Róth: Bizalmatlan légkörben nehéz eredményt elérni

Ami a magyar labdarúgó-válogatottnak nem sikerült a világbajnoki selejtezők során, azt megcselekedte az U21-es csapat, amely óriási bravúrral kiharcolta a továbbjutást Eb-selejtezőcsoportjából. A pótkvalifikáció előtt álló együttes szövetségi edzője, Róth Antal a Vendégszobában elmondta, tanítványai legnagyobb erényének a csapategységet tartja. Az egykori pécsi válogatott védő elégedett pályafutásával, még résztvevőként sem tudja megfejteni, mi lehetett az 1986-os mexikói kudarc oka, s a kollegialitás elvében nem nyilatkozott Lothar Matthäus munkájáról.

Biztos sokan megkérdezték már, de mégis... Ön szerint mi a baj a magyar fociban? A politikus válaszok már nem elégítik ki az embereket. (holmi_05)
- A probléma összetett, mindenkinek van benne felelőssége. Az előrelépés lehetőségét abban látom, ha mindenki elsősorban a saját feladatát próbálja meg tökéletesen elvégezni, és nem a másik munkáját kritizálja. Bizalmatlan légkörben nagyon nehéz eredményt elérni. A labdarúgásban dolgozók egymástól függnek, egymástól függetlenül képtelenség tartós jó eredményt elérni. Ezért is bízunk abban, hogy előbb-utóbb ez a bizalom újra a régi lesz.

Ön szerint miért lehet az, hogy fiatal játékosaink 90%-a a nagyválogatottban 'elfelejt' focizni? (vizoo)
- A labdarúgás olyan, mint a kerékpározás: nem lehet elfelejteni egyik napról a másikra.

Ha megnézek egy magyar bajnokit, fura érzés fog el. Nincs három jó passz, folyamatos játék, se egy jó labdalevétel, se erőnlét, se önbizalom, és még sorolhatnám. Ez szerintem a magyar edzők hibája, és most hagyjuk, hogy milyen príma itt az edzőképzés. Nem az. Ön szerint? (cool)
- Összességében a magyar bajnoki mérkőzések valóban messze vannak a külföldi bajnokságok színvonalától, ez azonban nem csak a pályán szembetűnő. Magyarországra ellátogató neves edzők mérkőzés utáni nyilatkozataiban mindig kiemelik, hogy nézők nélkül és a játékosokhoz, szurkolókhoz méltatlan körülmények között sokkal nehezebb teljesíteni. Visszautalnék az előbbi véleményemre, amikor a labdarúgás különböző szegmenseinek összetartozását hangsúlyoztam. Egymás nélkül nehéz dolgunk van.

A méltatlan körülményeket hagyjuk. Szerbiában például egy kicsit tudnak focizni, pedig a körülmények borzasztóak bizonyos helyeken. Az azonban kétségtelen, hogy ott nem hagyták megutáltatni a focit az emberekkel. Sőt! De azt is meg lehet nézni, a törököknél hogyan indult el a fejlődés, pedig ott is borzalmas volt minden 10 éve. (cool)
- Természetesen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy magyarázkodjak, senki nem kötelez bennünket arra, hogy általunk méltatlannak vélt környezetben dolgozzunk, saját magunk választottuk ezt a hivatást, pusztán csak a tényszerűség kedvéért említettem meg, e tekintetben is hátrányban vagyunk az ellenfelek nagy százalékával.

Hogy emlékszik vissza a focista pályafutására? Mit tart a legnagyobb sikerének? Kivel szeretett a legjobban játszani? Melyik volt a kedvenc magyar csapata? Ki volt a legnehezebb ellenfél az életében? (holger_12)
- Pályafutásom kapcsán nincs bennem hiányérzet, ennyi jutott, a legnagyobb sikernek azt tartom, hogy részese lehettem annak a csapatnak, amely kiharcolta és részt vett a mexikói világbajnokságon 1986-ban, továbbá azt, hogy a PMSC-vel ezüstérmet szereztünk a magyar bajnokságban. Emellett nagyon büszke vagyok arra, hogy vidéki játékosként kétszer választottak az év labdarúgójának. Neves ellenfelekkel találkoztam pályafutásom során, de valamennyi alkalommal sportszerű csatát vívtunk, minden ellenfelemet egyformán tiszteltem.

Ki volt a legjobb magyar és külföldi játékos, aki ellen játszhatott? (cool)
- Törőcsik András, Nyilasi Tibor, Détári Lajos, Rudi Völler, Marco van Basten, Romario.

Mesélne a mexikói fiaskóról? Mi volt az igazi probléma? Annyi béna nyilatkozat volt itt már, hogy csak találgatni lehet az igazságot. Ön ott volt és átélte a 0-6-ot. Hogy emlékszik vissza? (cool)
- Annyit tudok mondani, amennyit a velünk dolgozó szakmai stábnak is elmondtam, nem éreztem jó fizikai állapotban magam, olyan érzésem volt, mintha járni sem tudnék, ilyen "háttérrel" pedig csak kínlódni lehet a pályán. Természetesen akkor nem gondoltam volna, hogy az ottani fiaskó mára a jó emlékek kategóriájába kerül, hiszen utoljára akkor voltunk világbajnokságon. Egyébként a kudarcnak nyilván ezen kívül, amit elmondtam, rengeteg más összetevője is lehetett.

És mi volt az oka, hogy erőtlen volt a szovjetek ellen? A tengerszinthez képesti magasság? Vagy valami kaja? (colo_colo)
- Valószínűleg nem csak egyetlen oka volt annak, hogy erőtlenül játszottunk, csak találgatni lehet az igazi vagy a fő okot. Azonban sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a sok negatív összetevő, amire részben ön is utal, éppen a szovjetek ellen csúcsosodott ki.

- Gyerekkoromban ön volt a kedvenc focistám. Debreceni vagyok, sokszor láttam élőben játszani. Sajnáltam, amikor megsérült. Hogy van? (badoka)
- Örülök, ha még él olyan ember, aki látott futballozni, és ráadásul kellemes emlékei is vannak ezzel kapcsolatban. Libabőrös leszek, amikor azzal szembesülök, hogy nem csak a magam szórakoztatására futballoztam. Sérülésem miatt "korán" abbahagytam a labdarúgást, de köszönöm, egészséges vagyok.

Köszönöm az érdeklődést, bízom benne, hogy sokukkal személyesen is fogok tudni találkozni november 11-én, amikor hazai pályán fogadjuk nagynevű ellenfelünket, Olaszországot. Céljaink megvalósításához szükségünk van minden olyan magyar labdarúgást szerető szurkolóra, aki elfogadja, hogy nehéz helyzetünk ellenére is mindent elkövetünk azért, hogy ne csak magunknak, hanem nekik is örömet tudjunk szerezni.

Bízom benne, hogy egymásra találunk. Köszönöm!