azért felteszem a kérdést: kit látna szívesen szövetségi kapitányként?
- Én ezt másként látom, a játékosnak kell megfelelnie a kapitánynak, és nem fordítva. Ez nem a mi kompetenciánk.

- Meddig szól a szerződése a Herthában, s meddig akar Berlinben maradni?
- 2004-ig szól a megállapodás, s bizony a családdal nem szívesen vándorolnék, ráadásul megszerettem a klubot és Berlint is, persze nem annyira, mint Szombathelyt.

Szombathelyen is megmutatná, hogyan kell

- Mire véli, hogy a magyar labdarúgás sohasem állt olyan jól kapusposzton, mint manapság?

- Az igencsak elnyűtt mackóalsóját mikor akarja lecserélni?
- Éppen az olaszok elleni meccs bizonyította, hogy szükségem van a göncre, hiszen nem hagy el a szerencse. Ráadásul a mackóalsóm korábban gólbatartó lövéseket is "megfogott", például az angolok vagy a Bayern elleni bajnokin, amikor is Elber labdája lelassult a melegítőm szárában.

- Egyetért azzal, hogy a magyar futballban nem is annyira szakmai, mint inkább vezetői válság van?
- Igen, én is itt érzem a legnagyobb gondot. A vezetők zöme nem ért a focihoz, ez rossz, az üzlethez igen, ez viszont tényleg fontos, ám a kettőt ötvözni lenne az ideális. Sajnos, minden a labdarúgókon csattan, mindenekelőtt, hogy mennyit keresnek, ellenben azt ritkán feszegetik, hogy vajon ki köti ezeket a szerződéseket, ki miként "vesz" le klubokat.

- Karrierje befejezése után miként próbál majd segíteni a magyar futballon?
- Ami biztos: a pályafutásomat a Haladásnál akarom befejezni, s az UEFA-kupában minimum egy fordulót menni a csapattal. Hosszú távon pedig Szombathelyen kapusiskolát szeretnék működtetni. Nekem ugyanis, vessen bárhova a sors, mindig Szombathely marad a világ közepe.

A Hertha ma délután, a kapuban Király Gáborral, a norvég Viking Stavanger otthonában lép pályára az UEFA-kupában. A találkozó 17 órakor kezdődik.

Bánki József

Korábban:

• Magyar résztvevők a heti kupaadag elején
• Vikingekkel harcol a Hertha