Európa-bajnoki selejtező, C csoport:
Magyarország - Norvégia 1-4 (0-3)
Budapest, Szusza Ferenc-stadion
v.: Vink (holland)
Magyarország: Király - Fehér, Éger, Juhász (Vanczák, 65.), Lőw - Horváth A. (Kiss Z., 61.), Molnár, Dárdai - Gera, Huszti - Sowunmi (Torghelle, 80.)
Norvégia: Myhre - Rambekk, Hagen, Hangeland, Johnsen - Strömstad (Braaten, 62.), Andresen, Haestad (Larsen, 85.), Pedersen - Solskjaer, Carew (Iversen, 76.)
gól: Gera (88., tizenegyesből), illetve Solskjaer (15., 54.), Strömstad (32.), Pedersen (41.)
sárga lap: Éger (61.), Torghelle (81.), Johnsen (84.)
Tíz. Ennyi alkalommal próbálkozott a magyar labdarúgó-válogatott az iraputói, Szovjetunió elleni 0-6-tal fémjelzett mexikói világbajnokság óta, hogy kivívja a soron következő világversenyen, Európa-, illetve világbajnokságon történő részvételt, mindannyiszor sikertelenül. Az 1986 óta eltelt húsz év egyetlen említésre méltó válogatott eredménye a Dunai Antal-vezette olimpiai csapathoz köthető, amely kijutott, majd tisztességgel helytállt az 1996-os atlantai olimpián.
A felnőttcsapat tizenegyedik nekifutását az a Bozsik Péter vezényli szövetségi kapitányként, aki klubedzőként bajnokságot nyert a Zalaegerszeggel, majd a Ferencváros 1995-ös BL-főtáblás vitézkedése óta a leghangzatosabb sikert érte el: a zalaiakkal legyőzte a Manchester Unitedet a 2002-es BL-selejtező első összecsapásán. 2006-os kapitányi kinevezése óta a nemzeti csapattal vállalható meccset játszott Manchesterben a világbajnokságra készülő angol válogatottal, majd az Eb-selejtezők főpróbájaként biztató játékkal aratott idegenbeli győzelmet Bécsben az osztrákok ellen.
A norvégok elleni selejtező helyszíne sokáig kérdéses volt, az utolsó pillanatban azonban eldőlt, hogy a megviselt gyepszőnyegű Puskás-stadion helyett a lényegesen kisebb befogadóképességű, ám minden igényt kielégítő újpesti arénában rendezik az összecsapást.
Az első negyedórában nem jegyezhettünk fel komoly lehetőséget egyik oldalon sem, mindkét csapat körülbelül azt hozta, amire előzetesen számítani lehetett. A norvég válogatott saját térfele minden egyes négyzetcentiméterét megszállva rendkívül szervezetten védekezett, Bozsik Péter együttese pedig próbált fogást találni az ellenfélen. Az első negyedóra végén aztán a semmiből, egy egészen elképesztő egyéni hibát követően megszerezték a vezetést a vendégek, ezzel pedig - bárt akkor ezt még nyilván nem tudtuk - kezdetét vette a magyar válogatott vesszőfutása.
A kép csalóka: ekkora küzdelemről szó sem volt |
És ha mindez valakinek még nem lett volna elég, a félidő hajrájában jött Pedersen, és egy újabb - szépnek szép, ám ezúttal is elkerülhető - góllal már az első félidő végén teljessé tette a magyar csapat szomorújátékát.
A második félidő gyakorlatilag értékelhetetlen volt, az első játékrészben történtek annyira megviselték mindkét csapatot (pozitív, illetve negatív értelemben), hogy nem alakult ki folyamatos játék. A norvégok kaptak még egy gólt ajándékba, ezt követően pedig mosolyogva, könnyedén passzolgattak, de még így is - vagy tán éppen ezért - további gólokat lőhettek volna. A vendégszurkolók önfeledten vonatoztak, a rendkívül csalódott magyar tábor pedig vastapssal jutalmazta a norvég helyzeteket.
A magyar válogatott teljesítményéről sok mindent elárul, hogy tulajdonképpen az egész mérkőzésen nem akadt említésre méltó gólszerzési lehetősége, illetve az is elgondolkoztató lehet, hogy a 80. percben pályára küldött - önmagára a figyelmet sokszor sokkal inkább kemény szabálytalanságaival, mintsem játékával felhívó - Torghelle a neki szabott tíz percben sokkal több mindent csinált, mint Sowunmi Thomas nyolcvan perc alatt.
A sokkoló(?) vereség után szerdán Boszniában folytatja a magyar válogatott, és jelen pillanatban elképzelhetetlennek tetsző formajavulásra lenne szüksége, hogy legalább a pontszerzés reményében vegye fel a harcot a selejtezők első körét 5-2-es máltai győzelemmel abszolváló hazai csapattal.