Ukrajna

 

Ukrajna önálló országként először az 1998-as világbajnokság selejtezőin indult el, de az ukránok korábban is nagy szerepet játszottak a világ labdarúgásában. A szovjet válogatott színeiben jó néhányan megfordultak a vébéken, hiszen a Dinamo Kijev a hetvenes és a nyolcvanas években is meghatározó volt a Szovjetunióban, sőt, a nemzetközi porondon is.

A legemlékezetesebb ebből a szempontból az 1986-os világbajnokság, amikor kevéssel a torna előtt a friss KEK-győztes Dinamo Kijev mesterét, Valerij Lobanovszkijt nevezték ki a nemzeti tizenegy élére, és ő szinte egy az egyben a kijevi tizenegyet küldte pályára Mexikóban.

A szovjetek nem is játszottak rosszul (erre mi, magyarok különösen jól emlékezhetünk, hiszen 6-0-s vereséget szenvedtünk a két válogatott mérkőzésén), de végül nem jutottak a legjobb nyolc közé, mivel egy emlékezetes összecsapáson, hosszabbításban 4-3-ra kikaptak Belgiumtól a nyolcaddöntőben. Ugyanakkor jellemző, hogy az év végén a szovjet (azaz ukrán) Igor Belanov kapta meg az aranylabdát...

1986. július 15., León
Belgium - Szovjetunió 4-3 (0-1, 2-2, 3-2)
Campo Nuevo-stadion, 32 ezer néző
vezette: Fredriksson (svéd)
Belgium: Pfaff - Grün (Clijsters, 111.), Gerets (L. van der Elst, 101.), Renquin, Vervoort, Scifo, Demol, Ceulemans, Vercauteren, Claesen, Veyt. Szövetségi kapitány: Thys.
Szovjetunió: Daszajev - Besszonov, Gyemjanyenko, Kuznyecov, Bal, Zavarov (Rogyionov, 73.), Alejnyikov, Jakovenko (Jevtusenko, 80.), Jaremcsuk, Belanov, Rac. Szövetségi kapitány: Lobanovszkij.
gól: Scifo (56.), Ceulemans (78.), Demol (102.), Claesen (109.), illetve Belanov (28., 70., 111. - a harmadikat 11-esből)

Ami az ukrán válogatottat illeti, az 1998-as világbajnokság selejtezőjében próbálkozott először a részvétel kiharcolásával, és rögtön közel is került a kvalifikációhoz, hiszen csoportjában - megelőzve Portugáliát - a második helyet szerezte meg Németország mögött. A pótselejtezőn aztán Horvátországgal került össze a gárda, és a két kelet-európai együttes meglehetősen kiegyensúlyozott párharcot vívott: a horvátok hazai pályán 2-0-ra nyertek, majd a visszavágón az ukránok már a negyedik percben vezetést szereztek, és úgy tűnt, ledolgozhatják a hátrányukat, azonban a játékvezető, a norvég Rune Pedersen egy teljesen szabályosnak tűnő góljukat nem adta meg, és nem sokkal később a kroátok kiegyenlítettek. Így aztán Davor Sukerék utaztak Franciaországba, ahol végül bronzérmet szereztek.

Négy évvel később az ukrán válogatott megint második lett selejtezőcsoportjában, akkor Lengyelország előzte meg Andrij Sevcsenkóékat (Fehéroroszország és Norvégia viszont mögéjük szorult), akiknek így ismét pótselejtezőt kellett játszaniuk. Fortuna megint nem állt az ukránok mellé, mert az ellenfél ezúttal Németország volt, amely a kijevi 1-1-es döntetlent után hazai pályán 4-1-re nyert, és így elütötte Ukrajnát a világbajnoki szerepléstől. A Nationalelf a vébén aztán ezüstérmes lett, vagyis az ukránok kétszer is egy későbbi érmes ellen estek ki a pótselejtezőn. Talán ezért nem bíztak most semmit sem a véletlenre, és biztosították be a kijutást egyenes ágon.