1906-ban ezen a napon született Guillermo Stábile, az argentin labdarúgás történetének első világsztárja. Rendkívüli gyorsasággal áldotta meg a teremtő, hiszen már 15 éves korában 11 másodperc alatt futotta a 100 métert, így gyerekként inkább az atlétikával kacérkodott.
A labdarúgással egy kis Buenos Aires-i klubnál, a Sportivo Metannal ismerkedett meg, de innen már egyenes út vezetett a Huracánhoz. 1925-ben és 1928-ban bajnokságot nyert a csapattal, az első, 1930-as világbajnokságon pedig ezüstérmet a válogatottal. Az uruguayi tornán nyolc találatot szerzett (köztük a vb-k történetének első mesterhármasát), így ő lett a sorozat gólkirálya.
Rögtön lecsapott rá az olasz Genoa, így pályafutását Itáliában folytatta. Később játszott még a Napoliban, majd a francia Red Star Paris-ban. 1939-ben tért haza Argentínába, ahol rögtön rábízták a válogatott irányítását. Nagyon jó döntés volt, hiszen Stábile két etapban (az első szakasz 1958-ig tartott, majd kis megszakítás után 1960-ig dolgozott a nemzeti csapatnál) 127 mérkőzésen irányította a legjobb argentin labdarúgókat, győzelmi mutatója jobb volt mint 75 százalék.
A labdarúgás történetében mindössze hét szövetségi kapitány jegyez nála több válogatott mérkőzést. Jól mutatja karrierjének sikerességét, hogy mind a mai napig csupán négy szakember tudott minimum két Copa Américát nyerni: az uruguayi Ernesto Figoli és Juan Carlos Corazzo, valamint az argentin Alfio Basile kétszer-kétszer diadalmaskodott, míg Stábile hatszor (1941, 1945, 1946, 1947, 1955, 1957). A remek szakember 1966. december 26-án hunyt el.