Brit futball A-tól Z-ig

Accrington Stanley: A jelenleg a negyedik vonalban szerénykedő egyesületnek hivatalosan semmi köze nincsen az Accrington FC-hez, amely 1888-ban ott volt a ligát megalapított 12 klub között, de még csak az 1891 és 1966 között létezett ugyanilyen nevű gárdához sem - ám tulajdonképpen a lancashire-i település két korábbi csapatának az örökségét hordozza. Az 1970-ben létrejött egylet csak 2006-ban jutott fel a profi ligába, ám egy, az 1980-as években készült tejreklámnak köszönhetően már több évtizede ismert a neve Angliában. A hirdetés szerint, ha valaki nem tejet iszik, akkor nem lesz belőle elég jó focista, és csak az Accrington Stanleyben játszhat...

Boxing Day: Az angol pontvadászatban a decemberi ünnepek alatt nem sok pihenőt kapnak a csapatok, hiszen nem csak hogy nincsen téli szünet, hanem hagyománynak számít, hogy december 26-án, azaz a Boxing Dayen is fordulót rendeznek. Így volt ez már az 1896-os bajnokságban is. A karácsonyi mérkőzésekhez egyébként több babona is fűződik, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy a Premier League történetében mindössze egy csapat van, amely a Boxing Dayen utolsó volt, de megúszta a kiesést: a Gera Zoltánnal felálló West Bromwich Albion a 2004-2005-ös idényben.

Cantona, Eric: A francia támadó első angol klubja a Leeds United volt, amellyel bajnoki címet is nyert, ám egy év elteltével a Manchester Unitedbe igazolt, és a Vörös Ördögöknél lett világsztár. Ehhez persze nem csupán fantasztikus játéktudásra és rengeteg gólra volt szükség, hanem egy egészen egyedülálló személyiségre és botrányokra is. 1995. január 25-én a Crystal Palace elleni bajnokin egy kungfu-rúgással vett elégtételt az őt szidalmazó szurkolón, amiért féléves eltiltást kapott - de visszatérése után ugyanolyan magas színvonalon játszott. Az angol labdarúgásra gyakorolt hatására jellemző, hogy a Manchester Unitednél 2001-ben őt választották meg az előző évszázad legjobb focistájának - George Best, Bobby Charlton és Denis Law klubjáról van szó...

Dia, Ali: A különféle szavazásokon rendre minden idők legrosszabb Premier League-játékosának, vagy átigazolásának tartják a szenegáli Ali Diát, aki egy elképesztő trükkel dumálta be magát a Southampton FC-hez. A focista ügynöke felhívta a Szentek akkori mesterét, Graeme Sounesst, és az állította, hogy ő nem más, mint George Weah. Beprotezsálta Diát, akiről azt hazudta, hogy egyrészt megfordult a Paris Saint-Germainben, másrészt pedig 13-szoros szenegáli válogatott. A skót tréner elhitte a hallottakat, és egy hónapra leigazolta a játékost, sőt, a Leeds United ellen csereként pályára is küldte. Hamar kiderült azonban, hogy Dia nem üti meg a Premier League színvonalát, és 53 perccel később le is cserélték, és többet nem is játszott a csapatban.

Európa: Az angol labdarúgásnak mindig is felemás volt a viszonya a kontinenssel. A háromoroszlánosok először 1908-ban játszottak nem brit válogatott ellen (Ausztriában léptek pályára), és később még nagyon sokáig tartottak magukat a "splendid isolation"-hoz, azaz a bezárkózáshoz. Az FA például nem engedte elindulni a Chelsea FC-t a BEK első kiírásában, és a külföldi játékosok is csak az elmúlt évtizedekben lepték el az angol bajnokságot. Igaz, azóta alaposan bepótolták a lemaradást...

Fashanu, Justin: Ezzel a névvel két játékos is szerepelt az angol élvonalban, és a testvérpárból John futott be nagyobb karriert, hiszen kétszer az angol válogatottban is szerepelt, ám bátyja, Justin is híressé vált: mind a mai napig ő az egyetlen profi labdarúgó Angliában, aki bevallotta, hogy homoszexuális. A nigériai származású játékos, akit hatalmas tehetségnek tartottak, az első színes bőrű focista volt, akiért egymillió fontot fizettek, de a Nottingham Forest legendás mestere, Brian Clough még edzeni sem engedte őt, amikor megtudta szexuális orientációját. Justin karrierje így megrekedt, később megfordult Ausztráliában és Új-Zélandon is, végül 1998-ban az Egyesült Államokban öngyilkos lett. 37 évet élt.

Glass, Jimmy: 1999. május 8. előtt valószínűleg csak nagyon kevesen hallottak Jimmy Glassről, aki karrierje nagy részét a Crystal Palace cserekapusaként töltötte, majd a Bournemouth együttesében védett a harmadik vonalban. Végül kölcsönben a Carlisle Unitedben kötött ki, és ott jött el az ő nagy pillanata: az 1998-1999-es idényben az utolsó forduló utolsó percében előrement egy szögletnél, és győztes gólt szerzett, aminek köszönhetően a Carlisle bennmaradt a profi ligában. A sztorinak köszönhetően egész Anglia megismerte őt, és bár pályafutása ezt követően sem indult meg felfelé, One Hit Wonder címmel önéletrajzi könyvet adott ki, és a gólt a The Times minden idők hetedik legfontosabb találatának választotta meg.

Aki segített a Fociláz terjesztésében: Nick Hornby

Hornby, Nick: A magyar futballszurkolók az angol író, Nick Hornby önéletrajzi alkotásán, a Focilázon (Fever Pitch) keresztül sokkal közelebb kerülhetnek a brit labdarúgáshoz. A mű egy Arsenal-szurkoló szemén keresztül mutatja be egyrészt az angol foci közegét, ugyanakkor remekül leírja egy igazi futballdrukkerek érzéseit a "laikusok" számára. Az 1992-ben megjelent könyv nemzetközi bestseller lett, és meghozta a világsikert Hornbynak, aki azóta már több kiváló regényt is írt - de a Fociláznál személyesebb alkotást nem készített.

Isthmian League: Regionális bajnokság, amelyben London és Dél-kelet Anglia amatőr együttesei szerepelnek, tulajdonképpen az angol hetedik osztálynak felel meg. Jobban mondva a hetediknek és a nyolcadiknak, hiszen az Isthmian League-en belül is két divízió van, amelyből a második két csoportra (északi és déli) oszlik. Az 1905-ben alapított pontvadászatban korábban olyan, manapság profi klubok játszottak, mint a Wycombe Wanderers, a Yeovil Town vagy a Wimbledon FC - utóbbi szellemi utódja, a Wimbledon AFC manapság is itt játszik.

Jones, Vinny: A brit futball kemény embere, aki nem csak a focipályán, hanem a filmvásznon is karriert futott be karizmatikus személyiségének és agresszív viselkedésének köszönhetően. A középpályás elsősorban a Wimbledon FC-ben lett híres, az Őrült Banda tagjaként 1988-ban FA-kupát nyert, de később olyan nagy klubokban is megfordult, mint a Leeds United és a Chelsea FC, amihez azért némi futballtudás is szükséges. Nyolcszor a walesi válogatottban is szerepelt.

Kozma István: A Premier League történetének első magyar focistája mindössze hat bajnokin szerepelt a Liverpool FC-ben, a szurkolók sem jegyezték meg a nevét. Más kérdés, hogy előző egyesületében, a skót Dunfermline Athleticben viszont annál jobban tisztelik, és két klubrekordot is tart a gárdánál. Egyrészt ő az egyesület történetének legdrágább focistája (1989-ben 540 ezer fontot fizettek érte a Girondins Bordeaux-nak), másrészt pedig a Dunfermline-ból senki sem szerepelt többször hazája válogatottjában.

Littlewoods: Az 1961-ben létrehozott ligakupa 1986 és 1990 között Littlewoods-kupa néven futott, köszönhetően az akkori fő szponzornak. A sorozat egyébként meglehetősen gyakran változtatta a nevét, hiszen volt már Milk Cup (1981-1986), Rumbelows Cup (1990-1992), Coca-Cola Cup (1992-1998) és Worthington Cup (1998-2003) is. Jelenleg hivatalosan Carling Cupnak hívják.

Pillanatkép a 2002-es Mascot Grand Nationalról

Mascot, azaz kabalafigura: Angliában minden klub rendelkezik valamilyen jópofa kabalával, és ezt a hivatást arrafelé meglehetősen komolyan veszik. Olyannyira, hogy 1999 óta évente megrendezik a Mascot Grand Nationalt, vagyis a kabalafigurák akadályfutó-versenyét, amelyet 2007-ben a Saffron Walden FC képviseletében Wacky Macky Bear nyert meg. Az idén a tizedik, jubileumi versenyre kerül majd sor, és természetesen máris ismert a jeles dátum: az eseményt október 8-án rendezik.