Vágólapra másolva!

Az ellen a Svédország ellen, amely idáig még pontot sem vesztett, és az a Fehéroroszország, amely korábban nyolcast kapott az amerikaiaktól. Aztán gyorsan kiegyenlítenek a skandinávok, de aztán Andrej Kovaljov - nem összetévesztendő az orosz válogatott pittsburghi sztárjával, Alekszej Kovaljovval - elcsíp egy rossz átadást, és kettős köténygólt lő Lidström és Salo lábai között. Megint a beloruszok vezetnek 3-2-re. Már csak 12 perc van hátra a meccsből, amikor az egész hokitorna kiemelkedő alakja, Mats Sundin szerez korongot, és ő is kötényt ad - Mezin kapusnak. Legördül a kő a svéd szívekről, Provóig hallatszik a döngése, most már biztos, hogy összeroppan az ellenfél.

Dehogy roppan, sőt! Már csak 136 másodperc van hátra, amikor Vlagyimir Kopat, a Nyeftyehimik Nyizsnyekamszk - ez egy orosz első ligás csapat - bekkje előremerészkedik. A kék vonalat éppen, hogy átlépve rápörköli a korongot, de az kapu fölé tart, nem jelenthet veszélyt a svédekre. Hacsak... Hacsak nem találja fejbe Tommy Salót, aki eddig a meccsig a torna legjobb kapusa volt. De fejbe találja, onnan a levegőbe pattan, Salo háta mögé, majd a jégre, és lassított felvételként elkezd csúszni a gólvonal felé. Salo azt sem tudja, fiú-e vagy lány, kapkod, mint Bernát a ménkűhöz, vetődik Lidström, a világ legjobb hátvédje is, botja már-már eléri a pakkot, de mégsem, mert az csigalassúsággal átvánszorog a vonalon. A hálóig már nem is jut el, nincs benne annyi erő... 4-3 a fehéroroszoknak.

A hátralévő idő kevés az egyenlítésre, az NBC szpíkere így kommentálja az eredményt: az olimpiai hokitörténelem legnagyobb meglepetése. Van is benne valami. (Az NBC különben elégtelent érdemel, dacára annak, hogy a jogdíjjal együtt 700 millió dollárt ölt a téli olimpiai közvetítésébe: Sundin egyenlítő góljáról lemaradt, mert éppen reklámot sugárzott...) Vlagyimir Krikunov edző megdicsőül, miként a 44 lövést hárító Mezin kapus is, aki főállásban a Berlin Capitals kapuvédője. Már nyilatkozik is, bele a kamerába: "Egy lyukas garast nem adtam a győzelmünkért, de hát olykor a kapanyél is elsül. Micsoda élmény, legyőztük a mezőny legerősebb csapatát, s most vagy Kanadával vagy Csehországgal játszunk a döntőbe jutásért!"

Közben orosz barátaimtól megtudom, hogy bizony öregecske csapat ez a belorusz, de éppen ez az erőssége is: roppant összeszokott társaság, Krikunov mester úgy ismeri fiait, akár a tenyerét. A szövetségi kapitány a közelgő világbajnokságon az orosz válogatott másodedzője lesz. Tavalyelőtt kirúgta a belorusz szövetség, nélküle lecsúszott a válogatott a világbajnoki B csoportba. Az olimpia előtt azonban visszahívták a roppant népszerű Krikunovot, s most ennek meg is lett az eredménye.

Terefere a moszkvai polgármesterrel

Érdekes módon a nagy meccs - az Oroszország-Csehország negyeddöntő - nem olyan izgalmas és látványos, mint a belorusz-svéd. Az oroszok foggal-körömmel védekeznek, Száva Fetyiszov, a csapatfőnök-tréner a briliáns csatárokat, a két Burét, Fjodorovot, Kovalcsukot, Jasint és Zsamnovot is hátravonja, annak reményében, hogy valahogy majd csak sikerül ütni egy gólt.
Sikerül is Afinogenov révén, és az előny kitart a meccs végéig. Egy-nullra győznek tehát az oroszok a naganói döntő visszavágóján - akkor a csehek bizonyultak jobbnak -, s mint ahogy akkor is a kapus volt a mezőny legjobbja, most is. Csakhogy az akkori hőst Dominik Haseknak hívták, a mostanit Nyikolaj Habibulinnak.

A sajtóértekezleten Fetyiszov megint jókat mond - hiába, ő már nem a régi idők szürke, jellegtelen szovjet/orosz szakvezetője, az ő szavaira oda kell figyelni. "Lehet azt mondani, hogy cseh játékkal vertük meg a cseheket. A mérkőzés előtt megálmodtam, hogy ütünk egy gólt, és ezt a kis előnyt meg is tartjuk. Pontosan így történt. A mai összecsapásnak a védekezés volt a kulcsmomentuma. Eddig sem csináltam belőle titkot, s most újból kimondom: az aranyéremért jöttünk, minden más eredmény csalódással töltene el."

Ha valaki nem tudná: az 1993-as világbajnokság óta semmit sem nyertek az oroszok. Ami a bunkerhokit illeti: minden kétséget kizáróan hatékony taktika, csak éppen nem nagyon szórakoztatja a közönséget. Legalábbis engem nem szórakoztatott. Viszont akadt valaki, aki roppant módon élvezte a történeteket. Jurij Luzskov ő, Moszkva város hazájában igen népszerű polgármestere. Ne tessék azt hinni, hogy felismertem a mélynövésű, fehér simléderes sapkát, fehér kötött (!) garbóhoz szürkésbarna, félig bőr, félig gyapjú (!) kardigánt viselő férfiút. Dehogy. Csak éppen elolvastam, milyen név van a nyakában lógó akkreditációs kártyán. Az orosz újságírók körülrajongják Luzskovot, de azért nekem is nyilatkozik - hiába, ő már a modern idők orosz politikusa.

- Jurij Vasziljevics, mit szól a meccshez?
- Csodálatosan játszott a csapat, Habibulin pedig egyenesen zseniális volt, nem lehetett neki gólt ütni. De ettől függetlenül nagyon mérges vagyok.

- Nocsak, miért?
- Mert igazán szólhattak volna előre, hogy végig öten játszunk hat ellen. Ha jól tudom, 12:4 volt a kiállítási arány a terhünkre. Amiért a mi játékosunkat kiküldték, azért - sőt, még súlyosabb szabálytalanságért - a csehet nem. Egyszer, kétszer, háromszor. És ennek ellenére győztünk! Le a kalappal.

- Minek tulajdonítja az orosz sikert?
- Annak, hogy Szlava (Fetyiszov - a szerk.) érti a dolgát, tudja, hogy mit csinál. A finnek ellen nem volt fontos a győzelem, Szlava tudta, hogy teljesen mindegy, a csehekkel vagy a kanadaiakkal találkozunk a negyeddöntőben. Inkább pihentette a csapatot. Ma viszont ki tudta csikarni a maximumot a fiúkból.

- Milyennek találja Amerikát? Járt már ebben az országban?
- Most vagyok először az Egyesült Államokban. Megmondom őszintén, engem nem nagyon érdekel az ország, kizárólag a csapatért kerekedtem fel.

Ezek legalább őszinte szavak. Az aprócska, sapkás férfi ezzel sarkon is fordul, és sleppje kíséretében kivonul a csarnokból. Most már nemcsak Moszkva, hanem Provo is a lábai előtt hever.

Huszonkét év után újabb csoda a jégen?

Az oroszok az Egyesült Államokkal találkoznak a döntőbe jutásért pénteken, napra pontosan az 1981-es "Miracle on Ice", a Lake Placidi jenki diadal huszonkettedik évfordulóján. Az amerikaiak ugyanis 5-0-ra kiütik a németeket, Roenick, Leclair, Hull, Amonte és Chelios szerzi a gólokat, Johnny Leclair, a Philadelphia csatára már hat gólos, van egy gólpassza is, de ugyancsak hét ponttal áll Brett Hull. Eddig a házigazdák tűnnek a legjobbnak, és az is az esélyeiket javítja, hogy a három hazai olimpián összesen egyszer kaptak ki, két arany- és egy ezüstérem a mérlegük. Herb Brooks pár nap leforgása alatt nagyon összerakta a csapatot, még a gyengének tartott kapusok, Richter, Barrasso és Dunham is sziklaszilárdan véd: hárman együtt négy meccsen három gólt kaptak!

A fehéroroszok ellenfele pedig Kanada lesz. A sportág feltalálói 2-1-re legyűrték a finneket, a magára talált Joe Sakic - az elmúlt NHL-szezon MVP-je - és Steve Yzerman góljaival Hagman találata ellen. "Stevie Y" találata mesébe illően szép volt, Mario Lemieux-vel játszott csiki-csukit a Detroit Red Wings csapatkapitánya, s a Super Mariótól visszakapott korongot vágta Hurme kapujának jobb felső sarkába. Erre húsz másodperc múlva válaszolt Hagman, s ekkor még 24 perce volt Finnországnak az egyenlítésre, de már nem változott az eredmény.

Emese készül a hetedikre?

Hunyady Emese hatalmas osztrák csúccsal kilencedik lett az 1500 méteren, de nem ez a szenzáció, hanem a következő: kijelentette, egyáltalán nem biztos, hogy ez - a hatodik - volt az utolsó olimpiája. Most hazamegy Bécsbe és elgondolkodik a folytatáson. Nem is szabad elkapkodnia a visszavonulást. Torino idején még csak negyven éves lesz. És a hét olimpiai részvételével abszolút világrekorder.

Ch. Gáll András

Korábban:

Fórum:

SLC

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!