Fábiánné Rozsnyói Katalin (kajak-kenu), az Év edzője: "Megszakítás nélkül harmadszor kaptam meg ezt az elismerést, s ezúttal nem Rozgonyi, hanem Rozsnyói névre töltötték ki a diplomát. Sokáig második voltam Kiss László, majd sporttársam, Ludányi Róbert mögött, sohasem irigykedtem rájuk, ők is megérdemelték. De azért jobb érzés elsőnek lenni... Hallom, a szurkolók és az újságírók közül nagyon sokan úgy kezdik az athéni esélylatolgatást, hogy a női kajakosok nyernek hármat, aztán a többit majd meglátjuk. Hogy nyomasztó-e az esélyesség terhe? Nézze, ha Plovdivban, Milánóban vagy Szegeden lenne az olimpia, ahol kiszámíthatóak a szélviszonyok, nem aggódnék, mert tudom, hogy Katiék a legjobbak a világon. De az athéni pálya borzasztóan szeles, egyre erősebben, összevissza fúj a szél, a nap előrehaladtával egyre hullámosabb a víz. Különben is, minden ott fent van megírva..."
Kemény Dénes (vízilabda), az Év szövetségi kapitánya: "A véleményem a választásról: ez csak egy játék, amit pontosan ezért kell véresen komolyan venni... Amúgy szívből gratulálok a játékosaimnak, hogy saját magukat és engem is hozzásegítettek a győzelemhez..."
Annus Adrián (kalapácsvető), az Év férfi sportolója: "Hihetetlenül boldog vagyok, ez életem egyik legnagyobb elismerése. Szerintem az jelentette a különbséget köztem és ugyancsak vb-ezüstérmes sporttársam, Fazekas Robi között, hogy én megnyertem a Grand Prix világdöntőjét. Hogy mit éreztem a világbajnoki döntő után, ahol ezüstérmes lettem? Örömet vagy csalódást? Egyiket sem: fáradtságot. Az olimpia után viszont örülni szeretnék..."
Kovács Katalin (kajakos), az Év női sportolója: "Talán szokatlan egy élsportolótól, de nekem a kajakozás a mai napig a szerelmem, a hobbim, nem pedig a munkám. Akkor is csinálnám, ha egy vasat sem kapnék érte. Az persze hab a tortán, ha jönnek a győzelmek, s még meg is tudok élni a hobbimból. Tavaly is én lettem az év sportolónője, s ha jövőre sikerülne a mesterhármas, akkor az azt jelentené, Athénban is kijött a lépés..."
Ch. Gáll András