A The Championship névre keresztelt angol második vonalból az első két helyezett harcolja ki egyenes ágon a Premier League-be kerülést, és az idén ez a két együttes a Sunderland AFC, illetve a Birmingham City volt.
Két olyan klub került fel tehát a legjobbak közé, amely egy évvel korábban esett ki onnan, vagyis visszakerülésük tulajdonképpen papírformának számít, gondolhatnánk, ami részben igaz is, ugyanakkor az előző két szezonban egyik, a Premier League-ből frissen kiesett csapat sem jutott vissza az elitbe, arra pedig, hogy ketten is rögtön kiharcolják a visszajutást, 1998 óta nem volt példa. Ha pedig az osztályozót a West Bromwich Albion nyerné meg, akkor az a példátlan eset fordulna elő, hogy mindhárom tavaly kiesett gárda azonnal visszakerülne a legjobbak közé - Angliában ez még sohasem történt meg.
A visszajutás a Birmingham City esetében számít kisebb meglepetésnek, még úgy is, hogy a kiesést követően az egyesülettől jó néhány meghatározó futballista távozott. A Liverpool FC például birminghami klubrekordnak számító összegért, 9,1 millió euróért vette meg Jermaine Pennantot, de elment még Mario Melchiot, Jirí Jarosík, Nicky Butt és Emile Heskey is.
A menedzser, Steve Bruce viszont maradt a posztján, és a szakember amellett, hogy a Bolton Wandererstől megszerzett két rutinos védőt Bruno N'Gotty és Radi Dzsaidi személyében, inkább olyan focistákat igazolt, akikben megvolt a kellő bizonyítási vágy. Camerone Jerome és Gary McSheffrey egyaránt a másodosztályból érkezett, az Arsenal FC pedig három fiatal focistát is kölcsönadott a birminghamieknek Fabrice Muamba, Nicklas Bendtner és Sebastian Larsson személyében.
Utóbbi három labdarúgó különösen jól bevált, olyannyira, hogy Larssont a télen végleg meg is vették az Ágyúsoktól, és szeretnék megtartanu Muambát, illetve a 11 találattal a házi góllövőlistán a második helyen végzett, és a dán nagyválogatottban is góllal debütált Bendtnert is, ami nem lesz egyszerű, mert ha az Arsenal esetleg nem is tartana igényt rájuk, más élvonalbeli egyesületek szintén bejelentkeztek értük.
A csapat egyébként gyengén kezdte az idényt, olyannyira, hogy amikor októberben a 12. fordulóban a Birmingham otthon kikapott a Norwich Citytől, a drukkerek Bruce távozását követelték, a vezetőség azonban kitartott a tréner mellett, aki vissza is vezette a gárdát a legjobbak közé - még úgy is, hogy januárban még egy kulcsembert eladtak a középhátvéd Matthew Upson személyében.
A nagyobb szenzációt inkább a Sunderland AFC feljutása jelentette, elsősorban a gárda edzőjének személye miatt, a Fekete Macskák kispadján ugyanis az egykori kiváló futballista, Roy Keane ül. Az előző szezonban a Premier League-ben új negatív rekordot felállított klubnál a nyáron nagy volt a bizonytalanság, hiszen az egyesületnek új tulajdonosa lett a volt kiváló ír csatár, Niall Quinn által vezetett konzorcium képében. Az első négy találkozón maga Quinn ült le a kispadra - és a Sunderland mind a négy találkozót elveszítette. Az új elnök akkor nevezte ki szakvezetőnek egykori válogatottbeli játékostársát, Roy Keane-t, akinek semmilyen edzői tapasztalata nem volt, ám a rizikó maximálisan bejött.
Pedig sokan féltek attól, hogy a játékosként heves vérmérsékletű és kompromisszumot nem nagyon ismerő Keane nem fogja megállni a helyét a sokszor nagy higgadtságot igénylő pozícióban, ám a szakember amellett, hogy maximális fegyelmet követelt meg (márciusban három focista lekésett a csapatbuszról a Barsnley FC elleni meccs előtt, amiért példásan megbüntették őket - a késők között volt egyébként a magyar kapus, Fülöp Márton is), visszaadta a focisták önbizalmát.
És nem mellékesen eredményes volt: a Sunderland tavasszal produkált egy 17 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot, és a jelek szerint nem csak a feljutás, hanem az első hely is motiválta a gárdát - a sunderlandiek az utolsó fordulóban is teljes erőbedobással küzdöttek, és meg is nyerték a The Championshipet. Érdekesség egyébként hogy a Quinn-Keane páros négy ír focistát is a klubhoz vitt, így a keretben hat ír található - és persze a szakmai stáb is Írországból származik.