Királyi elismerés a svéd hokisoknak

Persze ha versenyzőink tarolnának itt, a téli olimpián, mindjárt más lenne a helyzet. Ám ez a veszély egyelőre nem fenyeget. Bizony, a legtöbb számban, ahol elindulunk, ugyanabba a kategóriába tartozunk, mint egykor a jamaicai bobosok, vagy Eddie, a Sas. Hogy ez jó vagy rossz, maga a testet öltött olimpiai eszme (nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel), vagy komikus dilettantizmus, az nézőpont kérdése.

Vincze Péter 36. helye a szuper-óriásműlesiklásban - a célba érkezettek között ő volt az utolsó -, a győztes norvég Aamodt mögötti 28.8 másodperces (!) lemaradás egy olyan számban, amelyben rendes körülmények között századmásodpercek döntenek, bizony megkérdőjelezi az egész vállalkozás komolyságát.

Egyed Krisztinának van oka az örömre

Egyed Krisztina

A betegágyból a dobogó tetejére

Azért senki sem tesz szemrehányást a Rozmaring SE gyorskorcsolyázónőjének, hogy nem tudta megszorítani az új világcsúccsal győztes aranyérmest, az amerikai Chris Wittyt. Nincsenek egy súlycsoportban, ami a feltételeket illeti. Hát még ha a mikrochipes, állítható dőlésszögű korcsolyát is engedélyezte volna az ISU, aminek párja 5 ezer dollár (1,3 millió forint) - szerencsére ebbe a zsákutcába már nem ment bele a nemzetközi szövetség.

Witty már Naganóban is szerzett két érmet, mi több, Sydneyben pályakerékpározásban, az 500 méteres időfutamban 5. lett. Ő a kilencedik amerikai, aki a nyári és a téli olimpián is elindult. S ha 2004-ben, Athénban győzne, akkor a második lenne Eddie Eagan után, aki télen is, nyáron is feláll a dobogó tetejére.

Wittynek egy hónappal ezelőtt, amikor megbetegedett mononukleózisban - ugyanabban a kórban, ami tíz évvel ezelőtt Aamodtot is leverte a lábáról -, még arra sem volt esélye, hogy egyáltalán rajthoz álljon. Aztán rekordsebességgel felépült, s akárcsak a norvég alpesi síző, meg sem állt az aranyéremig. S a világcsúcsig, amely vasárnap óta 1:13.83 perc.

Hardy Nilsson, az óvatos duhaj

Amikor a "hat nagy" is beszállt az olimpiai férfi hokitorna küzdelmeibe, mindenki csak a két csodakapust, a Dominátort (a cseh Dominik Haseket) és a Los Angeles-i All Star-gálán parádézó orosz Nyikolaj Habibulint emlegette. Mintha a többiek kutyaütők lennének...

Pedig Tommy Salo biztos, hogy nem az. Pénteken a kanadaiak szemét védte ki, vasárnap pedig az olimpiai bajnok csehekét. A két meccsen összesen 70 lövést tett ártalmatlanná a 73-ból, ami hihetetlen arány. Salo különben roppant népszerű errefelé, mielőtt berobbant volna az NHL-be, a helyi Utah Grizzlies kapuját védte.

A 2-1-es svéd győzelemmel végződött derbi után elbeszélgettem Hardy Nilssonnal, a svédek szakvezetőjével. Óvatos duhajhoz illően igyekezett csökkenteni eddigi sikereik jelentőségét.

- Mit szól ahhoz, hogy "sötét lóból" hirtelen esélyes lett a csapata?
- Ki mondta, hogy esélyesek lennénk?

- Hát, például én.
- Na, ez jó, legalább egy ember már minket tart favoritnak.

- Az már biztos, hogy megnyerték a csoportjukat. Igaz, akár ki is kaphatnak a németektől, s akkor a negyeddöntőben a fehéroroszokkal találkoznak.
- Hát pontosan ezért kell hajtani a csoportmeccseken. Viszont elvileg még az is olimpiai bajnok lehet, aki mindhárom meccsét elveszítette a csoportban.

- Gondolta volna, hogy két forduló után Mats Sundin lesz az olimpiai hokitorna legnagyobb egyénisége?
- Egyáltalán nem lep meg Mats kiváló játéka, a kanadaiaknak ütött két, és a csehek ellen szerzett egy gólja. Valamiért őt jelöltem csapatkapitánynak, valószínűleg azért, mert a legjobb játékosunk. Tommyról meg azt kell tudni, hogy ő fogta meg Paul Karya büntetőjét a lillehammeri döntőben, azaz neki köszönhettük az aranyat. Tehát ő sem akárki.

Nem tartják magukat esélyesnek

Népszerű svédek

Salotól mindenki el van ájulva, de Sundintól is. Ütött ő még egy gólt Haseknak, de azt nem adták meg, mert valaki bent állt a kapu előtti kis félkörben, s állítólag zavarta a Dominátort. Hasek már elmúlt 32 éves, elég öreges benyomást kelt, s a megadott Sundin-gólt is a lába között szedte be. Ennek a gólnak még Károly Gusztáv svéd király és hitvese is felállva tapsolt, az uralkodói pár a meccs után bement az öltözőbe - ez nem kis bátorságra vall, hiszen a hokisok között olyan illatok uralkodnak, akár az állatkerti ragadozóházban - és gratulált a fiúknak.

A svédeknek tehát nagyon megy, a népszerűségi indexük is megugrott, mindenki őket akarja meginterjúvolni. A vegyes zónában Ulf Dahlen, a Washington Capitals 35 éves veteránját, a svéd első sor (Alfredsson, Sundin, Dahlen) bal szélsőjét csíptem el. A jó Ulfnak hiányzik a jobb felső metszőfoga, de hokiban az lenne a furcsa, ha meglenne neki.

- Milyen volt klubtársa, Jaromir Jagr ellen játszani?
- Különös. És nem is kellemes. Jaromir a világ egyik legjobb hokisa, ma is nagyon akart.

- De nem ment neki igazán. Miért?
- Mert ma is jól játszottuk a letámadást, bár tény, a cseheknek több helyzetük adódott ellenünk, mint pénteken Kanadának.

- Azt ugye tudja, hogy előzetesen még a legjobb négy közé sem várták önöket?
- Miért, talán már ott vagyunk? Na jó, a fehéroroszokat talán megverjük a negyeddöntőben. Igen, tudom, hogy lebecsültek minket, de ez hiba volt. Azt hitték, hogy mivel Forsberg nem játszik, végzetesen meggyengültünk. De nem úgy tűnik.

Hogy ki lesz a csoportban a második, az a Kanada-Csehország találkozón dől el. Az észak-amerikaiak vasárnap 3-2-re verték a németeket, egy fura meccsen, mert Martin Brodeur kapus szerint "aki látta a mérkőzést, az azt mondja, rengeteget javultunk, aki viszont csak az eredményről értesül, azt hiheti, továbbra is nagy bajban vagyunk."

Mindenesetre talán alkalmazkodnak a sportág feltalálói a Nilsson mester által emlegetett "Big Ice-hoz". Bizony, nagy ez a jég. S ha nem javulnak jelentősen, akkor a kanadaiaknak ráadásul igen vékony is lehet.

Korábban:

Fjodorov és Bure esete a szép Annával

Fórum:

Salt Lake City

Ch. Gáll András