Magyar légiósmustra: Real helyett Győr, Wolfsburg helyett Siófok

A héten folytatódik a magyar pontvadászat, és a Soproni Liga mérkőzésein a tavasszal ismét rengeteg új arcot lehet majd felfedezni, hiszen a klubok többsége jó néhány új futballistát igazolt külföldről. Az utóbbi időben megint fellángolt a vita arról, hogy érdemes-e a honi egyesületeknek olyan légiósokat igazolni, akikre máshol nem nagyon van szükség - mi ebben nem szeretnénk állást foglalni, csupán igyekszünk bemutatni a télen érkezett szerzemények nagy részét. Mert mindenkiről még nekünk sem sikerült érdemleges információt szereznünk...

Martin Bielik (Vasas)

A szlovák támadó 1980. április 14-én született, és első klubja az FC Vráble volt, majd még 12 esztendősen az FC Nitrában játszott. Két évvel később a Slovan Bratislava csapott le a tehetséges csatárra, de a pozsonyi együttesben nem játszott valami sokat: az 1999-2000-es idényben egyetlen bajnokin vetették be. Ezt követően érdekes kanyart vett a karrierje, mert Kazahsztánba igazolt, és a Zsenisz Asztanában húzott le két évet.

A 2002-es bajnokságban kétszer volt eredményes az asztanai gárda színeiben, majd átigazolt a szintén kazah Jeszil Kokszetauhoz, amelynél ugyancsak két gólig jutott a 2003-as pontvadászatban - a klub egyébként a bajnokság közben anyagi okok miatt visszalépett a folytatástól. Ezzel véget is ért a kazah kaland Bielik számára, aki 2004 januárjában Csehországba, a Tescoma Zlínbe szerződött, ahol fél év alatt mindössze két bajnokin szerepelt.

Ezután kölcsönadták a SIAD Mostnak, a legutóbbi szezonban azonban már ismét a zlíni együttesben játszott - nem valami sokat, hiszen csupán három bajnokin vetették be, illetve egy alkalommal gólt szerzett a cseh kupában. Tavaly nyáron aztán az alacsonyabb osztályú FC Dostra Brno-Bystrc együttesébe szerződött, innen került az angyalföldiekhez.

Petar Divic (Vasas)

Az angyalföldiek szerb támadója talán a legnevesebb labdarúgó a télen Magyarországra érkezett légiósok közül. Divic 1975. július 11-én született Pancevóban, és pályafutása elején csak alacsonyabb osztályokban játszott: az 1994-95-ös pontvadászatban a CSZKA Pivarában, egy évvel később pedig a Dinamo Pancevóban kergette a labdát.

Utóbbi együttesben 14 találatot szerzett, aminek köszönhetően próbajátékra utazhatott a spanyol másodosztályú Toledóhoz, ahol be is vált, így a hispánok szerződést ajánlottak neki. Rögtön az első bajnokiján mesterhármast vágott, de ezt a remek rajtot nem követte hasonló folytatás, a szezon hátralévő részében már csak egy találatot ért el. 1997 nyarán haza is tért az akkori Jugoszláviába, de a Rad Beogradban sem ment neki a játék.

Ennek ellenére egy évre rá a Csukaricski Beograd színeiben a másodosztályban már 20 találatig jutott, így az 1999-2000-es pontvadászatot már az OFK Beogradban kezdte, és itt is ontotta gólokat, 21 alkalommal volt eredményes, amivel harmadik lett a góllövőlistán Mateja Kezman és Mihajlo Pjanovic mögött.

Egy évre rá még jobban teljesített, hiszen a 2000-2001-es idényben 27 találattal gólkirályi címet szerzett Jugoszláviában, és ennek köszönhetően a válogatottban is bemutatkozhatott. Vujadin Boskov szövetségi kapitány kivitte őt a Japánban megrendezett Kirin-kupára, ahol főleg az otthon futballozók húzhatták fel a címeres mezt: Divic Paraguay ellen a szünetben állt be, Japán ellen pedig végig a pályán volt.

A következő szezont még az OFK-ban kezdte, de miután fél idény alatt nyolcszor talált be, 2002 januárjában légiósnak állt, és a német másodosztályban szereplő Union Berlin focistája lett. Alapvetően nem lehetett rá panasz, hiszen a bajnokság hátralévő részében hét gólig jutott, de a következő idényben már nem ment neki ilyen jól a játék, és a szezon közben meg is váltak tőle, eladták a szintén másodosztályú Eintracht Triernek. Új klubjában azonban nem váltotta meg a világot, másfél év alatt mindössze 15 bajnokin szerepelt, és egyszer sem volt eredményes.

2004 telén ennek megfelelően haza is tért az OFK-ba, de már csak kiegészítő embernek számított, és csak elvétve lépett pályára, így aztán átigazolt az FK Smederevóhoz. A 2004-2005-ös bajnokságban csak egy gólt ért el, igaz, azt a Partizan Beograd ellen. Azóta is a smederevói csapat játékosa volt, de gólt egyet sem szerzett a bajnokságban, és csak ritkán lépett pályára.