Vágólapra másolva!

Rögbi-vb: a döntőn a játék jövője a tét

2007. október 18. 14:24

Szerdán este húsz perc alatt elkapkodták az utolsó kétezer piacra dobott jegyet a rögbi-világbajnokság döntőjére, ahol a fegyelem és a játékosság összecsapását várják a rajongók és a szakértők. Dél-Afrika a két csapat csoportbeli találkozóján megsemmisítő vereséget mért Angliára, de a címvédő páratlan feltámadása végül visszavágással is zárulhat. Az óriási várakozás szinte jelentéktelenné teszi az előmeccset, pedig ott a házigazda Franciaország vághat vissza Argentínának a nyitómeccsen elszenvedett vereségért.

Könnyen megtörténhet, hogy Új-Zéland elveszíti 2004 júniusa óta őrzött első helyét a Nemzetközi Rögbiszövetség (International Rugby Board, IRB) világranglistáján, és ezzel a "világ legjobb rögbisei" nimbuszt alátámasztó egyetlen megkerülhetetlen tény cáfolódik meg. Ehhez mindössze annyi szükséges, hogy Dél-Afrika egyetlen ponttal megverje Angliát a világbajnokság szombati döntőjében. Ugyanakkor, ha a Springboks több mint 15 ponttal kikap, a torna meglepetéscsapatának számító címvédő visszaveheti 2004 márciusában elvesztett első helyét, három és fél év után foglalva vissza az északi féltekének a világelsőséget.

A vb elődöntői alaposan felkavarták a világranglista az első hat helyezettjének sorrendjét. Argentína 37-13-as vereségével a negyedikről a hatodik helyre pottyant, míg az angoloktól vesztes franciák a másodikról a negyedikre csúsztak vissza. Dél-Afrika ismét elfoglalta a második helyet, de ha a most harmadik angolok szombaton nyernek, megint eggyel lejjebb lesznek, akárcsak Anglia, hiszen a bronzmeccsen várható francia győzelem ismét feljebb küldi majd a házigazdákat.

De hagyjuk a matekot, hiszen a legutóbbi hetek bebizonyították, hogy a nemzetközi rögbi elitje sem a számokról, hanem a szenvedélyről szól. Hazament a sokak által idolizált All Blacks, miután Franciaország bámulatos küzdeni tudását meg sem tudta közelíteni a negyeddöntőben, majd a legyőzőik roskadhattak térdre, miután a félelmetesen fegyelmezett és tudatos angolok 14-9-es sikert arattak felettük az elődöntőben szombaton. Mi történt? Ami szokott a labdajátékok kieséses fázisában: egy hiba a második percben, és Josh Lewsey céljával 5-0 Angliának (a kékek torna-legjobbja, Damien Traille volt a vétkes, de azután az egész meccsen szinte a hátán vitte a csapatát), aztán nyugodt francia építkezés, 9-5 oda, de hiába, az angol tolongás brutális ereje és Jonny Wilkinson lába mindent eldöntött: két büntető, majd két perccel a lefújás előtt egy mezőnygól, vége. Ismerős képlet, Anglia pont így nyerte meg a vb-t 2003-ban. Újabb bizonyíték arra, hogy a szép játék, a kreativitás mit sem ér, ha a feszültség a legnagyobb ellenfél.

Érdekes módon a másik elődöntő eredménye nem erre utal: 37-13 a búroknak, akik a második félidőben előbb szétmarcangolták, majd leiskolázták a csodás menetelését cafatokra tépve végző Argentínát. A "középpálya" (ilyen rögbiben nincs, mégis, a leválóktól a centerekig értem a dolgot) játékát örök időkig taníthatják az alapján, amit Dél-Afrika csinált vasárnap: olyan brutálisan, könyörtelenül védekeztek, hogy szinte kéjes, perverz gyönyör látszott az arcukon, és ha elindultak, mintha elektromos sercegést lehetett volna hallani. És akkor még ott volt az a három cél, amit labdaszerzésből vittek, 60-80 métereket nyargalva, igazi antilop módjára. "Uncontested" - ahogy az angol mondja, nehezen fordítható módon, és tényleg, Bryan Habana két megalázó futása, valamint az utolsó húsz perc (a cincálás, ahogyan a nagymacska játszik az áldozatával) ékes bizonyítéka volt annak, miért mondták már a torna előtt, hogy a Webb Ellis-kupa legjobb helye a dél-afrikai kezekben lenne.

Való igaz, a két döntős csapat közelmúltbeli mérlege is a Boks győzelmét vetíti előre, hiszen tavaly november óta négyből néggyel állnak Anglia ellen, közte két 50 pontos, meg a csoportmeccsek alatt, itt a vb-n aratott 36-0-s sikerrel. Mégis, a legjobban a tavalyi, londoni meccs (14-25, az angolok szempontjából) hasonlíthat a döntőre, hiszen a fehérek rögbi-erődjében, a Twickenham-stadionban emlékeztet a meccsek érzelmi telítettsége a vb-döntőre. Ami butaság, mert meg sem közelíti, persze, de az eredmény szombat este valami hasonló lehet. A legnagyobb különbség a két csapat között a taktikából adódik: a Springboks a "labda-a-kézben" stílusú rögbi híve, míg Angliában inkább azt tanítják: a tolongás csinálja meg a helyzetet, és ha lehet, Jonny rúgja rá. Ennek következtében a Habanáék a vb-n eddig 33 célt vittek, míg Wilkinsonék csak 12-t (pontok tekintetében ez a különbség 263-134), az elmúlt évben lejátszott négy egymás elleni meccsen pedig 19-3 az állás a búroknak. Ugyanakkor az angol védelemre jellemző, hogy a 0-36-os négy célon kívül csak négyet kaptak a vb-n, míg Dél-Afrika összesen kilencet.

És az ezt megelőző találkozásuk, kieséses mérkőzésen a legutóbbi vb-n volt: 2003-ban a negyeddöntőben Anglia 25-6-re lemosta a vetélytársat a perthi negyeddöntőben. És megteheti újra, csak emlékezzünk egy fociból vett történetre (amit érdekes módon angol fórumon is elővesznek): 1954-ben az Aranycsapat 8-3-ra verte Nyugat-Németországot a csoportmeccsek során, de a döntőben a korszak legszebb fociját művelő magyarok hiába vezettek 2-0-ra, a "totális" németek 3-2-re nyertek végül. Pontosan erre lehet most képes az unalmas, de megsemmisítően fegyelmezett és hatékony rögbit játszó címvédő, amely az "isteni Jonny" visszatérése óta nemhogy nem kapott ki, de megbízhatóan teljesít: Szamoát és Tongát végül magabiztosan győzték le, az ausztrálok, majd a franciák elleni ki-ki meccsen pedig higgadtságuk hozta meg a sikert, a hideg fej pedig pontosan a playoffmeccseken segít a legtöbbet.

Éppen az angol "rögbigép" mutat rá a sportág legnagyobb problémájára, amely voltaképpen azonos a labdarúgásban az Aranycsapat utáni éra legfőbb változásával: eltűnik a kreatív, parádézós játék (amelynek legnevesebb képviselője itt az All Blacks), és marad a "rakkolós robotfoci", a kiszámítható taktikák diadalma a győzelemre hajtás érdekében lenyesegetett játékos kombinációk és izgalmas trükkök felett. A vb-döntőre várakozva éppen ez a kérdés osztja meg a közvéleményt, és látszólag már csak az angolok szeretik az angolokat.

"Anglia sokat fejlődött, és Wilkinson visszatért, de majd meglátjuk, mire lesz képes a Boks belső védelme ellen" - szól az egyik markáns vélemény, amely szerint Dél-Afrika kőkeményen, minden erejét bevetve fog nekiesni Angliának. "Egyszemélyes csapat? Ugyan. A pillérek közül Sheridan a világ jelenlegi legjobbja, és Vickery meg Stevens is jobb sokaknál. Jason Robinson talán nem lenne kezdő mindenhol, de csereként biztosan a legjobb külső játékos" - és így tovább, mondják azok, akik az angol játékosok egyéni érdemeit emelik ki. Való igaz, a címvédő hirtelen csapat lett Wilko körül, és, ahogy egy szellemes fórumbejegyzésben olvastuk, "az új-zélandiak biztosan szívesen látnák ezt az unalmas fehérmezes bandát feketében, ha egyszer ezek jutottak a döntőbe, hiszen a csodás harcosaik most otthonról, tévén nézhetik a szombati meccset." Ugyanakkor sokszor felmerül a kérdés, számít-e igazán a technikai tudás vagy a kreativitás ott, ahol a feszültség miatt a fejben dől el minden: egyszerűen higgadtnak kell maradni.

Az angolokat igazán lenéző vélemények szerint soha sem fordult még elő a labdajátékok történetében, hogy egy ilyen fantáziátlan csapat döntőt játszhatott volna (bár Németország három focivébét is nyert). "A kérdés nem az, hogy ki nyer, hanem, hogy hogy a fenébe lehet, hogy Anglia újra találkozik a vb-döntőben azzal a Dél-Afrikával, amely a földbe döngölte négy héttel ezelőtt?" A hasonló véleményt formálók szerint óriási bajban van a rögbielit, mert el fog veszni a játék szépsége (ami egyébként majdhogynem evidencia a profi sportban), amit leginkább Új-Zélandtól lehet látni, és Dél-Afrika messze lemaradva a második. Az így vélekedők szerint a Boks 30 pontos győzelme lenne a méltó válasz az angolok steril és "cinikus" rögbijére, amely a fejlődés lehetőségét nem foglalja magában, csak a győzelemét (persze csak, ha Wilkinsonnak megy).

Egy ilyen vitában persze senkinek sem lehet igaza, de sokat el fog mondani a profivá csak 12 éve vált, és mindössze hatodik vb-jét rendező sportágról, hogy a védekező-gondolkodó Anglia vagy a "kézben-a-labda-célt-viszünk" Dél-Afrika nyer-e majd. Ki kell ábrándítani azért a romantikusokat: valószínűleg a Springboks nyer, de úgy, hogy átveszik a totális rögbit, ha máskorra nem, erre a meccsre. Sok rúgott labdára és sok tolongásra számítsanak a szombati esti csúcsmeccs nézői.

És hogy el ne felejtsük: Franciaország Argentína ellen játszik a bronzért szombaton, a nyitómeccsen leszenvedett 17-12-es vereségért való visszavágás reményében. A franciáknak a becsület a tét, az argentinoknak, ahogy a csapatkapitány Agustín Pichot őszintén megmondta: semmi. Valószínű tehát a hazai bronz, mert ahogy szellemesen mondják, a Pumák olyanok voltak ezen a vébén, mint a tehetségkutatón a kedves kövér lány: a közönség minden szavazata az övék, de a zsűri másként döntött. Pichot utolsó vb-meccse következik, és nem csak az övé: érdekesség, hogy mindkét szövetségi kapitány távozik a meccs után a válogatottól, Marcelo Loffreda az angol bajnok Leicester Tigershez szerződött, míg Bernard Laporte Nicolas Sarkozy kormányában veszi át a sportminiszteri tárcát.