A magánember
Kubala László 1927. június 10-én született Budapesten. Szülei az akkori Csehszlovákia területéről származnak. Édesapja lengyel-szlovák, édesanyja magyar-szlovák gyökerekkel rendelkezik. Kubala három különböző válogatottban játszott, önmagát "világpolgárnak" tartotta.
2002. május 17-én hunyt el Barcelonában.
A sportoló
A világ egyetlen három válogatottban (magyar, csehszlovák, spanyol), is szerepelt labdarúgója. Itthon a Ferencváros, valamint a Vasas csapatában játszott, külföldön a Barcelonával ért el nagy sikereket. Játékosként négyszeres spanyol bajnok, 5-szörös kupagyőztes, 2-szeres VVK-győztes, Európa-válogatott. Szakvezetőként kétszeres szaúdi bajnok az al-Hilallal (1985, 1986), olimpiai bajnok a spanyol válogatottal (1992). 1995-ben 12 meccs erejéig a paraguayi válogatottat is irányította.
1999-ben, a Barcelona 100. évfordulóján, a Katalan TV szavazásán a szurkolók a klubtörténet legjobb játékosává választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff vagy Diego Maradona. Emelett megszavazták sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak, aki a 20. században játszott. Csak Alfredo Di Stefano-t találták jobbnak. Végül a spanyol kormány a sport Nagykeresztjét adományozta neki.
A színész
Ladislao, ahogy Spanyolországban nevezték, három filmszerepet vállalt - meglepetést nem okozott, hiszen mindhárom alkalommal önmagát alakította. Első filmje, a önéletrajzi ihletésű "Los ases buscan la paz" 1955-ben készült, ezt követte a "La téchnika del fútbol" (1970), illetve a "Ciento catorce goles" (1971) című produkció.