Pincési László helyszíni tudósítása
Európa-bajnokság, az 5. helyért:
Magyarország - Oroszország 29-25 (14-13)
Budapest, Papp László Sportaréna, 8500 néző
v.: Hansen, Pettersen (norvégok)
gól: Radulovics 12/5, Ferling 4, Mehlmann 4, Nagy I. 2, Tóth T. 2, Kulcsár 2, Balogh B. 2, Görbicz 1, illetve Turey 7/3, Dolgih 3, Bodnyeva 3, Sipilova 2, Uszkova 2, Muravjeva 2/1, Posztnova 2/1, Szergejeva 2, Rvacseva 1, Koroljeva 1
hetes: 5/5, illetve 8/5
kiállítás: 14, illetve 14 perc
A szombati, kiütéses vereséggel befejeződő, Norvégi elleni elődöntő után utolsó meccsén szép búcsúra készül a magyar nőikézilabda-válogatott. A harmadik helyért vívott csatában a dánoktól szintén vereséget szenvedő Oroszország lesz az ellenfél. A csapat nagyon fogadkozott, hogy jóváteszi hibáját, s minden idők legnagyobb különbségű veresége után megszerzi a bronzérmet. A csapatból Szűcs mellett ezúttal Lovász került a lelátóra.
Nem telt meg teljesen az aréna, de az a közel kilencezer szurkoló, aki eljött, a szívét-lelkét kitette a lelátón. A magyar himnusz alatt úgy látszott, a játékosok is maximálisan átérzik a találkozó jelentőségét, Bohus a sírással küzdött, Pálinger szívre tett kézzel énekelte a gyönyörű sorokat.
Már a második támadásunk során túlteljesítettük a szombati produkciót: a magyar válogatott ugyanis Nagy Ivett góljával vezetést szerzett - erre Norvégia ellen nem volt példa. Sőt, kisebb megingásokkal ugyan, de sikerült 3-1-es vezetésre szert tenni, ehhez kellettek Pálinger bravúrjai is.
A 6. perctől kisebb blokk és góliszony tört a lányokra, Szidorova a kikényszerített távoli lövéseket magabiztosan védte, ennek következtében az oroszok előbb egyenlítettek, majd fordítottak (3-5). Szerencsére Pálinger ismét a helyén volt, immáron Turey második hetesét védte bravúrral.
Elöl pedig Radulovics, és megint Radulovics... Lehet bármi rosszat mondani a Dunaferr világklasszisára, hiába voltak olyan mérkőzései, amelyeken rosszabb lövőátlagot produkált a tőle elvárttól és megszokottól, talán egyetlen olyan játékosunk volt, aki felismerte és felvállalta a helyzeteket.
Öröm volt látni, ahogy a kispad együtt élt a játékkal, ahogy Görbicz ökle a magasba lendült minden egyes Pálinger-bravúrnál, míg az orosz cseresor még ránézni sem mert kapitányára, Jevgenyij Trefilovra. Egy szinkrontolmács már az első öt percben belepirult volna a szakvezető "monológjaiba", amelyekkel túlharsogta néha a közel kilencezres szurkolótábort is.
A 17. percben Tóth bombájával ismét magyar előnyt regisztrálhattunk (8-7), 11-11-nél Trefilov időt is kért, ha már ilyen remek lehetőség adódott, üvöltözött kicsit Posztnovával. Két perccel a félidő vége előtt Radulovics nyolcadik találatával 14-12-re módosult az állás, s bár Szergejeva még hátrányból szerzett egy gólt, a félidő magyar előnnyel zárult (14-13).
A második félidő két orosz góllal indult, Kulcsár találata azonban 16-15-re módosította az állást. Tureyjel nem igazán tudott mit kezdeni a védelem, a balszélső nagyon élt a lehetőségekkel. Nyolc perc elteltével aztán Pálinger a legjobbkor találta meg a ritmust, zsinórban négy ziccert védett, Mehlmann és Nagy élt is ezekkel a lehetőségekkel (19-16).
Aztán jött egy kis magánszám: a két játékvezető egyet nem értéséből Kindl jogtalan kisbüntetést kapott, Kiss Szilárd pedig sportszerűtlen módon besétált a pályára reklamálni. A hangulat átragadt a játékosokra is, szerencsére csak orosz oldalon: a 47. percre 23-17-re nőtt a hazai előny.
Hogy a vége izgalmas legyen kicsit, a norvég játékvezető-páros próbált gondoskodni, néha egyedi értelmezést nyert a kiállítás fogalma, Ferling azonban hátrányban is képes volt gyors indulásra és gólszerzésre. 26-21-ről a hajrá perceiben ugyan még három gólra feljött az ellenfél, Radulovics két és fél perccel a lefújás előtt hetesből végleg szertefoszlatta az orosz éremálmokat.
A vége 29-25 lett, a magyar válogatott bronzéremmel búcsúzott a hazai közönségtől. Ráadásul Radulovics a mostani 12 találatának köszönhetően, összesen 72 góllal a torna legeredményesebb kézilabdázója lett.