Az "új Peking" nagy olimpiát akar rendezni

Mintha bombát robbantottak volna Pekingben: egetverő éljenzés tört ki helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt, amikor Moszkvában Juan Antonio Samaranch, leköszönő NOB-elnök szájából elhangzottak a várva-várt szavak: a 2008-as XXIX. olimpiai játékok rendezésének joga Peking városát illeti.

A Millenniumi Emlékműnél összegyűlt - egyes források szerint gondosan kiválogatott - többezres tömeg ujjongott, zászlókat lengetett, miközben Peking éjszakai egén kinyíltak az első tűzijáték-rózsák. A tavaly felállított futurisztikus stílusú emlékműnél megjelent Csiang Cö-min kínai elnök is, aki köszönetet mondott a NOB-nak és a pekingi pályázatot elkészítő, majd diadalra segítő hivatalos személyeknek.

Ünnepi indulók csendültek fel, a színpadot énekesek foglalták el, táncosok sárkánytáncot lejtettek: az ünneplést megszervezték, de az öröm valódi és határtalan volt. Pár kilométerrel arrébb, a Mennyei Béke Kapuja fényárban úszott, a Kapu előtt, a Csangan sugárúton, a gépkocsik tülkölve hömpölyögtek. A Mennyei Béke Kapuja terének (Tienanmen tér) rendjére felügyelő rendőrök a levegőbe ugráltak, s azt kiabálták: "győztünk, győztünk, győztünk!". A világ legnagyobb terére fehér blúzba öltözött úttörők áradtak a Nép Nagy Csarnokából (parlament), ahol ők is a győzelemre vártak. A percek múlásával a Tienanmen is egyre jobban benépesült, a tér közepén ezrek énekelték az egyik ismert dal, a "Szeretlek, Kína" refrénjét.

Tanaka Makiko japán külügyminiszter nagyon csalódott volt, miután Oszaka már a moszkvai szavazás első körében kiesett. "Sajnos, már akkor veszítettünk, amikor a NOB szemlebizottsága júniusban közölte, hogy a közlekedéssel bajok lehetnek. Ennek ellenére büszke vagyok a pályázatunkra. Gratulálok Pekingnek és Kínának."

Toronto újra megpróbálja

A több ezer magabiztos torontói, akik a belvárosi óriás kivetítőn élőben követték nyomon a moszkvai szavazást, a pekingi győzelem hírére némán, szomorúan folytatta a megkezdett partit. Feltehetően azért sem mentek haza, mert minden étel és ital ingyen volt.

Paul Henderson, a 11-12 évvel ezelőtt az 1996-os olimpia rendezésére is sikertelenül pályázó torontói bizottság elnöke szerint érdemes lenne újra próbálkozni: "Az erőviszonyokat tekintve úgy látom, hogy 2012-ben csak mi győzhetünk. Most másodikok lettünk, négy év múlva elsők leszünk. Most is kitűnő munkát végeztünk, és tanulunk a hibákból."

Az 1990-es tokiói szavazáson Toronto a negyedik körben esett ki, és a következő, záró fordulóban Atlanta megszerezte a kanadai városra korábban adott voksok java részét, így előzte meg Athént.

Samaranch-Párizs 2-0

Samaranch-Párizs 2-0 - kommentálta a moszkvai eseményeket egész nap egyenesben közvetítő francia LCI hírcsatorna a szavazást, emlékeztetve arra, hogy az 1992-es olimpiára is pályázott már Párizs, de akkor a NOB-elnök szűkebb pátriáját, Barcelonát választották.

A csalódás annál is nagyobb volt, hogy a francia főváros még a második helyet sem szerezte meg az 56 szavazatot kapott Peking mögött, Toronto is megelőzte 22 szavazatával, Párizsnak csak 18 voks jutott. Az egyik kommentátor már a legfőbb olimpiai grémium döntése előtt úgy vélekedett, hogy az a gesztus, amellyel Juan Antonio Samaranch átadta Bertrand Delanoe főpolgármesternek a jelölteknek járó emlékoklevelet is olyan volt, mintha "vigaszdíjat" nyújtana át.

Lionel Jospin francia miniszterelnök, aki a szavazás után a delegáció élén visszaindult Párizsba, csupán annyit volt hajlandó a sajtónak mondani, hogy "az az érv, hogy a világ legnépesebb országának kell megkapnia az olimpiai játékokat, diadalmaskodott. A NOB-nak többet számít másfél milliárd ember, mint egy jó felkészülési dosszié" - tette hozzá némi éllel a kormányfő.

Henri Sérandour, a francia olimpiai bizottság elnöke a maga részéről gratulált a kínaiaknak, de úgy értekelt, hogy a Párizs által elért eredmény nem tükrözi valójában pályázatuk színvonalát. Jean Tiberi volt párizsi főpolgármester, aki annak idején benyújtotta a pályázatot, csalódása ellenére úgy nyilatkozott, hogy nem volt hiábavaló a párizsiak mozgósítása az olimpia érdekében, bár szerinte a NOB nem a felkészültség, hanem "más szempontok alapján" szavazott. Hasonlóképpen vélekedett Jean-Paul Huchon, Ile-de-France tartomány szocialista párti elnöke, aki kijelentette: a tartomány mától kezdve készül a 2012. nyári olimpia pályázatára.

Francois Loncle, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke viszont egyenesen "Samaranch utolsó gaztettének" nevezte a NOB döntését. "Huszonegy éves uralma alatt a játékokat egy merkantilista, gigantikus és korrupt multinacionális céggé változtatta" - mondta a politikus, hozzátéve: Kína kiválasztása is bizonyítja, hogy a nemzetközi szervezet nem akar igazán harcolni a dopping ellen. Alain Madelin, a Liberális Demokrácia pártjának elnöke megerősítette: a pekingi olimpia bojkottálásáért kezd kampányt az interneten keresztül.

Isztambul sem adja fel

Isztambul olimpiai pályázatának előkészítői tanulni szeretnének az elkövetett hibákból és kijelentették: bár harmadik próbálkozásuk sem járt sikerrel, a jövőben újra benyújtják kandidálásukat. "Legközelebb jobban fel kell készülnünk" - mondta Ali Müfit Gürtuna polgármester. "Az azonban vigasztaló, hogy Párizzsal és Torontóval együtt veszítettünk."

Fikret Ünlü sportminisztert nem lepte meg a szavazás végeredménye: "Várható volt, hogy a NOB Pekingnek ítéli a rendezést. Úgy gondolom, hogy a kínai főváros megérdemelten nyert."

Sinan Erdem, a NOB török tagja kissé csalódottan hozzátette: szerinte Isztambul pályázata tökéletes volt, de a vereség nem csökkenti lelkesedésüket, és addig fognak pályázni, amíg végre otthont adhatnak az ötkarikás játékoknak.

Törökország legnagyobb városát - elsősorban nem megfelelő infrastruktúrája miatt - eleve esélytelennek tartották a pénteki választás előtt.

Schmitt: a legjobb pályázat volt a kínaiaké

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság két magyar tagja, az elnöki posztért folyó versengésben érdekelt Schmitt Pál, illetve Aján Tamás a következőket nyilatkozta a helyszín kijelölés után. "Titokban arra számítottam, hogy Peking már az első körben győzni tud. Az egyik legjobb pályázat volt a kínaiaké. Óriási ország, több mint egymilliárd lakossal. Az olimpiai mozgalom nagyon sok barátot szerzett ezzel a döntéssel" - mondta Schmitt Pál. "Úgy vélem, hogy azok a gondok, amelyek miatt sokan tiltakoztak a kínai rendezés ellen, az emberi jogok tiszteletben tartása, illetve a környezetszennyezés, nagymértékben orvosolhatók az olimpia révén. Biztos, hogy Peking kitűnő házigazda lesz" - vélekedett Aján Tamás.

Peking "modernizálási" lázban ég

Ha a látogató déli irányba letekint a pekingi Széndombról, a megszokott kép tárul elé: az egykori Középső Birodalomnak is a közepe, a néhai kínai császárok lakhelye, a Tiltott Város, piros falak, sárga glazúrcseréppel fedett, a széleken felkunkorodó tetők, csarnokok, pavilonok mértanilag megszerkesztett, szimmetrikusan megkomponált tengere.

A 2008-as olimpiai játékok sportolói mindezt valószínűleg nem fogják látni, legfeljebb, ha felmennek a majdani olimpiai falu közepére tervezett toronyba, amely lepipálná a világ jelenlegi legmagasabb épületét, a Kuala Lumpur-i Petronas-komplexumot is. A közel 18 ezer sportoló otthona, az olimpiai falu a Széndombtól északra terül majd el - építésének kezdete: 2005 - az Olimpiai Parkkal együtt, ahol a versenyek felét kívánják lebonyolítani. Ehhez azonban még meg kell építeni legalább egy tucat sportlétesítményt, köztük a 80 ezer nézőt befogadó Olimpiai-stadiont.

Pekingben már most tombol a "modernizálási" láz, amely sokak bánatára semmit nem kímél, elpusztítja mindazt, ami az "északi fővárost" (a Peking név ezt jelenti) utánozhatatlan kínai hangulatú településsé tette, szemben a nagy riválissal, a mindig is nyugatias, kozmopolita Sanghajjal. A régi Peking lerombolása az ötvenes évek közepén kezdődött, amikor felszámolták a középkori városfalat, s most - végakkordként - eltűnnek a hutungok, a sikátorok is, ahonnan bármelyik udvarba belépve rögtön az ártó szellemek távol tartására szolgáló falba ütköztünk.

A pekingiek milliói - körülbelül 12 millióan vannak, de a főváros a 30 milliós Csungking (agglomeráció) és a 15 milliós Sanghaj mögött csak Kína harmadik legnagyobb városa - valószínűleg nem bánják a romantika elillanását, ők életük minőségének javulását várják az olimpiával együtt járó beruházásoktól. Például a hírhedten rossz pekingi levegő megtisztítását a kéndioxidtól és a szénmonoxidtól. Peking 2007-ig 12 milliárd dollárt akar a környezetvédelembe invesztálni, a taxikat és a buszokat gázüzem módra átállítani, az eddigi széntüzelést szintén gázzal felváltani, az üzemeket kitelepíteni. A környezetvédelmi program részeként parkosítanak, ahol csak lehet, s már évtizedek óta napirenden szerepel a fásítási program, amelynek segítségével feltartóztatnák a Góbi-sivatagból tavasszal be-betörő homokviharokat.

Homokvihar nem fenyegeti ugyan a 2008-as olimpiai játékok résztvevőit, de nem tűnik szerencsésnek a júliusi-augusztusi rendezési időpont: ilyenkor a tikkasztó meleghez igen magas páratartalom járul. A legszebb, legkellemesebb évszak az ősz, simogató meleggel, kristálytiszta levegővel, a város fölé boruló mélykék égbolttal.

Peking másik nagy gondja a közlekedés. A kerékpárosok hömpölygő sorait egyre inkább kiszorítja az autóáradat. Az egykori városfal helyén épült az első korszerű körgyűrű, de azóta táguló körökben egyre több gyorsforgalmi út zárja abroncsba a terjeszkedő metropoliszt. Jelenleg a pekingi földalatti két vonallal üzemel, 52 kilométeren, de az olimpia idejére a sínek hosszát 140 kilométerre kívánják bővíteni, s a repülőteret, valamint az Olimpiai Parkot is el lehet majd érni metrón.

Pekingnek egészen a közelmúltig egy reprezentatív sugárútja volt, a harminc kilométer hosszú Csangan, amely kelet-nyugati irányba szeli át a várost, s elhalad a Mennyei Béke Kapuja előtt, amelyet még mindig Mao Ce-tung portréja díszít, igaz, a festményt időről időre ugyanolyan újra cserélik le. Utcák, járdák, körutak s a helyiérdekű vasúthálózat kiépítésébe 1996 óta 16,7 milliárd dollárt fektettek. 2005-ig további csaknem 22 milliárdot kívánnak költeni az infrastruktúra korszerűsítésére.

Az "új Peking nagy olimpiát" akar rendezni - ezt hirdetik úton útfélen a táblák, s nem csak műszaki szempontból kiemelkedőt. Kína a 2008-as játékok megrendezésével a sporttérképen is stabil helyet akar magának kijelölni. Ehhez jó startot jelentettek a 2000-es játékok: Sydneyben 28 aranyéremmel, a nemzetek rangsorában elfoglalt harmadik hellyel minden idők legeredményesebb szereplését könyvelhették el. Az 1,3 milliárd lakosú Kína, az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának egyike, az elkövetkezendő évtizedekben Amerika egyetlen komoly politikai-gazdasági riválisa, a sportban, nagy sportesemények rendezésében is a legnagyobbakhoz méri magát.

Másodszorra már sikerült

A kínaiak számára egészen mostanáig mérhetetlen szomorúságot okozott, hogy 1993-ban, ha csupán két szavazattal is alulmaradva, de nem ők, hanem Sydney nyerte el a 2000-es rendezés jogát. Részben emiatt ki is hagyták a pályázást a 2004-es játékokra.

Az 1993. szeptember 23-i monte-carlói szavazáson Peking az első körben 32, Sydney 30 támogatóra talált. Isztambul kiesését követően Peking szavazatinak száma 37-re nőtt, míg Sydneynek maradt a 30. Ezt követőn Berlin búcsúzott, és a harmadik körben a kínai főváros 40, ausztrál riválisa pedig 37 voksot gyűjtött be. Manchester kiesése viszont Sydney javára billentette a mérleg nyelvét: a negyedik, utolsó fordulóban az ausztrálok 45, Peking 43 szavazatot kapott.

Az AI figyelmeztetése

Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet szerint Kínának mint a 2008-as nyári olimpia házigazdájának mindenképpen változtatnia kell eddigi politikáján. "A kínai kormánynak be kell bizonyítania, hogy a főváros megérdemli az ötkarikás játékokat. Meg kell mutatniuk, hogy magukévá tették az olimpia és a fair play szellemét, valamint tiszteletben tartják az ország polgárainak alapvető emberi jogait" - fogalmazta meg állásfoglalását a szervezet.

Az AI kiemelte: az elmúlt három hónapban Kínában több - szám szerint 1700 - embert végeztek ki, mint a világ többi részén három év óta összesen.

Az IAAF segít

A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) üdvözölte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntését, amely szerint Peking rendezheti a 2008-as nyári olimpiát. Az IAAF minden segítséget megad Pekingnek, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi sportéletbe.

"Kína a sporton keresztül végre megnyithatja kapuit. Az ötkarikás játékok lebonyolítása nemcsak a sport szempontjából jelentős, hanem gazdaságilag és kulturálisan is új lehetőséget nyújt az integrálódásra" - mondta Lamine Diack, az IAAF elnöke, aki biztos abban, hogy a kínai főváros fényűző játékoknak ad majd otthont.