Szávay: Mindent megteszek a top 10-be jutásért

Fantasztikus US Open-szereplésének köszönhetően nyolc helyet lépett előre a nőitenisz-világranglistán Szávay Ágnes, aki jelenleg a 23. pozíciót foglalja el. A magyar játékos az amerikai nyílt teniszbajnokságon egyéniben a legjobb nyolc közé jutott, ott a későbbi döntős orosz Szvetlana Kuznyecova ellenében búcsúzott. Párosban pedig a cseh Uhlirova oldalán elődöntőt játszott, s a rangsor 42. helyéről a 23. pozícióba lépett fel. Klasszisunktól még a torna alatt sikerült mailben választ kapni néhány kérdésre,  ezt mérkőzések utáni sajtóinterjúkból, illetve blogjából egészítettük ki.

• Szávay Ágnes újra itthon
• Szávay találkozóra várja rajongóit kedden
• Tudjon meg mindent Szávay Ágnesről!
• Szávay 16 évesen meglátogatta szerkesztőségünket
• Képgaléria Ágiról

- Hogyan lett teniszező?
- A szüleim csak hobbiból játszottak, ők vittek le először a pályára. Megszerettem, újra és újra visszajártam, mert nagyon élveztem.

- Ki volt a példaképe, kit szeretett nézni játék közben?
- Nagyon élveztem Steffi Graf és Andre Agassi játékát, ők alkották az én álomcsapatomat. De most természetesen Roger Federer a favorit, fantasztikus.

- A folyamatos távollét miatt nincs honvágya soha?
- Amikor jól játszom, akkor nincs. De ha kikapok a torna első fordulójában, s tudom, hogy még 4-5 napot ott kell töltenem, s csak úgy utazom tovább az újabb versenyre, akkor nagyon.

- Mit szeret a tenisz mellett?
- Imádom a lovakat, szeretek lovagolni. Egyébként meg rajongok a labdajátékokért.

- Meglepődött saját sikerén?
- Igen, nagyon, de inkább boldognak éreztem magam, mert jól játszottam.

- Mindössze a harmadik Grand Slam-versenyeden vett részt, s máris negyeddöntőig jutott. Idén mitől megy jobban a játék?
- Egyszerűen jól jött ki a lépés. Tavaly volt egy súlyos betegségem, s a mononukleózis miatt csak szeptemberben kezdtem el ismét teniszezni. Azóta folyamatosan javulok, sokkal magabiztosabb vagyok, egyre jobban játszom.

- A hírek szerint két edzővel dolgozik.
- Igen, Kuharszky Zoltán és Bocskai József segít, felváltva kísérnek el a versenyekre.

- Hogy bírja az állandó utazgatást?
- Nem könnyű, mert folyamatosan hotelt kell változtatnom, sohasem aludhatok ugyanabban az ágyban. De könnyebb beletörődni, mint küzdeni ellene, hiszen tenni ellene nem tudsz.

- Könnyűnek vagy nehéznek találta a váltást a junior és a profi tenisz világa között?
- Nem egyszerű, azt hiszem, a legnagyobb különbség a fejekben van, s természetesen a profik jobbak. Juniorok között tapasztalatot lehet szerezni, csakúgy, mint egy Grand Slam-tornán.

- Magabiztosnak tűnik a pályán. Mennyi időbe telt, hogy megszokja a profi meccsek gyorsabb iramát, s valóban magabiztos legyen?
- Ha valaki jó a juniorok között, akkor elég magabiztosságot szerez ahhoz, hogy elinduljon egy WTA-tornán. Amikor befejeztem a teniszt a juniorok között, már 150. voltam a világranglistán.

- Mennyi erőt vett ki, hogy párosban és egyéniben is pályára kellett lépnie? Vagy ez éppen azért jó, mert így folyamatosan játékban tud maradni?
- A New Haven-i verseny nagyon sokat kivett belőlem, és ott fel is kellett adnom a párost, mert nem szerettem volna a hátamat kockáztatni. Az edzőm biztatott, hogy ő ismer egy nagyon jó specialistát a New Yorkban, aki biztos segíteni fog. Nagyon sokat köszönhetek az orvosoknak, nélkülük nem tudtam volna játszani. A US Openen sem volt egyszerű, hiszen ott még a mezőny is sokkal erősebb, mint egy WTA-versenyen, de mivel az orvosaim elég jól rendbe hozták a sérülésem, ezért mertem vállalni a párost. Párosozni egyébként nagyon szeretek, mert egy bemelegítésnek fogom fel az egyénihez. Akkor nehéz egy kicsit, ha döntő szetteket kell játszani, mert akkor elfáradok, mind szellemileg mind pedig fizikailag.

- Milyen visszhangja volt menetelésének a játékosok között?
- Nagyon jól esett, hogy odajöttek hozzám például az étteremben, gratuláltak, beszélgettek velem, megkérdezték, hogy van a hátam. Ismernek már és tudnak rólam, ami nagyszerű érzés.

- A játék melyik elemében kéne még fejlődnie? Az utóbbi időben miben fejlődött a legtöbbet?
- Úgy érzem a szervám sokat fejlődött az elmúlt időben. A tenyeresemet egy szintre szeretném hozni a fonákommal, és akkor nem lesz gond az alapvonal játékommal. A fitneszem is nagyon sokat javult az elmúlt évhez képest.

- Mennyire érezte a Grand Slam-torna hangulatát, forgatagát? Jut-e ilyenkor másra idő a meccseken és a pihenésen kívül?
- Sajnos nem. A forgatagból abszolút érzékelek mindent, hiszen nagyon sok rajongó vesz minket körül még az edzőpályán is vagy amikor kilépünk az öltözőből. Másra nagyon nem jut időm, csak ha vége a versenynek, és esetleg nem kell azonnal továbbutaznunk. A városból azonban akkor sem tudok sok mindent megnézni, de vásárlásra néha jut időm. Ilyenkor veszem meg a családtagjaimnak az ajándékokat. Egyébként a hotelek legtöbbször a pálya közelében vannak, azok pedig mindig messze esnek a központtól, ami szintén megnehezíti a helyzetet.

- A budapesti rajongók már tűkön ülve várják a decemberi, Ana Ivanovic elleni bemutatómeccsét. Lehetséges, hogy mire eljön a találkozó, már előrébb lesz a ranglistán, s nem is a szerb játékos lesz a sztár?
- Köszönöm a bizalmat, én is várom a bemutatót nagyon, egyrészt mindig szeretek itthon játszani hazai közönség előtt, másrészt Anával nagyon jó barátságban vagyunk. A teniszt pontra játsszák, és bármi megtörténhet egy versenyen, ezért nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni a rangsort illetően, de mindent megteszek, hogy minél előbb a legjobb 10-ben legyek.

- Lát esélyt arra, hogy belátható időn belül akár világelső is legyen?
- Esélyt mindenre látok, csak keményen kell dolgozni érte. Én mindent el fogok követni, hogy ne okozzak csalódást se magamnak se pedig a rajongóimnak.

- Milyen tanulságokat szűrt le eddigi legnagyobb Grand Slam-sikeréből?
- A sajtóból és a hozzászólásokból úgy érzem, mintha én valamilyen kivétel lennék, mintha ez másnak nem sikerülhetne. Higgyék el, sok tehetséges ember van ebben az országban. Én nem kivétel vagyok, csak valaki, aki dolgozott, bízott és szerencséje volt. Ne adjuk fel soha, és akkor, ha esetleg nem sikerül, amit megálmodtunk, legalább elmondhatjuk: mi ott voltunk és megpróbáltuk. Megtettünk mindent, de valamiért nekünk nem sikerült. Mindig lesz valaki más, akinek segíthetünk és elmondhatjuk, hogy mi hol rontottuk el. Segítsünk a következő nemzedéknek, és legyünk rájuk büszkék, ha nekik sikerül majd!