Foghíjas válogatott a birkózóknál

A 2007-es esztendő első birkózóversenyének (ahol a nők, a felnőtt, junior és ifjúsági férfiak indultak szabadfogásban) a csepeli sportcsarnok adott otthont az elmúlt hétvégén. Jó ötletnek bizonyult, hogy több korosztály együttesen képviseltette magát, hiszen közel 200 induló lépett szőnyegre, és izgalmas csatákat láthatott a szép számú publikum. Gulyás István szövetségi kapitány árgus szemmel nézte a birkózókat, és a véleményét sem rejtette véka alá.

- Milyen tapasztalatokat gyűjtött a csepeli versenyen?
- Minden korosztályt néztem, és bizony nagyon jó mozgású és tehetséges ifjúsági és junior korú versenyzőket láttam, ami biztató lehet a jövőre nézve. Remélem, mindegyikükben lesz annyi kitartás, hogy még évekig a szőnyegen maradnak. Ami a felnőtteket illeti, érzékelhető volt, hogy a válogatott tagjai kicsit fásultabbak, ám nekik kötelességük a hazai mezőnyt maguk mögé utasítani. Hatos Gábor, Ritter Árpád és Kiss Gergely az előzetes várakozásnak megfelelően begyűjtötték az aranyérmeket. A többi súlycsoportban inkább a fiatalokra fókuszáltam, hiszen még nem tudom, hogy 55 és 66 kilogrammban ki fog indulni a szófiai Európa-bajnokságon április végén, illetve az olimpiára kvalifikáló világbajnokságon szeptemberben. Az kiderült, hogy nehézsúlyban az eltiltását töltő Aubéli Ottót egyelőre senki sem tudja pótolni a válogatottban, mert annyira kiemelkedik a honi mezőnyből. A 60 kilósoknál Wöller Gergő és a nagyon tehetséges Tőzsér Sándor csatáját néztem volna meg, de előbbi szintén a büntetését tölti.

- A két válogatott versenyző azért nem indulhatott az év első viadalán, mert januárban a birkózószövetség tiltása ellenére a német Bundesligában versenyeztek. Mindez önt, a válogatott vezetőjét hogyan érintette?
- Kíváncsian várom, hogy mi lesz a szövetség döntése, amelyet február 9-én hoz majd meg. Egyelőre nem tudom, milyen további retorziók várnak a fiúkra. Az viszont világosan látszik, hogy a szövetség az idén a rendet és a fegyelmet maximálisan megköveteli a birkózóktól.

- Az olimpia előtti esztendő nagyon sokszor vízválasztó a sportolók számára. Ez hatványozottan igaz azokban a sportágakban, ahol egy-egy kvalifikációs világbajnokság dönt az ötkarikás kvótákról. Teljesen másképp ébredt 2007 január elsején, mint egy évvel ezelőtt?
- Remélem, hogy nemcsak én, hanem versenyzőim is másképp keltek föl, mert ez az év tényleg sorsokról, pályafutásokról dönthet, akár pozitív, akár negatív irányban. Mint edző, nekem az a feladatom, hogy kellőképpen motiváljam a társaságot, és olyan ellenfelekkel birkózzanak a felkészülés során, akiktől van mit ellesni, illetve tudjanak fejlődni. Az erőltetett menetet tulajdonképpen már tavaly decemberben megkezdtük. Héthetes edzőtáboron vagyunk túl, és ez az az időszak, amelyet minden sportoló utál, hiszen az alapozás nagy része most zajlott. Szőnyeget csak ritkán láttak a fiúk, és naponta háromszor edzettek. Budapesten kezdtünk, aztán három hétig Brassóban voltunk, ahol a körülményekkel és a szolgáltatással is meg voltam elégedve. A következő hetekben sem leszünk sokat otthon, hiszen megyünk Tatára, aztán újabb budapesti felkészülés következik, és zárásképp az Európa-bajnokság előtt két héttel már Bulgáriában próbálunk csúcsformába kerülni.

- Sokan azt mondják, hogy az Eb-nek semmi jelentősége, hiszen a világbajnokság lesz fontos. Ezzel mennyire ért egyet?
- Az tény, hogy a vb az év fő eseménye, de a presztízse az Európa-bajnokságnak ugyanakkora marad, mint bármelyik évben. Kétszer kell a versenyzőimnek a legjobbat nyújtaniuk: egyszer áprilisban, aztán szeptemberben. Senkire nem fogok megharagudni, ha az Európa-bajnokságon érmet nyer.

Tomka Tivadar